Májusban a Sotheby’s New York-i kortárs művészeti aukcióján kerül kalapács alá egy olyan festmény, amely egyszerre két világhírű, és a műtárgypiacon egyenként is a legsikeresebbek közé tartozó alkotó keze nyomát viseli magán: az 1984-ben készített vásznat Andy Warhol, a popcsászár, és az utcai graffitisből lett festő, Jean-Michel Basquiat készítette.
Jean-Michel Basquiat (1960–1988) karib-amerikai brooklyni graffitis 1980-ban – éppen túl élete első kiállítási bemutatkozásán, ahol több más művész munkái között először volt látható egy galériában egy festménye – saját készítésű képeslapjaival járta az alsó-manhattani Soho utcáit, amikor egy étterem kirakatüvegén átpillantva meglátta az ott ülő Andy Warholt (1928–1987), akit akkor már az egész világ a pop császáraként tisztelt. Azonnal bement az általa is rajongva csodált mesterhez, és megmutatta neki a munkáit, amelyekből Warhol vásárolt is néhányat. Nem sokkal később Basquiat elment Warhol Factory-jába, vagyis a New York-i művészvilág egyik felkapott közösségi színhelyeként is működő műtermébe, de a nagy művész meglehetősen tartózkodóan fogadta a feltörekvő fiatalembert.
Két évvel később, 1982 októberében azonban a svájci műkereskedő, Bruno Bischofberger (1940), aki ekkor már Basquiat képeit is árulta, ismét összehozta kettőjüket egy közös ebéden. Warhol aznap a következőket írta a naplójába: „Találkoztunk Bruno Bischofbergerrel (…). Magával hozta Jean Michel Basquiat-t. Ő az a gyerek, aki a Samo nevet használta, amikor Greenwich Village-ben a járdán üldögélt és pólókat festett. (…) Fekete, de egyesek azt mondják, hogy Puerto Ricó-i. Nem tudom… Megebédeltem velük, aztán (…) ő hazament, de két órán belül visszajött egy festménnyel, ami még nedves volt, és kettőnket ábrázol.”
Ez a kép a Dos Cabezas (Két fej) című Basquiat-festmény, az egyetlen olyan műalkotás (közös fotóikat nem számítva), amelyik kettőjükről készült. (Ennek megfelelően 2010 novemberében a Christie’s New York-i árverésén 7.082.500 dollárért vette meg valaki.)
Hogy az ajándék-kép tette-e, vagy Warhol ekkor már meglátta a fiatal „kollégában” a tehetséget, esetleg – ahogyan ezt sok művészettörténész állítja – eddigre már igencsak szüksége volt saját „megrekedt” művészetének megújulásához a karibi gyökerű életérzést és a New York-i street art graffiti-technikáját minden gátlás nélkül összevegyítő fiatal művésztől érkező „vérfrissítésre”, azt nem tudjuk, de tény: ettől fogva egészen a popcsászár haláláig nagyon szoros baráti kapcsolatban álltak, sőt 1983 és 1985 között szinte folyamatosan együtt is dolgoztak a Factory-ban. (És ezalatt természetesen Warhol hírneve is igencsak jótékonyan hatott Basquiat egyre meredekebben felívelő karrierjének alakulására.)
Ezek alatt az évek alatt nemcsak számos portrét készítettek egymásról, de jónéhány képet festettek közösen is. (Ezeknek az első nyilvános bemutatása 1985-ben a New York-i Shafrazi Galériában megrendezett kiállításukon volt; ennek az eseménynek egy Warhol által alá is írt plakátját 2020 februárjában a Swann Auction Galleries egyik árverésén 3000 dollárért adták el.) Ezek közül a „négykezes” munkák közül a jelenlegi legdrágább az az 1985-ös Zenith (Zenit) című nagyméretű, csaknem háromszor több mint hat és fél méteres vászon, amelyért 2014 májusában a Phillips New York-i árverésén 11.365.000 dollárt fizetett ki a licitek nyertese.
Most viszont májusban minden bizonnyal meg fog dőlni ez a „közös” rekord, amikor is a Sotheby’s New York-i kortárs művészeti aukcióján kalapács alá kerül majd ugyanennek a sorozatnak egy másik, 1984-ben készült, Cím nélküli darabja. Ez a kép is szerepelt már egyszer árverésen, méghozzá 2010-ben, akkor is a Sotheby’snél és ugyancsak New Yorkban, amikor is 2,65 millió dollárért talált vevőre. Most viszont a ház már 18–25 millió dolláros becsértékkel fogja kínálni. És bár ez az összeg nagyon messze van a két művész jelenlegi egyéni aukciós ár-rekordjaitól – Warholé 195.040.000 dollár; Basquiat-é 110.487.500 dollár –, azért a két művész közös alkotása minden bizonnyal komoly harcot hoz majd az érte versengő gyűjtők között.
