Sorozatunkban izgalmas aktualitásokat rejtő olasz és spanyol klasszikusok nyomába eredünk. A következő epizódban Dario Niccodemi poétikus komédiáját elevenítjük fel: a Hajnalban, délben, este egy különleges hangulatú Észak-Olasz kertben játszódik. A „fény- és árnyjátékot” idéző mű úgy mutat ironikus képet a múlt század eleji toszkán nagypolgárságról, hogy kortalanságát és univerzalitását végig megtartja.
Talán kevésbé olvasunk drámákat, színműveket, holott rövidségük, tömörségük kapcsán éppen a mai ember számára nyújthatnak „praktikusan tartalmas” kikapcsolódást. Dario Niccodemi utánozhatatlan ízű és hangulatú színműve a Hajnalban, délben, este, amely cifra nyomorúsággal árnyalja a burzsoázia meghitt báját. A szecesszió minden árnyalatát magánviselő darab esszenciális képet mutat a toszkán nagypolgárság mindennapjairól, miközben végig az lehet a benyomásunk, hogy bármikor aktuális lehet ez a história.
A történet valahol a múlt század képeslapot idéző, békebeli tájai és az első világháború kitörése között helyezkedik el, örök érvényű, mindenki számára ismerős helyzeteket idézve. Bűbájos mese- és tündérjáték ez felnőtteknek, amely olyan megunhatatlan és friss, mint egy limonádé, vagy egy jól behűtött krémes csokoládéparfé.
A Hajnalban, délben, este számos feldolgozást kapott világszerte, ugyanakkor érdekessége, hogy a legtöbb adaptációja eddig hazánkban valósult meg. A remek alkotók tolmácsolásában készült variánsok között szerepel például az ősbemutató Bajor Gizivel, a legendás vígszínházi előadás Ruttkai Évával, a Kaszás Attila-Eszenyi Enikő-duó, újabban pedig a Gáspár Kata-Takács Géza-párossal bemutatott előadás a Pesti Magyar Színházban. A tv-filmes adaptáció Szakácsi Sándor és Ráckevei Anna szereplésével erre a linkre kattintva érhető el.
Dario Niccodemi, egy „itáliai gentleman”
Dario Niccodemi 1874-ben született a toszkán Livornóban. Gyermekkorát és fiatalkorát Buenos Airesben töltötte. Folyékonyan beszélt franciául és spanyolul, utóbbi nyelven kezdett színműveket publikálni. Fiatalon a legendás szépségű és tehetségű párizsi színésznő, Gabrielle Réjane szerelmeként involválódott igazán az európai színházi miliőbe és a színműírás rejtelmeibe. Románcuk az újlatin kultúra és színháztörténet egyik legkedveltebb legendája.
Niccodemi nagy műveltségre és gyakorlatra tett szert, de nem a hagyományos értelemben vett iskolázottság által. Családi gyökerei, kultúrákkal való kapcsolódásai, utazásai, kitűnő kapcsolatépítési képessége, lényének ösztönösen a kifinomult, intellektuális tartalmakhoz való vonzódása gazdagította őt pályája során. Rendkívül jól és gyorsan tudott reagálni és reflektálni inspirációira, amelyekből szinte impresszionista módon alkotta meg kompozícióit. Kevés azon szerzőkhöz tartozott, akik az ízlést és a minőséget megtartva tudtak remek, társadalomkritikai éllel bíró komédiát alkotni.
Niccodemi vígjátékai rendkívül sikeresek voltak világszerte, nagy példányszámban vásárolták és adaptálták írásait. A legrangosabb színházak és alkotók dolgozták fel színműveit. Szerzői világa ízig-vérig latin temperamentummal fűtött, rendkívül kifinomult, elegáns, polgári stílusú. Hazánkban a leghíresebb darabja a Hajnalban, délben, este, amelynek itáliai ősbemutatója 1921-ben volt Rómában. A mű olaszosan szentimentális jellege, bensőségességet tükröző atmoszférája éppen olyan jellemző Niccodemi többi munkájára, mint az irónia.
A szerző az első világháború után saját társulatot szervezett, és rendezőként is dolgozott. Olaszország legjobb társulata volt csapata egészen 1934-ben bekövetkezett haláláig. Színháztörténeti mérföldkő munkahelye, a római Teatro Valle, ahol olyan írókat rendezett többek között, mint például G. B. Shaw, W. S. Maugham, Shakespeare, Pirandello vagy Marcel Achard. A későbbi világsztár, a fiatal Anna Magniani nála kezdte pályafutását. Nem csupán a színház, hanem a film is felfedezte, mennyire jól működnek pergő, pikáns dialógusai, fordulatos cselekményei.
