A napokban jelent meg az Artnet Intelligence Report Mid-Year Review 2023 című tanulmány, amelyik a világ műkereskedelmének idei első félévi adatait összesíti és elemzi. A több mint hatvan oldalas, számos táblázatot és grafikont, valamint szakértői interjúkat is tartalmazó anyagból mi itt és most csak legfontosabb néhány megállapítást mutatjuk be, amelyek szinte mind jelentős visszaesésekről adnak számot az előző év hasonló időszakához képest. Persze azért voltak kimagasló összegű eladások is.
Bár a kiadvány címe az év első felének műtárgypiaci elemzését ígéri, a füzetbe belelapozva hamar kiderül, hogy a vizsgált időszak valójában csak január 1-jétől május 20-ig tartott, vagyis nemhogy egy fél év, de igazából még csak nem is egészen öt hónap adatait dolgozták fel a jelentés készítői. (A teljes anyag elérhető a ide kattintva.) Ennek ellenére a közölt megállapítások, tendenciák nyilván jó eséllyel vonatkoztathatók az év valóban teljes első hat hónapjára.
A tanulmány szerint a vizsgált időszakban a világ nyilvános műkereskedelmében az eladások összesített összege kereken 5 milliárd dollár volt (mostani árfolyamon 1767,9 milliárd forint), ami 14 százalékos csökkenést jelent az első év hasonló időszakának bevételeihez képest. A visszaesés különösen szembetűnő (51 százalékos) a legmagasabb értékű alkotások piacán, vagyis a 10 millió dollár feletti árkategóriában, miközben az alacsonyabb szinteken még emelkedés is történt: az 1 és 10 millió dollár közötti szegmensben 14, a 100.000 és 1 millió dollár közöttiben pedig 18 százalékkal költöttek többet a vásárlók.
Ami művészeti korszakok szerinti felosztást illeti, a legnagyobb visszaesés az impresszionista és a modern kategóriákban volt (mindkét esetben csaknem 30 százalék), de a háború utáni és a kortárs művek piaca is 23 százalékos csökkenést mutat. Az úgynevezett ultrakortárs, vagyis a legfiatalabb művészek kategóriája – amelyik a korábbi időszakokban a legmeredekebb emelkedést hozta – ugyancsak zsugorodott, méghozzá 26 százalékkal. A legstabilabbnak a régi mesterek kategóriája bizonyult, ott a csökkenés „mindössze” 6 százalékos volt (de természetesen összértékében messze ez a legkisebb szelet a teljes tortából).
A vezető árverezőházak közül a Christie’s összbevételei az első félévben 3,2 milliárd dollárt tettek ki (amiből 2,7 milliárd dollár volt az aukciók eredménye); ez pedig 23 százalékos visszaesés az előző év első öt hónapjához képest. A Sotheby’s ennél valamivel kisebb, 20 százalékos csökkenést szenvedett el, a bevételeik azonban nekik is csaknem azonosak lettek, mint a Christie’snek: a két ház eredményei között mindössze 8,9 millió dollár a különbség (ami nagyjából alig egy közepes kvalitású festmény ára). A legnagyobb visszaesést a Phillips volt kénytelen elkönyvelni: az ő összesen 255 millió dolláros összbevételül 29 százalékkal volt kevesebb, mint az egy évvel korábbi.
Ami az egyes országok piaci részesedését illeti, az USA 2,6 milliárd dolláros összbevétele 25 százalékos visszaesést jelent 2022 azonos időszakához képest, miközben a kínai eladások volumene 110 százalékkal nőtt. (Ennek azonban részben az is az oka, hogy több kínai árverezőház – például a Poly International, vagy a Yongle Auctions – bizonyos kormányzati gazdasági korlátozások miatt idénre halasztotta eredetileg tavaly őszre-télre tervezett nagy árveréseit.) A brexit miatt továbbra is komoly hátrányokat szenvedő nagy-britanniai művészeti piacon 27 százalékkal csökkentek az eladások.
Visszaesett nagy házak online kereskedelmének a forgalma is: az év első öt hónapjában a Sotheby’s, a Christie’s, a Phillips, a Bonhams és az Artnet Auctions összesen 155,8 millió dollár értékben adtak el képzőművészeti alkotásokat a virtuális térben, ez pedig 5 százalékkal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. (A két évvel korábbi eredményhez mért 64 százalékos csökkenés azért nem releváns, hiszen akkor a világjárvány miatt a kereskedés leginkább csak az online térben tudott zajlani.)
Persze azért nehogy azt higgyük, hogy ebben az évben nem voltak kiemelkedő összegű leütések; lássuk most végül ezekből az idei eddigi dobogósokat.
Bár az Artnet tanulmánya által most feldolgozott időszakból ugyan már kicsúszott, de az év végi összesítésben azért még az első félév eredményeihez fog tartozni Gustav Klimt: Dame mit Fächer (Hölgy legyezővel) című festményének eladása: júniusban a Sotheby’s londoni árverésén 58 millió fontos kikiáltási áron indultak érte a licitek, a leütése 74 millió fonton történet, vagyis a kép vevője a jutalékokkal együtt végül 85.305.800 fontért (108,4 millió dollár; 36,702 milliárd forint) jutott hozzá a műhöz. (A portrét mostani eladója 1994 májusában a Sotheby’s New York-i árverésén 11,6 millió dollárért szerezte meg.)
A dobogó második fokára Jean-Michel Basquiat El Gran Espectaculo (The Nile) (Untitled – The History of Black People) (A nagy előadás – a Nílus; Cím nélkül – A fekete emberek története) című 1983-as nagyméretű vászna került, amelyért májusban a Christie’s New York-i licitjén – 45 millió dolláros becsérték, 40 millió dolláros kikiáltási és 58 milliós leütési ár után – 67.110.000 dollárt (22,761 milliárd forint) fizetett ki a licsitek nyertese. (Ugyanez a festmény 2005-ben a Sotheby’s New York-i aukcióján még „csak” 5,2 millió dollárért cserélt tulajdonost.)
És végül a harmadik helyre ismét csak egy Klimt-festmény árát tornászták fel a gyűjtők: az 1901–1902 körül festett Insel im Attersee (Sziget az Atterseen) című tájképért májusban a Sotheby’s New York-i árverésén 53.188.500 dollárt (18,039 milliárd forint) adott valaki.
(És befejezésül – és csak összehasonlításul, hogy lássuk a saját „helyünket” a világpiacon –: 2023-ban a magyarországi árveréseken az eddigi legmagasabb leütés 180 millió forint volt – a Kieselbach Galériában egy Vaszary-festményért –, ami a jutalékokkal együtt nagyjából 221,5 milliós vételárat jelentett; ez pedig ma nagyjából olyan 626.500 dollárt jelent.)
