November 15-én a Phillips Aukciósház New York-i árverésén két egészen ritka, különleges műalkotás kerül kalapács alá: egy húsz éves, művészeti főiskolára járó fiatalember meglehetősen megbotránkoztató önarcképe és egy enteriőrje. Ami a két munkát a gyűjtők szemében igazán értékessé teheti, az az, hogy az akkori főiskolás később Andy Warhol néven a világ popművészetének legjelentősebb alakja lett, akinek a későbbi munkáiért ma sokszor súlyos dollármilliókat fizetnek a műtárgypiacon
Az egykor Magyarországhoz tartozó, ma Kelet-Szlovákiában található Mezőlaborcról (Medzilaborce) a 20. század tízes éveiben kivándorolt ruszin szülők gyermekeként már Amerikában született Andrew Warhola (1928–1987) 1945-ben kezdte meg reklámgrafikusi tanulmányait a Pittsburghi Carnegie Institute of Technologyn (ma Carnegie Mellon University).
Ekkor még születési nevét viselte, a családneve végéről az a-betűt csak később hagyta el, hogy az „amerikaiasabban” hangozzék, és ugyanakkortól kezdte majd a keresztnevét is Andy-ként használni.
Warhol(a) éppen húsz éves volt, és egy évvel a diplomája megszerzése előtt állt, amikor a Pittsburghi Associated Artists nevű művészeti társaság éves kiállításra beválogatták két munkáját is. És ugyanebben az évben a főiskolán készítette azt a két képét, amelyek most novemberben a Phillips Árverezőház New York-i 20. századi és kortárs művészeti aukcióján kerülnek kalapács alá, méghozzá most először a műkereskedelemben, hiszen elkészültük óta, több mint hetven éve a Warhol-család birtokában voltak.
(Ráadásul a két kép egyszer egy időre el is tűnt: valamiért éppen akkor a család autójában voltak, amikor azt ellopták. Szerencsére a rendőrség később megtalálta a kocsit, és a művek is sértetlenül ott voltak benne.)
A két, temperával kartonra készített alkotás közül az egyik egy önarckép, egyes vélekedések szerint a művész első önarcképe. Ezt a portrét – amely akkor még a The Lord Gave Me My Face but I Can Pick My Own Nose (Az arcomat az úr adta, de én tudom túrni a saját orromat) címet viselte – Warhol(a) beadta az 1949-es Associated Artists-kiállításra, ám azt túlságosan „sértőnek” ítélték, és ezért elutasították.
Miután azonban júniusban megkapta a diplomáját, a fiatal művész megváltoztatta a mű címét, és már Nosepicker I – Why Pick on Me (Orrpiszkáló – Miért válassz engem) címmel újra beadta egy az Arts and Crafts Centerben rendezett tárlatra, ahol nemcsak hogy elfogadták és kiállították, de jelentős figyelmet is keltett. A tárlat végén aztán a kép visszakerült a Warhola-családhoz, akik most úgy döntöttek, hogy beadják az árverésre.
A Phillips szakértői az önarcképet 250.000–450.000 dolláros becsértékkel indítják majd az aukción.
A másik 1948-as Warhola-munka, a Living Room (Nappali) egy főiskolai feladatra készült: a reklámgrafikusoknak egy olyan, hangsúlyozottan képzeletbeli lakásbelsőt, családi életteret kellett megfesteniük, amelyik a benne élők ábrázolása nélkül is képes „elmesélni” az ott lakók életét, családi helyzetét. Warhol a szakértők szerint a saját szülei Pittsburghi lakásának nappalijából indult ki, abból a mindenféle bútorokkal telezsúfolt helyiségből, amelyik a hat fős családja életének központja volt, ám a valóságot fantáziája segítségével még tovább „színezte”. Ezért a munkáért a Phillips 300.000–500.000 dollárt vár a novemberi árverésen.
A két alkotás áruba bocsátásával egyidejűleg a Warhol-család bejelentette, hogy további korai, akár a főiskolai időkből származó Warhol-munkák felbukkanását is várják, hogy a művész életműve minél teljesebbé legyen tehető. Ha a mostani aukción ez a két kép jól fog szerepelni, az alighanem segíthet, hogy a ma még lappangó, magángyűjteményekben őrzött esetleges további korai Warhol-munkák is előkerüljenek az ismeretlenségből.
