A Christie’s árverezőház bejelentette, hogy májusi árverésén kalapács alá viszi Andy Warhol Shot Sage Blue Marilyn (Meglőtt zsályakék Marilyn) című szitanyomatát, és előzetesen nagyjából 200 millió dolláros (mai árfolyamon 67,926 milliárd forint) becsértéket állapított meg a képnek. Márpedig ha valóban ennyi – vagy akár ennél is több – pénzt kapnak érte, akkor ez a műalkotás lehet az egyik legdrágább a világ eddigi műkereskedelmének történetében.
2004 decemberében egy felmérés keretében ötszáz brit művészt, művészettörténészt, múzeumi kurátort, kritikust és galeristát kérdeztek meg, hogy szerintük melyik műalkotás gyakorolta a modern képzőművészet történetére a legnagyobb hatást. Nos, a válaszok alapján az derült ki, hogy a szakemberek az első helyre Marcel Duchamp Forrását (vagyis a felfordított ready-made piszoárt), a másodikra Picasso Avignoni kisasszonyokját, míg a harmadikra Andy Warhol Marilyn Monroe-ról készített szitanyomatait helyezték.
Az amerikai „pop-császár” közvetlenül a színésznő halála után, 1962-ben készítette az első sorozat élénken színezett képet a sztárról. Ezek közül több is szerepelt már különböző árveréseken: az (alapvetően a képek hátterének színéről elnevezett) Orange Marilyn (Narancs Marilyn) 2006 novemberében a Christie’s New York-i aukcióján 16,2 millió dollárért (akkor 3,2 milliárd forint), a White Marilyn (Fehér Marilyn) pedig 2014 májusában ugyanennek a háznak ugyanott tartott licitjén – 12–18 millió dolláros becsérték után – 41.045.000 dollárért (9,081 milliárd forint) talált új tulajdonosra.
De kerültek kalapács alá ezekből a nyomatokból összeállított „tablók” is: egy az 1962-es képekből egymás mellé illesztett Four Marilyns (Négy Marilyn) például 1992-ben 955.000 dollárnak megfelelő fontot ért meg valakinek a Sotheby’s londoni árverésén, 1998-ban ugyancsak a Sotheby’s árverésén, de New Yorkban 2.312.500 dollárt, 2013 májusában a Phillips New York-i aukcióján pedig már 38.245.000 dollárt (akkori árfolyamon kereken 9 milliárd forint). Viszont két évvel később, 2015 novemberében a Christie’snél ugyanezt a négyest már „csak” 36.005.000 dollárért (10,448 milliárd forint) tudták újra eladni. Legutóbb pedig egy kilenc fekete-fehér Marilyn-képből álló tétel 2021 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén 47.373.000 dollárért (15,245 milliárd forint) kelt el.
Warhol két évvel később, 1964-ben is készített öt, egyenként 101,5×101,5 centiméteres újabb Marilyn-nyomatot. Ezeket a korábbiakhoz képest egy másfajta, sokkal
kifinomultabb technikával állította elő, amelyet aztán (éppen annak bonyolultsága miatt) többet soha nem is alkalmazott, így ma ezeket a munkáit tartják a művész szita-sorozatai közül a legfontosabbaknak.
A képek alapja a színésznőnek a Henry Hathaway által 1953-ban rendezett Niagara című filmjének reklámkampányához készített fotója volt, amelyről Warhol öt különböző színezésű változatot hozott létre: a képek címeit is adó egyes háttérszínek a piros, a narancssárga, a világoskék, a zsályakék és a türkiz lettek. Az öt kép elkészülte után Warholnak a manhattani keleti 47. utcában lévő stúdiójában, a Factoryban maradt, ahol azonban nem sokkal később a művész fotósának, William George Linich-nek, művésznevén Billy Name-nek a barátnője, Dorothy Podber performance-művész egy pisztollyal egy lövést adott le rájuk, és közülük – a türkiz kivételével – a négy egymásnak támasztotton lyukat ütött Marilyn homlokán.
Az ilyen módon még sokkal híresebbekké lett képek közül a Blue-t 1967-ben Peter Brant lapkiadó-filmproducer vásárolta meg 5000 dollárért; a Redet 1989-ben Philip Niarchos görög hajómágnás 4,1 millió dollárért; az Orange-ért 1998 májusában a Sotheby’s árverésén – 2–3 milliós becsérték után – 17,3 millió dollárt (akkor 4,5 milliárd forint) fizetett Samuel Irving Newhouse amerikai médiamogul, akinek 2017-es halála után az alkotás 2018-ban egyes hírek szerint már 200 millió dollárnál is többért került Kenneth C. Griffin milliárdos műgyűjtő birtokába; míg az egyetlen sértetlenül maradt Turquoise-t 2007 májusában Steve Cohen amerikai üzletember vásárolta meg egy magánüzlet keretében a hírek szerint 80 millió dollárért.
Az ötödik, most kalapács alá kerülő Sage Blue-Marilyn az ismert zürichi galerista-testvérpár, Thomas és Doris Ammann birtokában volt, akik mintegy negyven évvel ezelőtt ugyancsak Newhouse-tól vették meg ezt a változatot. Thomas 1993-ban halt meg, Doris pedig tavaly márciusban, 76 évesen, a képért idén májusban majd befolyó összeg pedig egy általuk létrehozott alapítvány kasszáját fogja gyarapítani, amiből beteg gyermekek gyógyítását és tanítását fogják majd finanszírozni.
Andy Warhol mindeddig legdrágábban eladott munkája az a Silver Car Crash (Double Disaster) (Ezüst autóbaleset – kettős szerencsétlenség) című 1963-as kép, amelyért 2013 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén – 60–80 millió dolláros becsérték után – 105.445.000 dollárt (23,4 milliárd forint) fizetett ki valaki, de emellett további tizenkét munkája kelt el eddig 50 millió dollár feletti áron. Ami pedig az eddigi legdrágább 20. századi műalkotások piacát illet, ott az árveréseken elkelt munkák között a legtöbbet, 178.365.000 dollárt (48,819 milliárd forint) Pablo Picasso Les Femmes d’Alger (Version O) (Algériai nők – O változat) című képéért adták, míg az ismertté lett magánüzleteket is tekintve az élen jelenleg Willem de Kooning Interchange című vászna áll az érte 2015 őszén Kenneth Griffin által kifizetett 300 millió dollárral. Aztán hogy ezek közül Warhol most kit fog tudni megelőzni, azt majd májusban meglátjuk. Ami biztos: a pop királya tavaly összesen 347,6 millió dollárt „termelt” a világ aukciós piacán. Ennek pedig szerencsés esetben akár több mint a felét is összehozhatja most ezzel az egyetlen képpel.
Andy Warhol életéről és művészetéről nemrég került fel hatrészes dokumentumsorozat a Netflix műsorába. Miután 1968-ban Andy Warholt meglőtték a stúdiójában elkezdte dokumentálni az életét és az érzéseit. Az Andy Warhol diaries ezeknek a naplóknak, illetve az 1976-ban telefonon diktált feljegyzéseinek a segítségével enged bepillantást a művész valódi személyiségébe. A sorozat többek közt kitér párkapcsolataira: a Paramount Communications igazgatójával, Jon Goulddal, Jed Johnson belsőépítésszel és Jean-Michel Basquiat-val.
