Elhunyt a ’60-as évek kulturális forradalmának egyik ikonikus alakja, akinek neve mára már fogalom. Françoise Hardy francia énekesnő nem csupán a zene, hanem a stílus, a divat és a mozi világában is új horizontot nyitott. Megújítva a sanzonok még bőven a háború előtti atmókat idéző miliőjét, dalaira az új generáció friss melódiái kapcsolódtak.
François Hardy 1944-ben született Párizsban. Egy tragikus anekdota kapcsolódik születéséhez, amely egész életére rányomta bélyegét. A történet szerint éppen légiriadó volt születése idején. Későbbi neurotikus, szorongó problémáit erre vezette vissza, valamint arra, hogy szűkös anyagi és családi környezetben, magányosan kellett felnőnie. Édesanyja egyedül nevelte őt és kisebbik testvérét. Édesapja, aki korán elhagyta a családot, kevésszer fordult meg náluk, jóformán még anyagilag sem támogatta őket, noha megtehette volna, hiszen jómódú ember volt. Egy szigorú katolikus iskolába járt, ahol származása és alacsonyabb rendű társadalmi státusza miatt sokszor bántalmazták társai. Zongorán korán elkezdett tanulni, a színpadi fellépés és a közönség azonban taszította őt.
Érettségi után édesapja megkérdezte, mit szeretne ajándékként eredményeiért, amire ő egy gitárt választott, amelyen kísérheti dalait, miközben énekel. Csütörtökönként egy nyugdíjas kör számára tartott énekes előadásokat a Moka Clubban. Ugyanebben az időszakban elment a Pathé-Marconi nevű lemezkiadó meghallgatására, azonban nem járt sikerrel. Ezt követően a Philips Recordsnál próbált szerencsét, ahol a szerződés helyett inkább énekleckéket tanácsoltak neki. Megfogadta a szakmai javaslatot, majd a híres zenepedagógusnál, Mireille Hartuchnál kezdett leckéket venni. A tanárnő azonnal felfigyelt az újszerű tehetségre, elmondása szerint „szikra volt benne”. Igazi mentorként vett részt Hardy életében, nem csupán szakmailag, hanem lelkileg, mentálisan is nagy támogatást és biztonságot nyújtott számára.
Nagyon fiatal, mindössze 18 éves volt, amikor megjelent első lemeze 1962-ben. A Disques Vogue kiadásában megjelent Oh Oh Chérie nagy sikernek örvendett, amelyen olyan mára már klasszikussá vált dalok jelentek meg, mint a Tous les garçons et les filles. Az albumon erősen érzékelhető a korban dübörgő rock and roll hatása, amely azonban későbbi pályafutásán finomodott, formálódott. Ebből a korszakból gyökereztethető az úgynevezett „yé-yé-jelenség”, amely a korabeli fiatalok életérzését képviselte a zenében. A kifejezést 1963-ban egy szociológus, Edgar Morin alkalmazta a Le Monde hasábjain.
Françoise Hardy kezdeti megpróbáltatások és nehézségek ellenére hirtelen rendkívül nagy népszerűségnek örvendett. Nemcsak a zenében tűnt forradalminak jelenléte, hanem a stílus- és divat világában is. Meghaladva az elődök még javában a háború előtti horizontokat idéző atmóit, egy frontálisan új ikonográfiát hozott létre, amely a társadalomtörténeti szempontból is mérföldkő lett. A letisztult, természetes, fiatalos lendület, a smink nélküli megjelenés, a szolid ruházat, a hosszú, természetes haj, a frufru különlegesen újnak hatott az előző évek túlkozmetikázott sziluettjei után.
A francia sikerek mellett párhuzamosan alakult nemzetközi karrierje, hiszen jelensége végigsöpört nem csupán Európában, hanem világszerte is. Számos alkalommal énekelt angolul, németül, olaszul, sőt spanyolul is. Dalai elképesztő sikeresek lettek, és máig ő az egyik legkedveltebb, legnépszerűbb popénekesnő. Hangzásvilágában különös hangulatok fuzionálnak, amely kapcsán ugyanúgy asszociálható a ballada, a melankólia, az újraértelmezett sanzonvilág, a pop, a rock and roll. Egyszerre új, modern, és autentikus, rituális jellegűek dalai. A zene mellett a filmezésbe is belekapcsolódott, valamint előszeretettel működtek együtt vele prominens divat- és ruhatervezők, akiknek futurisztikus stílusvilágukhoz pontosan passzolt az előadó karizmája és megjelenése. Az előadói munkásságon kívül az írással, sőt az asztrológiával is élt.
A ’70-es években inkább családjára fókuszált. Az évtized végén újrakapcsolódott a zenei világba, és műfajilag is megújult korábbi stílusához képest. A funk és az elektronikus hangzás állt leginkább közel hozzá később. Utolsó lemeze 2018-ban jelent meg. Az utóbbi időben már nagyon visszavonultan élt, hiszen 2004-ben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, amellyel küzdelmes harcát 2024. június 11-én adta fel.