Múlthétről Lucy köszön újra. Nekiszaladt mégegyszer Szomorúnak, és ellenében a bigbandes feldónak, duóban működik a kémia. Nem hogy életünk Vasárnapját tolja fülünkbe, de igazán élvezve hallgatható darabot dalola.
Állandónak tűnő Charlie Hunterjével valóban öröm a kedve énekelni értékelhetőn, bocsánatot nyer az elmúlt alkalmi fölösleg után: hihető sírás, érvényes fájdalom, kellemesen kellemetlen torokszorítás.
Ha valamit fitymálni kellene a jóságos középszeren túl, az a tátogtatott video lenne, mivel illusztrálni kívánta valaki (tán rendező?) a hangulatot. Akinek van bármiközű esztétikával foglalkozó tevékenysége, nyugodtan használja elrettentés gyanánt fel a klip vetítését. Neked meg, olvasó, ezen flekk olvasata után ajánlott a képernyő fényerejének totálnullára vevése, vagy szimplán húnyt szemmel való hallgatása zenének. (Vagy borzadj – nézve meg kisfilmet.)
