A világ műkereskedelme iránt érdeklődők figyelmének a középpontjában, valljuk be, elsősorban a nyugati alkotók munkái állnak; mi itt a Senki többet? blogban is főként ilyen művek – várható, vagy megtörtént – sikereiről szoktunk leginkább beszámolni. Most viszont vessünk egy pillantást a Távol-Keletre: a Christie’s májusi hongkongi árverésén az egyik legsikeresebb kínai (na jó: kínai–francia) festő egyik képétől várnak komoly bevételt.
Csao Vu-csi (angolos átírással Zao Wou-Ki; 1920–2013) Pekingben született, művészeti tanulmányait is Kínában folytatta, sőt első kiállításait is ott rendezte. Ezekkel szép sikereket is ért el, ám ő kíváncsi volt a Kínán kívüli művészetekre is, ezért 1948-ban Párizsba utazott, ahol megismerkedett az impresszionizmussal és a modern európai művészettel. Ettől fogva élete legnagyobb részében Franciaországban élt, 1964-ben francia állampolgárságot is szerzett, barátságba került mások mellett Picassóval, Giacomettivel, Miróval, tagja lett a párizsi Académie des Beaux-Artsnak, sőt 1993-ban megkapta a Francia Becsületrendet is.
1957-ben még tovább hajtotta a kíváncsiság: átkelt az óceánon, New Yorkba ment, ahol az amerikai absztrakt expresszionizmus és a pop art tett rá erős hatást. Később élt Tokióban és Hongkongban is, egy ideig tanított egykori alma materében, a kelet-kínai Hangcsouban működő Kínai Művészeti Akadémián, majd élete utolsó éveit Svájcban töltötte. Munkáit ma olyan jelentős közgyűjtemények őrzik, mint mások mellett a párizsi Louvre és a Centre Pompidou, a New York-i Guggenheim Museum és a Metropolitan Museum of Art vagy a londoni Tate.
Május 26-án a Christie’s hongkongi árverésén pedig kalapács alá kerül egy emblematikus munkája, a 230×345 centiméteres 64.09.29. című vászna. (Csao előszeretettel adta képeinek címként az elkészülésük dátumát.) Az eszerint tehát 1964-ben festett képért az előzetes becslések szerint a szakemberek 220.000.000–280.000.000 hongkongi dolláros (azaz átszámítva nagyjából 29–36 millió dollár; 10,069–12,500 milliárd forint) vételárat remélnek.
A várakozást erősítheti, hogy Csaónak ez az egyik legfontosabbnak tartott munkája a hatvanas évekből, mindenképpen ez a legnagyobb méretű, amelyik ekkoriban készült, és nem mellékesen ez az egyik utolsó, amelyik még magánkézben van ezek közül, vagyis még egyáltalán felbukkanhat a műkereskedelemben és így lehetőség van a megszerzésére. A képet 1969-ben egy ismert és sikeres francia építészmérnök vásárolta meg közvetlenül a művésztől, és az sokáig az ő, majd a leszármazottai birtokában volt, mígnem utóbbiak 2017 májusában beadták a festményt a Christie’s hongkongi árverésére, ahol is 152.860.000 hongkongi dollárért (akkori árfolyamon 19,6 millió dollár) cserélt tulajdonost; akkor ez volt a legmagasabb összeg, amennyit a művész egy munkájáért addig valaha is adtak.
Egy fél évvel később azonban Csao újra szerzői csúcsot döntött: akkor a 64.01.29. című vászna a Christie’s hongkongi árverésén 202,6 millió hongkongi dollárt (26 millió dollárt) is megért valakinek. Újabb egy évvel később, 2018 szeptemberében pedig a festő felállította a jelenleg is érvényes saját aukciós rekordját: a Sotheby’s hongkongi árverésén akkor a valaha készített legnagyobb, csaknem tíz méteres Juin–Octobre 1985 (1985. június–október) című képéért – amelyet akkori eladója 2005-ben 2,3 millió dollárért vásárolt meg – 510.371.000 hongkongi dollárt (65.245.829 dollár; 18,197 milliárd forint) fizetett ki a licitek nyertese. Ezzel pedig ez a festmény nemcsak a szerzője rekordáras munkája lett, de egyúttal ez lett az egy hongkongi aukción valaha eladott legértékesebb festmény, valamint a legdrágább olajfestmény egy ázsiai művésztől.
És ha ez a rekord most májusban aligha forog is majd veszélyben, azért ha sikeres lesz a festmény licitálása, akkor minden bizonnyal igencsak előkelő pozíciót fog elfoglalni Csao műkereskedelmi sikerei között.
