Néhány napja nyílt meg a New York-i Metropolitan Museum of Artban (MET) a Siena: The Rise of Painting, 1300–1350 (Siena: A festészet felemelkedése 1300–1350) című nagyszabású kiállítás az itáliai trecento egyik legjelentősebb művészeti iskolájának munkáiból. Ebből az alkalomból a múzeum bepillantás engedett gyűjteménygyarapításának néhány kulisszatitkába is, például hogy melyik műtárgyakért fizették ki eddig a legmagasabb vételárat.
A kereken száz, a 14. század első felében készült sienai remekművet – festményeket, szobrokat – felvonultató tárlat (amelynek társrendezője a londoni National Gallery; a kiállítás a 2025. január 26-i New York-i zárást követően március 8-tól majd az angol fővárosban lesz megtekinthető) elsősorban Duccio di Buoninsegna (1255/60–1318/19), tanítványa, Simone Martini (1284 körül–1344), valamint a festő-testvérpár, Pietro Lorenzetti (1280 körül–1348), Ambrogio Lorenzetti (1290–1348) alkotásait gyűjtötte egybe, a két társrendező intézmény mellett még számos további múzeumból is kölcsönzött alkotásokkal. (A két Lorenzetti azonos halálozási évszáma nem véletlen: mindketten annak a nagy pestisjárványnak voltak az áldozatai, amelyik 1350-re a korábbi felére csökkentette Siena lakosságát.)
Ráadásul a most sokfelől összegyűjtött alkotások olyan művészettörténeti „bravúrokat” is meg tudnak valósítani, mint hogy Ducio 1308 és 1311 között alkotott, eredetileg tizenhat méter magas úgynevezett Maesta-oltárának (a nyugati művészet első kétoldalas oltárának), amelyet 1771-ben szétszereltek, és a darabjai szétszóródtak a világban, most nyolc elemét sikerült újra egymás mellé helyezni.
Ducciónak egyébként ma nagyjából mindössze egy tucatnyi munkáját ismeri a művészettörténet. Ezek egyike az a valamikor 1290 és 1300 között temperával és arannyal fára festett, mindössze 23,8×16,5 centiméteres Madonna és gyermeke című képecske, amelyik a MET saját gyűjteményének egyik legféltettebb darabja. Az intézmény 2004-ben vásárolta meg a művet – a Christie’s árverezőház közvetítésével – egy magánszemélytől, méghozzá a múzeum mindeddig legmagasabb összegű beszerzéséért, 45 millió dollárért. (A pontos összeget soha nem hozták nyilvánosságra; más hírek 45 és 50 millió dollár közötti vételárról tudnak.) Keith Christiansen (1947) amerikai művészettörténész, a MET európai festészeti osztályának vezetője, aki a vásárlást intézte, annak idején elmondta, hogy miután meglátta a felkínált festmény fotóját, fél órán belül döntött a megvásárlástól, már csak azért is, hiszen sejtette, hogy a Christie’s más múzeumoknak is felajánlja a lehetséges üzletet, és nem akarta, hogy például a Louvre, amelynek ugyancsak nem volt Duccio-munka a gyűjteményében, előbb tegyen ajánlatot. A MET a vételárat egy magánadományokból feltöltött, kizárólag műtárgybeszerzésre fordítható keretből fizette ki.
Viszont ha már megismertük a világ egyik legjelentősebb múzeumának legdrágábban beszerzett műtárgyát, nézzük meg a második legtöbbért megvásárolt darabot is, annál is inkább, merthogy ez jól mutatja, hogy egy nagy intézménynek mennyire sokfelé kell „figyelnie”, hogy a lehető legizgalmasabb – és persze művészettörténetileg is a legfontosabb – műalkotásokat tudja a magáénak: a MET műtárgyvásárlási listáján az árak alapján felállított listában a második ugyanis az amerikai Jasper Johns (1930) 1954-55-ben festett White Flag (Fehér zászló) című, 199×306,5 centiméteres vászna; ezért 1998-ban 20 millió dollárt fizettek ki, hogy a gyűjteményükben tudhassák.
