Bach Goldberg-variációit játssza a szentendrei Barokk udvarlás fesztivál augusztus 6-i zárókoncertjén Fábri Flóra. A most hazalátogató, de már jó ideje német nyelvterületen élő csembalóművésszel a régizene sokszínűségéről, a billentyűs hangszerek sokoldalú lehetőségeiről is beszélgettünk.
– Mi volt az a hatás, ami a barokk zene irányába fordított?
– Igazából több irányból kerültem a barokk hatása alá. Az operákat már nagyon kicsi korom óta szerettem, és volt egy William Christie-féle videó Purcell A tündérkirálynő című operájából, amit kislánykoromban rengetegszer megnéztem, imádtam, nemcsak a művet, hanem az egész világát. Hozzám kisgyerekként a jelmezek, a gyönyörű ruhák, a barokk kastélyok nagyon közel álltak. Később komolyabban a barokk zene irányába Soltész Anikó indított el, amikor elkezdtem nála csembalózni.
A csembaló nagyon sokoldalú hangszer, csembalistaként zenekarban és operában is lehet játszani, nemcsak kísérni vagy szólistaként játszani. A kamarazene, az improvizáció egy elveszettek hitt kreativitást hozott újra elő belőlem. Amikor ezt felfedeztem, kinyílt a világ, rájöttem, hogy sokkal nagyobb spektrumon lehet zenélni ezzel a hangszerrel. Persze, most mégis egy szólóval jövök Szentendrére, a szólista fellépéseim az utóbbi években kerültek jobban fókuszba.
– Otthon vagy a külföldi és a hazai régizenei életben, hogy tudnád a kettőt összehasonlítani?
– Az igazat megvallva az otthoni zenei életben nagyon szívesen lennék sokkal többet jelen. Nagyon hálás vagyok a szentendrei Barokk udvarlás fesztiválnak, Illés Szabolcs művészeti vezetőnek és Lőrinczy Györgynek a Szentendrei Teátrumtól, hogy meghívtak a műsorba, nekem ez nagyon fontos. Igazából talán azt lehetne mondani, hogy Magyarországon kisebb ennek a zenének a piaca, talán nehezebb is produkciókat létrehozni, nincs mögötte akkora állami támogatás, és emiatt kevésbé elterjedt.
Ha egy történelmi példát nézünk, Kölnben a Westdeutscher Rundfunkkal és a Capella Coloniensis-szel a régizenének nagyon hamar elismert státusza lett és államilag is támogatottá vált, itt komoly múzeumok, hangszergyűjtemények vannak, amelyekkel élő kapcsolatot ápolnak a zenészek, és ez az egész német nyelvterületre jellemző. A franciáknál ez másképp működik, de ott is virágzik a régizene, nagy a piaca és szintén jelentős az állami támogatás, ami miatt a nagyobb projekteket tudnak létrehozni, illetve a képzés az, ami ilyen szempontból sokrétűbb és talán mondhatjuk, hogy nagyobb múltra tekint vissza Nyugat-Európában, elsősorban a német nyelvterületen, a hollandoknál és a franciáknál.
Persze, Magyarországon is régen jelen van a historikus gyakorlat, akár a Capella Savariát is említhetnénk, de mégis valamiért az országos zenei vérkeringésbe kevésbé sikerült bekapcsolni ezt az irányzatot. Hozzá kell tennem, hogy viszonylag kevésbé ismerem az otthoni régizenei életet, és főképp azt, hogy az utóbbi években hová fejlődött. Vashegyi György Orfeo zenekarában nyolc évig játszottam, de már annak is vége lett 2019-ben, és azóta nagyon keveset játszom Magyarországon, ha mégis, akkor inkább szólóesteket adok vagy kisebb kamarákban zenélek, és sokkal nagyobb százalékban koncertezem német nyelvterületen, hiszen ott is élek most már tizenhat éve, ott is dolgozom.
– Mik a tervek a közeljövőre?
