Újabb értékes csillogás nélküli kincs torkol a hatvanas évekből, ráadásul jazz-blues-R’n’B vonalon csepptengerben Szomorút
Nagy Amerikában elfér persze a féltehetség, még élni is meg lehet belőle, ám a dallal szinte egyidős mai hölgy tökéletesen csúcsrajáratja a dögunalmast. Szellemtelen hozza a korstílust, nem pazarolva energiát az egyediség bárminemű villantására. Tökéletes példa arra e kover, hogy nem odafigyelős kétalig perc miként érezhető opusznyi zeneműnek.
