Ma is amolyan nagyon jazzesre vett, lassú, nagyonmegélni-kívánt-Szomorú-
Fáj mondjuk a balladisztikusan félbehúnyt szem, és a szájtól rángatott mikrofontechnika, mit megtanul minden középdzsesszer hogy nyomatékot adjon léleknyilvánulásának dalálatal mondva el. Nehéz nem unni Elina Duni darabját, minden minutum kiszámítható, rajongói (koncertjére jegyet vásárlók) mindenesetre meg tapsdotálták, ha már kifizették a dekáddollár beugrót. Érezni, hogy dalénekes tud nagyon klassz is lenni, és ez segít abban, hogy kellemetlenséget sem él át most a befogadó, ártalmasnak sem nyilvánul maija
kívülálló hallgatónak. Kinn maradunk ugyan a hatásból, mit kívánt az énekes, de betudjuk ezt az aktuál időjárási környezetnek, a nyaralásból nyaralásba, de legalább a légkondicionált irodából plázán át a haza háromszögének.
[…] Háromszög ének. ••• Három szögének. ••• Három ének szög. ••• Három én szögek. ••• Hág rém ösz ken. ••• Ég ken moszöhár. ••• Rákenő éh szmog. […]
––– hű, de unja sorok írója is e kirótt majd’hatpercet. De vállalás az vállalás… Próbálja hát korrektül lezárni a kolumnát: Szóval gatyaro’melegben nem épp ideál mai vasárnap, megpróbáljuk majd év végi szeretetünnepes hangulatban egy novemdecemberi hétvége során ezt.