– Most pont fortepianóval lesz néhány koncertem, például Sergey Malovval, aki hegedűn, Violoncello da Spallán játszik, vele Olaszországban a Stresa fesztiválon játszunk egy Schubert-műsort. Van egy viola da gambás duópartnerem, Martin Jantzen, akivel Tübingenben a Vielklang fesztiválon koncertezünk. Újabban egy kicsit a romantika felé fordultam, és ősszel lesz egy dalestem Robert Schumann és Clara Schumann művekből Ulrike Malottával a Bad Krozingeni kastélyban, ahol egy nagyon szép hangszergyűjtemény is található. Az Akademie für Alte Musik Berlinnel is lesz egy lemezfelvételem az ősszel.
– Elég változatos repertoár.
– Ami a repertoárt illeti, éppen ezt szeretem az egészben. Amikor eljöttem Magyarországról, először Münchenben tanultam, Soltész Anikó oda irányított, és ott a Christine Schornsheim osztályában nagyon sokféle hatás ért. A csembaló mellett a fortepiano is kötelező tantárgy volt, de nagy hangsúlyt fektetett a klavikordra, orgonálni is kellett, és akkor kinyílt egy kicsit a világ olyan értelemben, hogy elég hamar át tudok váltani bármelyik billentyűs hangszerre.
– Vagyis nem ragadtál le csak a csembalónál.
– Igen, és nagyon élvezem, kedvenc foglalatosságom, ha olyan helyeken gyakorolhatok, például múzeumokban, ahol eredeti hangszerhez tudok jutni. Nem is kell koncert legyen, nekem a gyakorlás egy eredeti hangszeren annyit ad, hogy abból hónapokig tudok meríteni, és tényleg rengeteget tanulok belőle. Persze, nem lehet mindenre specializálódni, úgyhogy én azért inkább a késő barokk és a klasszikus-romantikus irányba mentem mostanában, ez az utóbbi időben egyszerűen így alakult, de nagyon szeretem a tizenhetedik századi zenét is, azt sem zárom ki, ha adódik hozzá hangszer vagy lehetőség. Ez egy hatalmas és változatos repertoár, úgy érzem, hogy egy élet is kevés ezt fölfedezni. Ilyen szempontból a tanítás is nagyon jó, mert ott azért nagyon sok féle zenei stílussal, műfajjal kell foglalkozni, és az ember mindig beleássa magát abba, amit a növendéke éppen tanul. Így aztán a tanítás közben bővül a látóköröm.
– Miért éppen Bach Goldberg-variációit választottad a szentendrei koncert műsorának?
– Az utóbbi időben elég fontos lett számomra ez a mű, többször is előadtam, de Magyarországon még sosem játszottam, ezért ez a koncert most különösen közel áll a szívemhez.
Fábri Flóra csembalóművész a Bartók konziban Soltész Anikó irányításával tanult, majd Christine Schornsheim osztályában a müncheni zeneművészeti főiskolán, és Christian Rieger osztályában az esseni Folkwang Egyetemen végzett. Számos nemzetközi verseny győztese, a nemzetközi koncertélet rendszeres fellépő művésze. Jelenleg a frankfurti és a kölni főiskolákon tanít, valamint a detmoldi zeneakadémia professzora.
Barokk udvarlás – augusztus 4-6. Szentendre
Szentendre belvárosának barokk udvarai, műemlék épületei biztosítják a díszletet az Illés Szabolcs művészeti vezetésével megvalósuló fesztiválnak, amelyen korhű hangszereken, korabeli játéktechnikával elevenedik meg Itália 17-18. századi miliője.
Nem hiányozhat ebből az olasz operák világa sem: Pergolesi La serva padronája Novák Eszter kortalan-kortárs rendezésében, Zemlényi Eszter és Hámori Szabolcs énekesek, valamint Vatamány Atanáz színművész előadásában szólal meg, természetesen korhű hangszereken kísérve. A vasárnapi matiné-koncerten barokk hangszersimogatón ismerkedhetnek meg a gyerekek a kor hangszereivel, a Sans Paroles együttes pedig a középkorba repíti a hallgatóságot olyan különleges régi hangszerkópiákkal, mint a fidel, az organetto és a klavisimbalum. A hangversenyek mellett minden nap ingyenes minikoncertekkel is találkozhat a közönség: a Szerb Múzeum udvarán és a Fő téren az olasz barokk kamarazene remekműveit hallgathatjuk frissítő italok és cukrászsütemények élvezete közben.
A fesztivál pontos programja itt olvasható:
