A június 23-i vizsgaelőadással a Magyar Állami Operaházban zárul le kilenc év a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szak végzősei számára, amely mögött rejlő valós munka este ölt a nézők számára is látható formát a koreográfiákon keresztül. A közel egy évtized értelemszerűen mást jelent a fellépő növendékeknek, mást jelent nekünk, akik a színpad másik oldalán ülnek, de mindkettő oldal számára jövőbe mutató lehetőségeket rejt: a növendékeknek karrierjük kezdetét, a nézőknek új művészek megismerését.
A Nemzeti Táncszínházban 2024. június 11-én került megrendezésre a vizsgaelőadás előzetese, amely azon túl, hogy az Operaháztól eltérő atmoszférájában római típusú színpadon biztosított fellépést a nagy megmérettetés előtt, a főpróba főpróbáját is jelentette a növendékek számára.
A három felvonásból álló vizsgakoncert azon túl, hogy széles betekintés nyújt a klasszikus balett sokszínűségébe, megjelenik az is, hogy 2024-ben értelemszerűen sokkal több árnyalatot foglal magában ez a műfaj, mint a romantikus vagy klasszikus balettek megjelenésekor.
Keretes szerkezetű, vagyis az első és harmadik rész, egy klasszikus és egy kortárs balett koreográfiával kitölti a teljes felvonást, míg a középső pár perces koreográfiák vegyestála, amely mozaikszerűen tükrözi vissza az egyes növendékek személyiségét, technikai szintjét.
A magas technikai kvalitást megkövetelő darabválasztás és a sorrendiség mind komoly odafigyelésről tanúskodik a darabot összeállító pedagógusok részéről, egyértelműen a nézők szórakoztatását is célzó szempontokat tükröz, igényessége nem vitatható el.
Hozzáteszem, a darabok tényleg egytől egyig nézőbarátok, szinte nehéz ülve maradni a nézésük közben: a Don Quijote szvittel indul az este, amely az egyik legvirtuózabb klasszikus balett. Szenvedélyessége, vehemenciája, gyorsaságából fakadó látványossága az, mely éppen technikai nehézségeit is magában foglalja, utóbbi a növendékek előadásában szinte egyáltalán nem jelenik meg, kiforrott táncosokat láthatunk a színpadon. Dobra Janka, akiről azt gondolnánk a törékeny, lírai balettek állnak közel, elképesztően pontosan és energikusan hozza Kitrit, szinte felpattan a néző a codánál. Csípán Csenge Mercedese, hiteles és érett karakter, akinek egyedi sajátossága, hajlékonysága, magas alkata a néző szemét a színpadra szegezi és nehezen engedi el.
Szubjektív vélemény, de számomra ő volt az este kedvence, Kökény-Hámori Kamill mellett. Természetesen Dobra Janka technikai tudása kiforrottsága, érettsége lehengerlő, tökéletessége, bájos karaktere nem elvitatható, de Csípán Csenge olyan karaktert, egyediséget hoz nekünk, amely megintcsak megerősíti azt a tényt, hogy igenis van helye magas táncosnőknek a klasszikus balettszínpadon. A klasszikus balett a törékenység, tökéletesség, szépség szimbóluma, mégis ha valaki ezen túl egyedileg fűszerezi, az ritka kombinációt eredményez.
A második felvonás tánckavalkádját, Kulcsár Noémi koreográfiájával Csípán Csenge kezdi. Alkata emlékeztet Nagy Gvendolinéra, hosszú esztétikus kezei, lábai kitöltik a színpadot, a koreográfus pedig kihasználja derekának eszméletlen hajlékonyságát, olyan elemeket használ, ahol adottságai szabadon megjelenhetnek. Mistery Tales a mű címe és valóban zöld csipkejelmezében, Ólafur Arnalds elvarázsoló zenéjével két mozdulat után már egy erdei lényt látunk, átlényegül a színpad is, mi nézők is egy történetben látjuk magunkat: ilyen, amikor a táncművészet túlmutat a puszta mozgáson.
