A világ műkereskedelmi történéseiről szóló hírek között általában ritkábban esik szó a németországi műtárgypiacról, most viszont érdemes oda is vetnünk egy pillantást, mert egy nem akármilyen várakozásokat keltő tétel kerül árverésre Berlinben december 1-jén: Max Beckmann egy önarcképe minden bizonnyal alaposan megdöntheti az ország eddigi legmagasabb aukciós leütési csúcsát.
Max Beckmann (1884–1950) német festőművész egész munkássága során a modern festészeti irányzatok iránt elkötelezett szemlélettel dolgozott és tanított, emiatt 1933-ban a náci politika „kultúrbolseviknak” bélyegezte, és márciusban elbocsátotta az 1817-ben alapított frankfurti képzőművészeti főiskolán betöltött tanári állásából. Négy évvel később, amikor Hitler elmondta a rádióban hírhedt beszédét a „degenerált művészetről”, a kultúrpolitika pedig több mint félezer modern alkotást kobzott el a németországi múzeumokból – és egy részüket nyilvánosan meg is semmisítette –, Beckmann feleségével együtt elhagyta az országot, Amszterdamba költözött, és ettől kezdve tíz éven át ott éltek önkéntes száműzetésben.
Itt született meg 1943-ban a festőnek az az önarcképe is, amelyet elkészülte után feleségének adott, és amelyik azóta is máig különböző magánkezekben volt. Most viszont – története során először – december 1-jén Berlinben egy svájci magángyűjteményből kalapács alá viszik a Grisebach aukciósházban: a 94,5×56 centiméteres, olajjal vászonra festett, Selbstbildnis gelb-rosa (Sárga-rózsaszín önarckép) című alkotásért a cég a licitek végén előzetesen 20–30 millió euró (8,240–12,360 milliárd forint) közötti összeget vár. Ez pedig messze a legmagasabb összeg lenne, amennyit mindeddig Németországban egy műtárgyért a nyilvános piacon kifizettek. (Eddig még ilyen magas becsértékkel sem szerepelt soha egyetlen alkotás sem németországi árverésen.)
A kép iránti várakozásokat az első nyilvános piaci megjelenésen túl az is fokozza, hogy Beckmann további önarcképei ma már olyan jelentős múzeumi gyűjteményekben vannak, mint mások mellett a New York-i Museum of Modern Art, vagy ugyanott a Neue Galerie, a chicagói Art Institute, a detroiti Institute of Arts, a Saint Louis Art Museum, a bécsi Albertina vagy a berlini Neue Nationalgalerie.
A műkereskedelemben a közelmúltban megfordult önportréi közül pedig az 1938-as Selbstbildnis mit Trompete (Önarckép trombitával) 2001-ben a Sotheby’s New York-i árverésén 22.555.750 dollárért, az 1936-os Selbstbildnis mit Glaskugel (Önarckép üveggömbbel) pedig 2005 májusában ugyanott 16,8 millió dollárét cserélt gazdát. Ugyanakkor Beckmann jelenlegi árverési rekordja 36.005.000 font (45.834.365 dollár; 12,650 milliárd forint); ennyit 2017 júniusában a Christie’s Londoni árverésén fizettek a Hölle der Vögel (A madarak pokla) című, 1937–38-ban festett munkájáért.
Ami pedig a művész otthoni szereplését illeti, ott 2018 óta ő tartja a németországi aukciós rekordot, miután akkor ugyancsak a Grisebach egyik árverésén az 1942-es Die Ägypterin (Az egyiptomi nő) című festményét 1,5–2 millió eurós becsérték után 4,7 millió eurón ütötték le, vagyis a vevője a jutalékokkal együtt végül 5.530.000 euró eurót fizetett ki érte; ezt az összeget azóta sem haladta meg egyetlen németországi licit végeredménye sem.
