Az elmúlt napokban tele volt a hazai sajtó azzal a – valóban örömteli – hírrel, hogy Lakner László egyik festménye bekerült a világ egyik legjelentősebb kortárs múzeumi kollekciójába, a párizsi Centre Pompidou gyűjteményébe. Ezzel kapcsolatban mi itt most a Senki többet? blogban – annak szellemében – azt mutatjuk meg, hogy hogyan szerepel a művész a nemzetközi és a hazai műtárgypiacon.
Az 1936-ban született Lakner László festőművész 1968-ban az esseni Folkwang Museum egyhónapos ösztöndíjával járt először (akkor még Nyugat-) Németországban, majd – több további rövidebb-hosszabb ott-tartózkodása után – 1976-ban telepedett le végleg ott. Mivel ennek következtében az itthoni alkotókhoz képest igencsak megnyíltak a lehetőségei, munkái mára a világ számos jelentős közgyűjteményébe bekerültek, elsősorban természetesen Németországban (Berlinben a Neue Nationalgalerie-be, a Berlinische Galerie-be, a Hamburger Bahnhofba, a fővároson kívül az esseni Folkwang Museumba, a kölni Museum Ludwigba, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunstba), de a rotterdami Museum Boijmans-Van Beuningenben, a firenzei Uffiziben vagy a tokiói Hara Museumban is megtalálhatók a művei. És persze számos magyarországi múzeum is őriz tőle alkotások, például a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum vagy a székesfehérvári Szent István Király Múzeum is.
A múzeumi gyűjtemények által is visszaigazolt szakmai kánonban tehát már eddig is igencsak jelentősnek számító alkotó mostantól pedig a párizsi Centre Pompidou-ban is ott képviseli a kortárs magyar képzőművészetet: az intézmény Közép-Európai Akvizíciós Bizottságának javaslatára és hathatós közreműködésével a festő 1972-ben készített Barikád című nagyméretű vászna került be a gyűjteménybe.
(A 2017-ben létrehozott bizottságnak – amelynek alapító tagjai között ott volt a Somló Zsolt–Spengler Katalin műgyűjtő-házaspár is – azóta már több magyar tagjai is van; a múzeum honlapján a Lakner-festmény mellett a mostani beszerzésről azt írják, hogy a kép „a művész ajándéka Molnár Dóra, Száraz István, Spengler Katalin és Somlói Zsolt, a Center Pompidou Barátai támogatásával”.) A Barikádnak egyébként ez a most Párizsba került változata a második, az első a már említett esseni Folkwang Museum gyűjteményében van.
És csak hogy lássuk, hogy a művészeti intézmények és a magángyűjtők érdeklődése – ha nem is mindig, de többnyire – mennyire „együtt jár”, nézzük meg egy kicsit Laknernek a világ és persze főleg Magyarország műkereskedelmében elért aukciós eredményeit. Miután a művész, mint láttuk, régóta alapvetően Németországban él és alkot, természetes, hogy a munkái is a legnagyobb számban az ottani műtárgypiacon fordulnak meg.
És bár a www.lotsearch.de német műkereskedelmi weboldal ugyan azt írja, hogy „Lakner Lászlónak az adatbázisunkban szereplő legdrágább alkotása a 2006. június 2-án a Ketterer Kunst GmbH & Co. aukciósházban eladott munkája 10.710 euróért (kb. 13.548 dollár)”, ám ez egészen biztosan nem a legfrissebb állapot, hiszen egy évvel később, 2007 júliusában a berlini Grisebach árverezőházban a John Singer Sargent levele című 1974-75-ös Lakner-festmény – 4000–6000 eurós becsérték után – 16.000 euróért kelt el, tavaly júliusban pedig az ugyancsak berlini Lehr Kunstaukcionenben a művész egy 1976-os munkája 9000 eurós előzetes becsértékéhez képest végül 22.000 euróért került új tulajdonoshoz.
De ahogy mondani szokták, minden művészt a szülőhazájában értékelnek a legtöbbre, így természetesen Lakner idehaza is az egyik legkeresettebb élő művész a magyar műtárgypiacon, és a legjobb árait is itt érte el. 2019 novemberében a Virág Judit Galéria árverésén a Metamorfózis – egyszer, aztán, később című, 1964–67-ben festett munkája például 22 milliós kikiáltási árról indítva egészen a 42 milliós leütésig jutott (ez mai árfolyamon 107.550 euró lenne), amivel ma ez az ötödik legdrágább, élő magyar művésztől származó alkotás a hazai aukciók történetében (csak Keserü Ilona három, illetve Maurer Dóra egy alkotása előzi meg ezen a listán).
Pontosan egy évvel később ugyanennél a háznál Lakner 1969-es Rózsák című, négy képből összeállított „tablója” 36 milliós leütést kapott; 2020 decemberében a Bodó Galériában a Celan című (egyik, merthogy ezzel a címmel számos Lakner-kép szerepel) vászna 22 milliós, egy évvel később ugyanott pedig az 1966-os Kiáltás című 30 milliós leütést ért el. Ezeken kívül a művész további öt 10 millió feletti és még tíz 5 millió feletti leütéssel áll az élő hazai művészek árverési listáján, amivel ő az egyik legsikeresebb szereplő a kortárs magyar műtárgypiacon. A mostani Pompidou-beszerzéssel az ázsiója pedig minden bizonnyal még csak tovább fog növekedni.