Idén ősszel – október 11-étől kezdve több alkalommal is – a Christie’s New York-i árverezőházában élő, illetve online liciteken kerülnek kalapács alá a Rothschild család francia ágának vagyonából származó legkülönfélébb műtárgyak, amelyekért a ház legalább 30 millió dolláros bevételre számít. Hogy a Rothschildoknak most éppen miért van szükségük pénzre, azt persze nem tudjuk, de azt igen, hogy korábban is adtak már el műtárgyakat a családi vagyonból, gyakran egészen kimagasló árakon.
A főleg ruhakereskedelemmel, de mellette pénzváltással is foglalkozó Rothschild család a frankfurti zsidó gettóban élt, egy olyan házban, amelynek homlokzatát egy vörösre festett pajzs (németül roten schild) díszítette, innen eredt a család neve. Mayer Amschel Rothschild itt született 1744-ben. Bár apja rabbinak szánta, ő inkább Hannoverbe ment kereskedelmet tanulni. Húsz éves korában már meglehetős vagyonnal tért vissza a szülővárosába, és kezdett ott el ritka érmékkel, medálokkal, antik műtárgyakkal üzletelni.
Az 1790-es évek elején alapította meg bankházát, amelynek működtetésével aztán hihetetlen sebességgel növelte a vagyonát: míg 1795-ben még csak 4000 gulden éves jövedelmet kasszírozott, egy évvel később már 60.000-et. Hamarosan ő lett a leggazdagabb – nem arisztokrata származású – ember a városban, aki uralkodókkal, politikusokkal is számos üzletet kötött, amivel komoly politikai befolyásra is szert tett. (1812-ben halt meg.)
Mayer Amschel Rothschildnak összesen tizenkilenc gyermeke született, akik közül tíz maradt életben, köztük öt fiú, akik mind a családi vállalkozásban kezdtek el dolgozni. Amikor már valamennyien alaposan kitanulták a bankszakmát, akkor apjuk Európa öt különböző városába küldte őket: a legidősebb, az apja nevét is örökölt Mayer Amschel ugyan Frankfurtban maradt, de a második, Salomon, Bécsbe, a harmadik, Nathan, Londonba, a negyedik, Carl, Nápolyba, az ötödik, Jakob pedig Párizsba költözött, és ott is mindenhol alapítottak egy-egy Rothschild-bankfiókot, létrehozva ezzel Európa első nemzetközi, több országot behálózó pénzintézetét.
Ugyanakkor a fiúk „szétköltözése” által létrejött a család ausztriai, angliai, olaszországi és franciaországi ága, és bár a Rothschildok közül később – főleg a második világháború idején – többen is Amerikába költöztek, ez a felosztás gyakorlatilag a mai napig megmaradt. És bár a világháború alatt a család vagyona jelentős részét is elvesztette, ennek következtében pedig a korábbi politikai befolyásuk is komolyan csökkent, azért még ma is két magánbankot és számos más vállalkozást üzemeltetnek, 2020 körül pedig az 1999-ben alapított Investopedia nevű, New York-i székhelyű, főleg befektetési tanácsokat, pénzügyi áttekintéseket, minősítéseket és összehasonlításokat kínáló médiavállalkozás megpróbálta összesíteni, hogy vajon mekkora lehet a család jelenlegi vagyona, és arra jutottak, hogy a Rothschildok ma összesen nagyjából 2000 milliárd dollárnyi értéket birtokolnak.
Hogy ehhez az összeghez képest vajon mennyire lehet jelentős az a nagyjából 30 millió dollár, amelyet a Christie’s vár azoktól az árverésektől, amelyeken idén ősszel a most még a család francia ágának – James Mayer de Rothschild báró, a felesége, Betty, illetve fiaik, Alphonse és Gustave leszármazottjainak – a birtokában lévő tételek (összesen csaknem hatszáz darab), mások mellett festmények, metszetek, bútorok, csillárok, lámpák, műtárgyak, ezüstneműk, ékszerek, kerámiák, olasz reneszánsz majolikák, kárpitok, vagy akár sétapálcák kerülnek majd kalapács alá, azt persze nem tudjuk, ám az biztos, hogy ezúttal először szerepelnek majd Amerikában a nyilvános műkereskedelemben a családtól származó tárgyak, amelyek nyilván vonzzák majd a gyűjtőket. (A francia Rothschildok egykori 19. századi gazdagságáról fogalmat szerezhetünk például a francia festő és litográfusnak, Eugène Laminak (1800–1890) egy a család Párizs keleti szélén álló kastélyának, a Château de Ferrieres-nek a nagytermét megörökítő képéből is.)
A most majd kalapács alá kerülő remekművek között lesz például a németalföldi Gerrit Dou (1613–1675) egy 3–5 millió dollár közöttre becsült festménye, vagy például egy a Kr. u. 1 századból származó római kámea-portré is; ennek becsértéke 200.000–300.000 dollár. (Ez utoljára 1899-ben szerepelt árverésen a Christie’snél, amikor is 3750 fontért adták el, majd nem sokkal ezután került a Rothschild-gyűjteménybe.) De a hírek szerint lesznek olyan „olcsó” tételek is, amelyek akár már 100 dollárért is megszerezhetők lesznek.
Aztán hogy ezeknek a tárgyaknak az ára mennyire megy majd fel a licitek során, azt meglátjuk; de az biztos, hogy a Rothschild család tagjai már korábban is adtak el bizonyos műtárgyakat, méghozzá nem is akármilyen árakon. 2022 februárjában például egy magánüzlet keretében a holland állam, a Rembrandt Társaság és a Rijksmuseum közösen vásárolta meg tőlük Rembrandt 1636-ban festett De vaandeldrager (A zászlóvivő) című önarcképét, méghozzá 175 millió euróért (198,4 millió dollár; 62,384 milliárd forint).
Pár évvel korábban, 2016 januárjában ugyancsak egy magánüzlet keretében jött létre az a megállapodás, amelynek értelmében Éric Alain Robert David de Rothschild (1940) francia bankár eladta a Francia és a Holland államnak Rembrandt 1634-ben festett kettős portréját, amelyeken Maerten Soolmanst és feleségét, Oopjen Coppitot örökítette meg. (A vevők között létrejött szerződés szerint a két kép soha nem választható el egymástól, félévente felváltva állítják ki őket a párizsi Louvre-ban illetve az amszterdami Rijksmuseumban, és sehová máshová semmilyen kiállításra soha nem adhatók kölcsön.)
De eddig sem csak festmények kerültek a család gyűjteményeiből árverésre: 2007 novemberében például a Christie’s adta el Londonban azt az 1902-ben készült úgynevezett Rothschild Fabergé tojást (amelyik éppen korábbi tulajdonosairól kapta a nevét), amelyért akkor 8.980.500 fontot (18.499.830 dollár, 32 milliárd forint) fizetett ki a licitek nyertese, amivel – a festményeket leszámítva – ez lett a valaha legdrágábban eladott orosz műtárgy (ami egyébként ezután vissza is került egy orosz múzeumba).
