Az, hogy Churchill brit miniszterelnök a politika mellett a festészetben is maradandót alkotott, eléggé közismert (mi is többször írtunk már róla itt a Senki többet? blogban), ám arról, hogy a héten csaknem százévesen elhunyt Fülöp edinburghi herceg, II. Erzsébet királynő férje is rendszeresen ecsetet vett kezébe, minden bizonnyal kevesebben tudnak. Persze az ő képei (egyelőre) nem is forognak a műkereskedelemben.
Fülöp edinburghi herceg (1921–2021) II. Erzsébet királynő (1926) férjeként számos hivatalos és protokoll-eseményen vett részt, különböző rendezvényeken, külföldi utakon képviselte a királyi családot, sokat sportolt, mindenféle funkciói voltak, de azt kevesen tudták róla, hogy szabadidejében szívesen festegetett is.
A keze alól portrék, tájképek, zsánerek egyaránt kikerültek. Viszont az uralkodócsalád tagjaként az ő művei – szemben Winston Churchill (1874–1965) egykori brit miniszterelnök időnként kifejezetten magas áron a piacon forgó festményeivel – soha nem kerültek be a nyilvános műkereskedelembe. Egy részüket a herceg elajándékozta, így ezek ma különböző magángyűjteményekben vannak, egy másik részük viszont bekerült a királyi művészeti gyűjteménybe, az azt gondozó Royal Collection Trust kezelésébe.
Ezek közül a képek közül minden bizonnyal az egyik legérdekesebb az a nagyon is személyes festmény, amelyen a herceg 1965-ben feleségét, a birodalom királynőjét örökítette meg, amint a Windsor-kastély ebédlőjében a reggelijét fogyasztja és közben újságot olvas. Ez a kedves, bensőséges jelenet 2010-ben egy a királyi családról kiadott könyvben is megjelent, így viszonylag ismertté lett a közönség körében.
Fülöp herceg nem egyszerűen autodidakta művész volt, komoly festőleckéket is vett, méghozzá anyósa, Erzsébet anyakirályné (1900–2002) kedvenc művészétől, Edward Seagótól (1910–1974), akinek képeiből őfelsége komoly kollekcióval rendelkezett. A két férfi között idővel szoros barátság alakult ki, úgyhogy amikor Fülöp 1956-ban hosszabb hajóútra ment a Britannia nevű királyi jachton, meghívta magával Seagót is. Az úton mindketten számos képet készítettek – ezekből később kiállítást is rendeztek a Buckingham-palotában –, és mindketten megörökítették a másikat festés közben.
Fülöp herceg 1952 és 1999 között a Királyi Pénzverde Tanácsadó Bizottságának elnöke is volt, így számos brit pénzérme tervezésére is rálátása volt, netán ráhatása is lehetett, de az biztos, hogy az 1952-ben, felesége uralkodóvá koronázása miatti pénzcsere alkalmából kiadott új pénzérmék és bankjegyek kialakításában komoly szerepet játszott.
Érdekesség
Seago tervezte azt az ezüstből elkészített apró Sárkányölő Szent György-szobrocskát is, amelyet mindig annak a gépkocsinak az orrára helyeznek a típusjelzés helyére, amelyik a királynőt szállítja.
Amikor pedig 1992-ben tűz pusztított a Windsor-kastélyban, és a herceg lett a helyreállítási bizottság elnöke, nemcsak aktívan közreműködött a munkálatok felügyeletében, de még vázlatokat is készített a kastély kápolnája tűzben elpusztult üvegablakainak pótlásához. Ezeket a terveket meg is beszélte Joseph Nuttgens (1941) ólomüveg-művésszel, aki az új ablakokat készítette, amelyeket 1997-ben adtak át a felújított épületben.
Saját festészete mellet Fülöp herceg elkötelezett mecénása is volt a művészetnek. Számos kortárs alkotó munkáit szerezte be a királyi gyűjtemény számára, többek között Barbara Hepworth (1903–1975) brit szobrász, Mary Fedden (1915–2012) brit és Sidney Nolan (1917–1992) ausztrál festőművészek, vagy Lucie Rie (1902–1995) osztrák származású brit kerámiaművész alkotásait. Emellett volt egy különleges gyűjteménye is: politikai témájú rajzfilmeket is szívesen vásárolt.
A királyi kollekcióba bekerült, illetve a herceg által oda megszerzett alkotások nyilván nem fognak kikerülni a világ egyik leggazdagabb, legjelentősebb magángyűjteményéből – de vajon a másoknak elajándékozott festmények vajon most, Fülöp herceg halála után nem fognak-e felbukkanni egy-egy árverésen, hogy nagy pénzre váltsák a királyi család tagjának egykori művészi tehetségét?
