Március 6-án mutattunk be olvasóinknak itt a Senki többet? blogban két nagyon olcsón megszerzett, de később aztán nagyon drágán továbbadott műtárgyat. Ezek egyikére, egy Alberto Giacometti svájci szobrászművész által készített csillárra most a brit hatóságok exporttilalmat rendeltek el, hogy a kivételes alkotást az országban tudják tartani, amennyiben a megadott határidőig összegyűlik rá a februári árverésen érte egy külföldi gyűjtő által kifizetett összeg. És közben máris itt van a brit műtárgypiacon egy újabb „jó fogás”.
Február utolsó napján a Christie’s londoni aukcióján került kalapács alá az az ugyanitt márciusban kalandos történetével együtt bemutatott Giacometti-csillár, amelyért ott-akkor valaki az előzetes 1,5–2,5 millió fontos becsértékhez képest a licitek végén végül 2.922.000 fontot (1,25 milliárd forint) fizetett ki. (Mint megírtuk, az 1960-as években valaki potom 250 fontért vásárolta meg egy régiségüzletben.) Utóbb kiderült, a februári vevő egy nem Nagy-Britanniában élő külföldi állampolgár volt, aki a tárgy megvásárlása után kiviteli engedélyt kért a brit hatóságoktól, hogy az árverésen megszerzett csillárját hazavihesse.
A napokban azonban az illetékes brit minisztérium (Department for Culture, Media and Sport), egészen pontosan az Arts Council England (Anglia Művészeti Tanácsa) keretén belül működő Reviewing Committee on the Export of Works of Art and Objects of Cultural Interest (Műalkotások és kulturális jelentőségű tárgyak exportjával foglalkozó bizottság) bejelentette, hogy november 12-ig exporttilalmat mondtak ki a Giacometti-csillárra. Ez a határidő maximum még egyszer hosszabbítható meg négy hónappal.
Ez alatt az idő alatt bármelyik brit intézménynek – például egy múzeumnak – lehetősége van előteremteni a tárgy jelenlegi tulajdonosának az általa februárban az aukción kifizetett vételárat (plusz még az erre rakodó 104.000 font forgalmi adót, amelyet azonban például egy ingyenesen látogatható múzeum az adásvétel után visszaigényelhet). Ezzel a kultúrtörténeti ritkaság az országban maradhatna.
A törvények szerint ugyanis az Egyesült Királyság exporttilalmat rendelhet el minden olyan tárgyra, amelyet bármilyen okból kulturális jelentőségűnek ítél, több mint ötven éve van az országban, az ára túllépi az exportengedély nélkül kivihető tárgyak esetében meghatározott maximális összeget, illetve megfelel a három úgynevezett Waverley-kritérium közül legalább egynek.
A Waverley-kritérium: a tárgynak vagy kötődése van a nemzet történelméhez, vagy kiemelkedő esztétikai jelentőségű, vagy komoly tudományos értékkel bír. Az első három feltétel a csillár esetében mindenképpen fennáll, és a Waverley-tételek közül is igaz, hogy a tárgy egy ideig egy jelentős brit művészeti kiadvány szerkesztőségében szolgált, ráadásul ez az egyetlen olyan, Giacometti által készített és ma is a szigetországban található iparművészeti tárgy, amelyet a svájci szobrász egy brit barátja megbízásából alkotott.
Hogy a vételár összegyűlik-e a megadott határidőig, és a csillár tényleg Angliában maradhat-e, vagy egyetlen intézménynek sem sikerül addig ennyi pénzt szereznie, és a tulajdonosa tényleg hazaviheti, azt majd meglátjuk. Viszont közben a műtárgypiacon máris feltűnt egy újabb olyan tárgy, amelyet valaki nagyon olcsón tudott megszerezni, és most szerencsés esetben nagyon nagy haszonnal tudja továbbadni.
Egy magát megnevezni nem kívánó házaspár egy Londonhoz közeli jótékonysági adományboltba tért be nézelődni, és vásárolt meg ott 2,5 fontért egy nagyjából tíz centiméteres kis japán vázát. Az alján lévő jelzéseket ugyan nem értették, de mégis azt gondolták, hogy a tárgy nem akármilyen darab lehet, ezért megmutatták a dél-kelet-angliai Canterburyben működő Canterbury Auction Galleries szakértőinek, akik azonnal megállapították, hogy a váza Namikava Jaszujuki (1845–1927), a japán Meidzsi-kor talán leghíresebb kolostorművész keramikusának az alkotása, akinek egy – méretében ugyan nagyobb – vázáját ugyanebben a házban 2019 áprilisában 29.000 fontért adták el.
A most július végén szintén náluk kalapács alá kerülő kis tárgyért előzetesen 9000 fontot várnak, és a beadó házaspár előre közölte, hogy a bevételen majd megosztoznak azzal az adománybolttal, ahol az értékes tárgyat potom áron megszerezték.