Poétikus kettős a titkos kertben
A vibráló, mulatságos, fordulatokban és ötletes dialógusokban gazdag szerelmi kettős, a Hajnalban, délben, este mindössze egyetlen nap alatt játszódik. Mario a kora reggel sétáló Annát egy ligetben látja meg először, majd, mint akinek nincs ki mind a négy kereke, eszét vesztett módon nyomába ered, sőt a lány kertjébe is beszökik. Anna halálra rémül az „érdeklődőtől”, az örvényt azonban nem kerülheti ki.
Mi lesz ebből? Utánuk a vízözön. A húzd meg ereszd meg elvén játszódó történet banális, ugyanakkor mindenki számára ismerős, örök érvényű témát fog meg, a stílus, az érzékiség és az ízlés éppen még nem giccsbe menő horizontján. Kicsit olasz, kicsit kertes, kicsit titkos, kicsit csípős, kicsit huncut, mindezek mellett pedig rendkívül intim, együttérző és megengedő.
A darabot először 1929-ben mutatták be Budapesten a Nemzeti Színház Kamaraszínházában, a Budapesten élő kancellár, Oscar di Franco fordításában. Dario Niccodemi el volt ragadtatva ettől az előadástól, sőt jobbnak ítélte az olasznál is. A szerző saját kezűleg írt levelében fejezte ki csodálatát és tiszteletét, főként Bajor Gizi hiteles és bravúros alakítása kapcsán. Bresciából küldött sürgönyét magyar nyelven írta meg a színésznőnek. Bajor Gizi maga is az egyik legkedvesebb előadásának vallotta ezt a darabot, és anyai ágú dalmát származása minden bizonnyal hozzátett a főszereplőnő hiteles megformálásához.
„Támadás, védelem, visszavágás követi egymást, káprázatos sebességű és csillogású hadakozás folyik, az ötletek és gondolatok olyan gazdag fortélyosságával, aminőt az utóbbi évek színpadi munkái között keveset találunk. (…) Hajnalban találkozik a két ember, ez a megismerkedésük. Délben kirobban közöttük az örök ellentét férfi és nő között, estére megenyhül a harc s a két küzdő megértően borul egymás keblére. (…) E gyönyörű szerelmi fény- és árnyjátéknak minden szépségét és finomságát bravúros elmélyüléssel érzékelteti a két szereplő: Bajor Gizi és Uray Tivadar.”
Esti Kurir, 1929/ 223. (Arcanum)
A darab a hangos siker után sokáig pihent a hazai közönség számára. A Vígszínház fedezte fel a Niccodemi-darab üdítő, mesébe illő polgári színpadi hangulatait. Páratlan sikerrel vitte színre Ruttkai Éva és Benkő Gyula főszereplésével 1957-ben, majd 1962-ben. Kedvelt darabja lett az évszázad második felének ez a mű. Kaszás Attila, Stohl András, Eszenyi Enikő és Kováts Adél is részt vett további budapesti feldolgozásokban.
Az utóbbi adaptációk egyik kiemelkedő példája a Pesti Magyar Színházban a Gáspár Kata és Takács Géza főszereplésével készült, Varga Éva rendezésében. Furcsa és szomorkás azokra a forrásokra bukkanni, amelyek az 1996-os előadás kapcsán keletkeztek a fiatal Kaszás Attila és Eszenyi Enikő kettősével
„Isteni érzés színpadon látni ezt a rendkívül tehetséges és még óriási tartalékokkal rendelkező, az elkövetkező évtizedekben a közönségnek még sok maradandó művészi élményt szerző színészpárost. Nem kevésbé kellemes elgyönyörködni a fiatalságukban, a tisztaságukban, a színészi lelkesedésükben, napsugaras egyéniségükben és egymásrataláltságukban.”
Új Tükör, 1989/ 50. (Arcanum)
A Hajnalban, délben, este elsőre lehet, hogy banálisnak tűnik a kortárs embernek, hiszen nem akar többet mondani és adni annál, mint egy frissítő légáramlat a kánikulában. Ugyanakkor talán éppen a mindennel (is) terhelt színtéren nyújthat igényes, minőségi kikapcsolódást ez a darab, akár olvasmányként, akár valamelyik adaptáció újrapörgetéseként.
Valami olyasmi sugallattal rendelkezhet ez a történet, hogy ne féljünk megengedni magunknak azt, hogy felüdüljünk egy könnyed, de nem súlytalan, a low-budget kommersz és az elvont, komolyabb kérdéseket feszegető darabok közötti aranyközépen. A Hajnalban, délben, este miliőjében elmerülni olyasmi, mint egy impresszionista festmény világos, szellős, pozitív érzelmeket keltő hullámhosszaival kapcsolódni.
