A Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakirány végzős hallgatói utolsó közös előadásukra készültek. Korábban a fiatalok kilencéves munkáját lezáró vizsgakoncertről a mesterek nyilatkoztak, ezúttal azonban a hallgatók mesélnek tapasztalataikról, a felkészülésről és a vizsgakoncertről, amelyre július 2-án a Magyar Állami Operaházban került sor.
A hallgatók május 27-én a Nemzeti Táncszínházban a vizsgakoncert repertoárjának egy részét mutatták be, majd az MTE Ifj. Nagy Zoltán Színháztermében az intézmény hallgatói, növendékei és munkatársai tekinthették meg a teljes műsort.
A vizsgakoncert hagyományosan háromrészes előadás, melynek első részében Hans van Manen csodálatos Adagio Hammerklavier című egyfelvonásos neoklasszikus darabját táncolják a hallgatók. A második részben rövidebb számok, pas de deux-k és szólók összessége alkotja a koncertműsort. A tehetséges végzős hallgatóktól egy romantikus és két klasszikus balettből láthatunk részleteket. A harmadik felvonásban Jacopo Godani Moto Perpetuo kortárs darabját tekinthetik meg a nézők, rendkívüli mozgásvilággal. A koreográfia egyben zártkörű magyarországi premier is lesz.
Nagy Gvendolin, aki idén a klasszikus balett szakirány Roboz Ágnes-díjjal kitüntetett legjobb végzős növendéke, azt követően, hogy az egyetemen az évfolyam bemutatta a koncertvizsgát, így idézte fel a próbafolyamatot.
„Régóta dolgozunk a vizsgakoncerten és sokszínű a folyamat, mert minden darabban más és más a betanító mester. A teljesség igénye nélkül, a két évfolyamvezető mester, Fodorné Molnár Márta és Macher Szilárd mellett szeretném megemlíteni, Darai Tamást, aki a Moto Perpetuo című darab betanítását vezette. Velük, és még sok kiváló mesterrel dolgoztunk. Vannak nehezebb napok, de a támogatást maximálisan megkapjuk és ha jó atmoszféra vesz minket körül, akkor abból csodálatos dolgok születhetnek.” Nagy Gvendolin azt is hozzátette:„Jó, hogy előadtuk egybe a vizsgakoncertet, mert érezzük, milyen, amikor egymást követően három darabot táncolunk. Öröm a társaimmal, a barátaimmal együtt táncolni, ez egy sikeres nap volt mindannyiunknak.”
A betanítók között ott volt még többek közt a Kossuth-díjas Volf Katalin és Oláh Zoltán, a Magyar Állami Operaház korábbi magántáncosai; az első felvonás betanítója Aradi Mária és Nagy Tamás, a Holland Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház korábbi magántáncosai, és meg kell említeni Rachel Beaujeant, a Holland Nemzeti Balett társigazgatóját, a Hans van Manen alapítvány elnökét.
Milchram Máté is megemlítette az egyetem színpadának fontosságát, kifejezte köszönetét a közönség felé, amelynek öröm volt eltáncolni vizsgakoncertjüket.
„Nagyon kiegyensúlyozott előadás volt, sok támogatást kaptunk a nézőktől, a társainktól. Mivel az egyetem színpadán tudtunk előadni, ezért nagyon magabiztosan és tudatosan álltunk színpadra.”
Bán Kata Borbála úgy fogalmazott, ezúttal mindegyik darabban önmagát tudja adni. Jó emlékeket őriz az elmúlt hónapokról, az évfolyamról.
„Nagyon szeretem azt a két darabot, amit táncolhatok, mert úgy érzem, hogy mind a kettőben önmagam tudom adni. Míg az elsőben befelé tudok koncentrálni, a harmadik részben pont ki tudom adni, ami bennem van, minden őrjöngést… Valóban jól éreztem magam a színpadon ma is!”
Borka Dávid arra a kérdésre, melyik rész áll hozzá a legközelebb, és azt miért szereti táncolni, az első és a harmadik felvonást emelte ki. Tehát Hans van Manen Adagio Hammerklavier című darabját és Jacopo Godani Moto Perpetuo kortárs koreográfiáját.
„Hans van Manen Adagio Hammerklavier című darabjában három pár táncol. Együtt kezdünk – nagyon jó érzés először együtt táncolni -, utána külön táncolnak a párok, végül pedig együtt fejezzük be. Szép a ritmikája ennek a résznek. Ugyanakkor nagyon szeretjük a Moto Perpetuo című darabot is, melyben már mindent el tudunk engedni, belerakjuk az összes energiánkat. Itt tényleg megmutatjuk a tudásunk legjavát, az összes munka ott van a szinpadon, amiért egész évben dolgoztunk.”
Lengyel Dorottya szintén a koncertvizsga első felvonását, Hans van Manen: Adagio Hammerklavierjét említette meg, mint a szívéhez közelállót, mert – ahogy fogalmazott – ezzel a résszel tud a leginkább azonosulni. Nem mellékesen, a darab adta szakdolgozatának témáját is.
„Az első felvonás a leginkább az enyém, mert a lelkem azzal a darabbal teljes harmóniában van. A Hammerklavierről írtam a szakdolgozatomat, ismerem, átélem, mert nagyon sokat kellett hozzá kutatnom. Ez egy elhidegült, távoli darab volt az elején, de a koreográfus instrukcióra hallgatva egyre emberközelibbé tettük. Változtatunk a darabon, így mára pl. sokkal több a szemkontaktus a koreográfiában, jóval több érzést kell kifejeznünk.”
Összességében a fiatalokról elmondható, hogy fáradhatatlanul és lelkesen dolgoztak azon, hogy kilenc év munkájának lezárását kiválóan mutathassák be 2023. július 2-án a Magyar Állami Operaházban.
