Philippe Jaroussky kontratenor csatlakozik a Christina Pluhar által vezetett L’Arpeggiata hangszereseihez egy színes, az „air de cour”-ra összpontosító albumon. Ez az ún. „udvari dal” műfaj, amely XIII. Lajos uralkodása idején nagy népszerűségnek örvendett Franciaországban, lant vagy teorba kíséretében lelkesen és kifinomultan fejezi ki a szerelmet, a megbánást és mindezek kapcsán a lelki elmélkedést. A Warner kiadványát meghallgatva semmilyen megbánást nem tanúsítunk, elmélkedésünk pedig alább olvasható.
A lemez a Passacalle de la Follie címét a Yo soy la locura című dalból kapta, amelyet Henri Le Bailly udvari zenész spanyol szövegre írt. A többi zeneszerző között az air de cour legfőbb képviselői szerepelnek: Pierre Guédron, Antoine Boësset, Étienne Moulinié és Michel Lambert.
Jaroussky, Pluhar és a L’Arpeggiata 2022 őszén New Yorkban adta elő először ezt a repertoárt, amely most a lemezen található. A felvétel nem kevesebbet kínál, mint varázslatot. Kivétel nélkül mindegyik dal három évszázadot repít vissza bennünket az időben, a lágy hangok és a gyengéd énekvonalak soha nem szentimentálisak vagy túlságosan érzelmesek.
A korhű előadásokra amúgy is jellemző az, hogy kontroll alatt tartja az indulatokat, itt még nem jelenik meg a romantikára oly jellemző fékevesztett szenvedély. Minden nagyon finom, nagyon kecses, pont ezért néha mintha távolságtartó lenne. De hiszen, ne felejtsük: egy királyi udvarban vagyunk, viselkednünk kell, csak korlátozott keretek között mulathatunk, és lehetünk szerelmesek. A zenészek játékát pedig a szuperlatívusz szó jellemzi igazán, minden hangjegy ihletett.
Christina Pluhar 1992 óta Párizsban él, ahol szólistaként és continuósként olyan neves együttesek mellett lépett fel, mint a La Fenice, Concerto Soave, Accordone, Elyma, Les Musiciens du Louvre, Ricercar, Akademia, La Grande Ecurie et la Chambre du Roy, Concerto Köln, valamint René Jacobs, Ivor Bolton, Alessandro di Marchi által vezetett együttesekben. Repertoárján a 16-18. századi szóló- és continuo művek szerepelnek reneszánsz lantra, barokk gitárra, archlutára, teorbára és barokk hárfára. 2000-ben megalapította a L’Arpeggiata nevű formációt.
A párizsi székhelyű együttes különös hangsúlyt fektet a 17. századi olasz zenére. Előadásait merész hangszeres improvizációk jellemzik, amelyek a különböző pengetős hangszerek keveredésével létrehozott gazdag textúrákat, valamint a hagyományos zene által erősen befolyásolt énekstílus jellemzi.
A L’Arpeggiata filozófiája az, hogy a Christina Pluhar által gondos zenetudományi kutatások alapján – és nyitott szellemben – kidolgozott projektek köré különböző zenei háttérrel rendelkező művészeket hoz össze. A pengetett vonós hangszerek gazdag magja köré szerveződő együttes jellegzetes hangzása és stílusa azonnal felismerhető. Tagjai, mindannyian vezető európai szólisták, a barokk és a hagyományos zene világából érkező kivételes énekesekkel egyesítik erőiket. A L’Arpeggiata a zene, az ének és más barokk stílusok, például a tánc és a színház találkozási pontjait kutatja, és nyit más, változatos zenei műfajok, köztük a jazz és a hagyományos népzene felé.
