A nyári szünet után lassan beindul az őszi műkereskedelmi szezon. A Sotheby’s például a napokban jelentette be, hogy hamarosan mintegy 150 millió dolláros előzetes becsértékű anyagot bocsát kalapács alá a kínai milliárdos műgyűjtő és múzeumtulajdonos, Liu Ji-csien kollekciójából. Bár konkrét műveket, amelyek megvásárolhatóvá válnak, még nem jelentettek be, a gyűjtemény ismeretében nem akármilyen alkotásokra számíthatnak az érdeklődők.
Az 1963-ban egy sanghaji munkáscsaládban született Liu Ji-csien (angolos átírásban Liu Yiqian) már tizennégy évesen kikerült az iskolából, hogy utcai árusításból keresett pénzzel segítse családja megélhetését. Később szülővárosában taxisofőr lett, és az így megkeresett pénzéből kezdett különböző vállalati részvényeket vásárolni és azokkal tőzsdézni. A sikerek nyomán saját befektetési vállalatokat alapított, és ma már a pénzügyi szolgáltatások mellett ingatlanokkal is kereskedik, és a gyógyszeriparban is vannak érdekeltségei. A vagyonát egy tavalyi felmérés 37 milliárd jüanra (5 milliárd dollár) becsülte, amivel akkor a 131. leggazdagabb kínai családnak számítottak, világviszonylatban pedig az 513. helyen álltak a világ legvagyonosabb embereinek a listáján.
Liu Ji-csien – feleségével, Vang Vejjel együtt (akibe még taxisofőrként egy barátjánál megpillantott fénykép alapján szeretett bele, és ma már négy gyermekük van) – az 1990-es évek közepétől kezdett komoly műtárgyvásárlásokba: eleinte elsősorban klasszikus kínai műtárgyakat gyűjtöttek, ám később a nyugati művészet remekműveiből is jelentős darabokat szereztek meg. 2012-ben nyitották meg Sanghajban a kollekciójukat bemutató Long Múzeumot, majd két évvel később ugyanott az intézmény egy újabb galériáját, és ma már a negyedik legnagyobb kínai városban, a több mint 16 millió lakosú Csungkingban is működik egy részlegük.
És hogy mik láthatók ezekben a múzeumokban? Nos, a pár legnagyobb összegű vásárlásai között volt például Vu Pinnek (Wu Bin) az a 16. századból, a Ming-dinasztia idejéből való tekercsfestménye, amelyért 2009 novemberében a pekingi Poly International aukciósházban 169 millió jüant (25 millió dollár, 4,4 milliárd forint) fizettek, ami akkor a legmagasabb összeg volt, amennyit mindaddig egy kínai festményért valaha is megadtak (a korábbi rekord 10,7 millió dollár volt egy évvel korábbról).
2016 áprilisában ugyancsak ők vásárolták meg a Sotheby’s hongkongi árverésén Csang Ta-Csien (Zhang Daqian) Virágzó barackfa című 1982-es vásznát, amelyért 270.680.000 hongkongi dollárt (34.901.479 dollár; 9,599 milliárd forint) adtak; ez a festmény egy korábbi aukción, 1987-ben még „csak” 1,87 millió hongkongi dollárért (240,000 dollár) kelt el. A festő korábbi rekordja pedig „mindössze” 191 millió hongkongi dollár (24,5 millió dollár) volt.
Ugyancsak a Long múzeumba került 2020 októberében a Sotheby’s hongkongi árveréséről Zsen Zsen-fa (Ren Renfa) 1300 körül festett, két méter hosszú tekercsképe, az Öt részeg herceg hazafelé tart lovon című festmény. Ezért 306.551.000 hongkongi dollárt (39.555.000 dollár; 12,029 milliárd forint) fizettek (miközben 2009 novemberében a Christie’s hongkongi árverésén ugyanez a mű 46.580.000 hongkongi dollárért – kb. 6 millió dollár – kelt el).
De a klasszikus kínai művészet alkotásai közül nemcsak festményeket és kalligráfiákat vásároltak. Ők vettek meg például 2014 novemberében a Christie’s hongkongi árverésén 348.440.000 hongkongi dollárért (45.157.824 dollár; 11,024 milliárd forint) egy szintén a Ming-dinasztia korában, valamikor 1402 és 1424 között készített Tibeti tanka-szőnyeget is (amely 1994-ben New Yorkban 1 millió dollárért, 2002-ben pedig 30 millió hongkongi dollárért cserélt korábban gazdát).
És ugyancsak Liu Ji-csien fizetett ki 281.240.000 hongkongi dollárt (36,05 millió dollár; 8,007 milliárd forint) 2014 áprilisában Hongkongban a Sotheby’s aukcióján egy Csenghua császár (1465–1487) idejéből való, alig nyolc centiméteres, fül nélküli porceláncsészéért (amelyik 1999-ben 3,7 millió dollárért kelt el egy árverésen). Hogy a szenzációs üzletben ő volt a vevő, azt úgy „jelentette be”, hogy nyilvánosan ivott új szerzeményéből.
Ami pedig a házaspár gyűjteményének kortárs darabjait illeti: 2016-ban ők vásárolták meg például a Sotheby’s londoni árverésén Jenny Saville (1970) 1996–97-ben készült Shift (Fekvés) című nagyméretű vásznát, méghozzá – 1,5–2 millió fontos becsérték után – 6.813.000 fontért (9.052.433 dollár), ami akkor a legmagasabb összegű addigi eladást jelentette a brit festő számára. És még ugyanabban az évben egy másik életműrekordot is megdöntöttek, amikor New Yorkban a Christie’s licitjén 2,1 millió dollárt adtak az afroamerikai Kerry James Marshall (1955) egy 1992-es festményéért.
A legnagyobb visszhangot azonban az a vásárlásuk váltotta ki, amelynek során 2015 novemberében 170.405.000 dollárt (49,824 milliárd forint) adtak a Christie’s New York-i árverésén Amedeo Modigliani Nu couché (Fekvő akt) című 1917–18-as vásznáért. Ráadásul nem is csak ez az egy Modigliani-mű került ekkor a gyűjteményükbe: ugyanakkor-ugyanott, csak éppen a Sotheby’snél megvásárolták a festő 1919-ben készített Portrait de Paulette Jourdain (Paulette Jourdain portréja) című képét is, amiért 42.810.000 dollár (12,551 milliárd forint) fizettek ki.
Ráadásul ez utóbbi, még az is lehet, hogy benne lesz az ősszel árverésre kerülő „csomagban”: a Sotheby’s előzetese szerint ugyanis a gyűjteményből most aukcióra kerülő mintegy „ötven-hatvan” tétel között – a hírek szerint Csao Vu-csi (Zao Wou-Ki), Shiraga Kazuo, Leonard Foujita, René Magritte, David Hockney, Matthew Wong, Dana Schutz, Nicolas Party, Georgette Chen és Kuszama Jajoi művei mellett – szerepelni fog (legalább) egy Modigliani-munka is. Ám mivel az eladásra kerülő alkotások összértékét a ház előzetesen nagyjából 150 millió dollárra becsüli, ez aligha lehet az önmagában is ennél többet érő Fekvő akt.
A gyűjtő-házaspár egyúttal azt is bejelentette: az eladásokból származó bevételt a Long Múzeum jövőbeni újabb beszerzéseire, illetve az intézmény különböző más projektjeire fogják majd fordítani.