Lukács András, kortárs koreográfus – aki a harmadik rész koreográfiáját is jegyzi –, Summer duet című pár perces darabjában Hataishi Iyo, Szatmári Márk duettje a letisztultság szimbóluma. A rá jellemző karmozdulatok, föld elemek messziről felismerhetővé teszik Lukács stílusát és a táncosok jó érzékkel interpretálják a darab pasztel mozdulatait, a napsütéses gabonaföldekre vezetve a nézőt.
Humorral átitatott E. Gauthier: ABC című montázsa, amely tökéletesen illik Kökény-Hámori Kamillhoz, olyannyira, hogy közben elfelejtjük mennyire nehéz színészként és táncosként egyszerre alakítani, ilyen rövid időközönként ennyi karaktert, megvalósítani ennyi technikás mozdulatot. Kamillra tökéletesen illeszkedik ez a szerep, Basil partnereléséhez képest kimagaslót is alakít az est ezen részében.
A harmadik felvonás a misztikus, kissé sötét atmoszférájú Lukács András Örvény című darabja. A koreográfus saját elmondása szerint minden perfekcionizmusát magában hordozza a darab, itt tényleg még a kisujjaknak is együtt kell mozdulniuk, ahhoz, hogy elérjék a hatást, hogy a térformák pontosan kijöjjenek, a lendületet jól alkalmazzák a táncosok, hogy a végtelen örvénylés ne szakadjon meg és elvigye a nézőkhöz a darab üzenetét. Elképzelhető, hogy láthattunk pontosabb előadásmódot is az Örvény esetében, azonban a darab interpretációját, üzenetét olyan érettséggel tárták elénk a végzős növendékek, hogy önmagában azt is megkérdőjelezzük, hogy valóban frissen végzett egyetemistákat láthatunk.
Arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy míg nekünk a nézőknek előadás, addig a fiatal művészeknek ez egy vizsgaszituáció is egyben, ahol osztályzatokat is kapnak. Hozzájuk közel álló szakemberek és felkészítő tanáraik, akik hosszú évekig közreműködtek személyiség-, és szakmai fejlődésükben is izgalommal figyelik növendékeiket.
Ahogyan Kiss János, kuratóriumi elnök említette izgatottan, nosztalgiával várja minden évben a záró vizsgakoncertet, visszagondol saját diplomázására, különösen, hiszen nem szokványos a balettképzés tanrendje, ahhoz hogy ezt a technikát ilyen szinten, művelhesse valaki, sok lemondást, kemény munkát követel.
Barna Mónika, egyetemi docens szerint – aki két végzős lány növendék esetében is első osztályos, kis gyermekkoruktól kezdve kíséri figyelemmel pályafutásukat, fejlesztette, nevelte őket – nagy meglepetések nem várhatóak az osztályozás szempontjából. Ezt a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora, Fodorné Molnár Márta kissé árnyalja, mindeképpen fontos, hogy gyermekkoruktól kezdve az Egyetem háziszínpadán, majd első alkalommal, 2022-ben Magyarországon megrendezésre kerülő Budapest Ballet Grand Prix-n is részt vettek és fokozatosan tanultak bele a színpadi szereplésbe. Mint azt lapunknak elmondta,
néha az adrenalin és a stressz elképesztő formában jelenik meg, egyes növendékek olyan kiemelkedőt teljesítenek, ami meglepi a vizsgáztatókat is, míg mást visszavet a teljesítés súlya, ezért is fontosak a versenyhelyzetben is a megmérettetések.
Barna Mónika kiemelte továbbá azt is, hogy hatalmas erény, az alázat és a tehetség, de pedagógusként igazi kihívást a kevesebb adottságú növendékből kihozni a maximumot, különösen, hogy a legnagyobb kvalitású növendéknél is rengeteg mélypont van, ezért is olyan nehéz ez a szakma.
Arra a kérdésre, hogy a fiú növendékek oktatása, nevelése nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a lányokéi, Medvecz József művésztanár elmondta, hogy ez bizony személyiségfüggő, nem feltétlenül kell a fiúkat jobban fegyelmezni. Hozzátette, ami a mindennapok során nagyobb nehézséget jelent, hogy megtalálja egy pedagógus azt az eszközt, ami a leghatékonyabb. Ne folyjon bele túlzottan a növendék életébe, vagy éppen ellenkezőleg: ne legyen túl szigorú az adott növendékkel, ez a tánc pedagógus legnagyobb kihívása.