A 60-as évek forradalmi szeleiben dobbantott, Roger Vadim filmrendező felfedezésével. Színésznő, énekesnő, a legutóbbi időszakban azonban inkább elhivatott állatvédő és állatjogi aktivista. Sanzonjai éppen olyan legendásak, mint filmjei, amelyet a modern filmművészet kiemelkedő alkotóival készített. Az 1934. szeptember 28-án született Brigitte Bardot-ot köszöntjük!
A rendkívül jómódú családban nevelkedett színésznő Párizsban született. Eleinte balett-táncosnőnek készült, majd modell lett már kamaszként. 1949-ben egy divat shown tűnt fel először nagyobb publikum előtt, ahol elvarázsolta közönségét. Egy évvel később már az ELLE címlapján szerepelt.
Teljesen új, az addigi végzet asszonyás, dámás szépségideálnál frissebb, autentikusabb, természetesebb megjelenést tükrözött. 1952-ben feleségül ment a francia filmrendezőhöz, akivel első filmjét is készítette. Az És Isten megteremté a nőt című produkciót 1956-ban mutatták be. Ez a film javában hordozta magában az új hullám, a forradalmi filmes ritmusok atmóját. Abban, hogy az addig inkább elsőkörös amerikai filmes hatások egyeduralmát átvette az európai, különösen a francia és olasz hatás, nagy szerepe volt az olyan ikonoknak és szexszimbólumoknak, mint Brigitte Bardot, Sophia Loren vagy Claudia Cardinale.
Noha színésznői képessége és tehetsége meglehetősen redukált volt, különlegesen szép és kellemes jelenléte megbabonázta a filmrajongókat és a popkultúrát egyaránt. Olyan mára már kultikussá vált alkotásokban szerepelt, mint például a Jean-Luc Godard által rendezett A megvetés és a Hímnem-nőnem, az Egy párizsi lány Charles Boyer partnereként, a Magánélet Marcello Mastroianni mellett, a Kedves Brigitte James Stewarttal vagy a Különleges történetek Alain Delonnal. Leghíresebb filmje a Louis Malle által rendezett Viva Maria, amelyben Jeanne Moreau volt partnere.
Louis Malle filmrendező, a francia újhullám fenegyereke 1964 táján megelégelte a kísérletező filmnyelvi formulákat és konvencionális keretbe helyezte rebellis témáját. Forradalmi idők járnak 1907-ben, a közép-amerikai térségben, az elnyomó hatalom ellen. Ebbe a forrongásba kapcsolódik be a két tűzről pattant, cirkuszi világban tündöklő ifjú hölgy: Maria és Maria. Jeanne Moreau és Brigitte Bardot, az európai filmművészet aranykorának két üdvöskéje sziporkázik testhez álló karaktereikben a fordulatokban gazdag, kalandos, szerelmes sztoriban.
Számos hanglemezt is készített, sanzonjai a mai napig ismertek és játszottak szerte a világon. Az első filmjétől kezdve majdnem minden évben megjelent egy albuma. 1956-tól a 70-es évek elejéig számos filmszereplése volt, 1973-ban azonban felhagyott a filmezéssel. A Don Juan, avagy ha Don Juan nő lett volna című produkció zárta életművét. Híresen kicsapongó életmódja után megpróbálta újraépíteni kapcsolatát kisfiával, akit karrierje miatt teljesen magára hagyott és jóformán felé sem nézett szinte soha, a fiú azonban ellenállt és látni sem óhajtotta anyját. Kapcsolatuk később sem vált szorosabbá, ami egész életére szóló törést jelentett Bardot-nak, és feltételezések szerint sok köze van az állatvédelemnek ehhez az „előélethez”, mintegy „vezeklés”.
Franciaországban először Bardot adott hangot az állatok ellen elkövetett kegyetlen bánásmóddal szemben. A 70-es évek végén a fókakölykök irtása ellen kezdett kampányba, majd megalapította Saint Tropezben a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt. A szervezetet később Párizsba helyezte át. Egyszer megtámadta Sophia Lorent, amiért az olasz színésznő tetemes összegért szőrmebundák hirdetéséért szerződött le egy francia céggel. Egész Európában egy tüntetéshullám keletkezett ezt követően az állatvédelem nevében.
„Brigitte Bardot csak a legszűkebb baráti köre előtt nyílik meg. E barátok közt is az első helyen az állatszerető sztár kedvencei, az öt angol szetter. Ők kísérik el Bébét bevásárlásaira, sétáira és még az emlékiratai születésénél is bábáskodnak. Mióta Brigitte Bardot hátat fordított a filmezésnek, visszavonultan, ám korántsem tétlenül él. Megpróbálkozott ruhák tervezésével és üzletasszonyként egy egész kozmetikumcsaládot dobott piacra. (…) Memoárjai mellett legtöbbet az állatok sorsával foglalkozik. Nemcsak a sajátjaival – kutyái mellett még egy Cornichon nevű csacsit és hat birkát is tart bazoches-i birtokán – hanem a világ összes segítségre vagy védelemre szoruló állatával. Fellép az elhagyott kutyák és macskák érdekében éppúgy, mint a kegyetlen állatkísérletek, az élveboncolás, a bálnavadászat vagy a fókabébik lemészárlása ellen, és időt és fáradtságot nem kímélve törődik Földünk kihalásra ítélt állatfajainak megmentésével” – írta róla a Rakéta Regényújság (1980/ 28. 26.).
