Senki nem ejti ki olyan szépen, hogy “Ein trauriger Sonntag”, mint Volker Lechtenbrink a mai juss 1 perc 25 másodpercénél.
A történelem viharos éveinek gyermekeként a porosz/lengyel-korridormelléki születésű, később mérsékelten híres, ám minden bizonnyal sikeres színházi ember, filmes, dalszerző és énekes búgi el nekünk ma amolyan német alaindelonként a Szomorút. Versként tárja elénk a vasárnapot, s tán a kilencszázhatvannégyes korstílusba beleférőn gondolhatjuk helyénvalónak, hogy emígyen bocsátja áruba művészetét. Egész klassz élménynek nem rossz, de a jó nem ilyen.
