Baráth Emőke olyan énekestehetség, akiből akár a legfelkapottabb sztár is lehet. Hogy az lesz-e, az nem csak rajta múlik. De rajta nem fog múlni. Ezt bizonyítja legutóbbi lemeze, az Eratónál megjelent Dualità, melynek anyagát március 2-án a Müpában is előadta.
Baráth Emőke adottságai nagyszerűek. Ami nem (vagy nem csak) rajta múlik, hogy vonzó a megjelenése, ami színpadi művészeknél nem elhanyagolható. Jók a hangi adottságai – de ennek kidolgozása már rajta múlik.
Ha megnézzük, mit tudott öt éve, illetve mennyivel tud ma többet, akkor látszik, hogy az adottság a tehetségnek csak az egyik (nélkülözhetetlen, de valószínűleg a kisebbik) része. Abban, ahol ma tart, rengeteg munka van – ebből az tűnik ki: érdemes ezt a munkát beletenni.
Mert munka, technika kérdése, hogy szépek a tartott hangjai, nem múltszázadi a vibrátója, a virgákban nem huhog, finomak a hajlításai, az előkéi. Tökéletes a stílusismerete, de egyéniség marad, sohasem átlagos, mindig önmaga. A legtöbb mezzo se nem szoprán, se nem alt – Baráth Emőke mindkettő: lent is bársonyos, testes, fent sem visít – ennek is maximum a fele adottság, a többi rengeteg munka.
Dualità: a lemezen nadrágszerepek váltakoznak igazán nőiekkel, erre utal a borító „Janus-arca” és a kísérőfüzet szövegének nagyobb része. Vagyis ez a lemez erről szól – de ha nem tudjuk, vagy ha nem törődünk vele, akkor sincs baj. Azt halljuk, hogy Baráth Emőke minden szerepét érti, és még a lemezen is eljátssza, amiről a mű szól. Ettől élettel telnek meg a szövegükben sokszor megtévesztésig egyforma áriák. Vagyis okosan énekel, értelmiségi munkát végez nemcsak a színpadon, hanem a stúdióban is.
Händel operaáriái ehhez jó „alanyok”, mert ha a szövegük (és a sztorijuk) olykor egyhangú is, zeneileg a legfinomabb csemegének számítanak. Ráadásul alighanem jóval nagyobb a barokkárialemez-fogyasztók száma, mint a komplett barokkopera-fogyasztóké. De egy ilyen lemez alapján a gyakorlatlan hallgató akár utóbbihoz is kedvet kaphat.
Egy már befutott sztár, Philippe Jaroussky a lemezen új szerepkörben: karmesterként van jelen, (a Müpa-koncerten láthattuk: alig van rá szükség, az Artaserse nélküle is kiváló barokk együttes). Talán van, aki ezért veszi majd meg a lemezt, hogy aztán rácsodálkozzon Baráth rendkívüli alakítására.
Meglehet, pár év múlva Baráth Emőke lesz a húzó név egy újabb sztár lemezén – de ez a jövő kérdése. Ahhoz sok minden kell: szerencse, kiadói, menedzseri akarat, marketing, és persze az, hogy semmilyen külső körülmény se törje meg a művésznő szárnyalását. Drukkolunk neki, hogy minden a legjobban alakuljon körülötte és vele.
