Emmanuel Pahud fuvolaművész és Eric Le Sage zongoraművész négy német zeneszerző 19. század közepi rövid darabjainak és dalainak feldolgozását vette lemezre: Robert Schumann és felesége, Clara, valamint Felix Mendelssohn és húga, Fanny darabjai szerepelnek a különleges kiadványon.
Az album a következőket tartalmazza: Robert Schumann op. 94-es három Románcát – eredetileg oboára írta, majd az 1950-es években Jean-Pierre Rampal átírta fuvolára – és az eredetileg klarinétra tervezett op. 73-as három Fantasiestückéjét; Clara Schumann op. 22-es három Románcát, amelyet a nagy hegedűművész Joseph Joachimnak dedikált; Fanny Mendelssohn hat dalának feldolgozásait, valamint Felix Mendelssohn 1838-ban hegedűre komponált F-dúr szonátáját.
A korábbi romantikus korszak jelentős zeneszerzői némileg elhanyagolták a fuvolát mint szólóhangszert, annak ellenére, hogy számos virtuóz játékos akadt akkoriban, és a fuvola népszerű volt az amatőrök körében is. A hangszer ugyanis technikai nehézségeket jelentett a hangszín és az intonáció összhangja szempontjából; ezeket csak 1847-ben sikerült kielégítően megoldani, amikor Theobald Boehm német fúvós hangszergyáros elkészítette a modern fuvola forradalminak számító prototípusát.
Pahud játékát mi is igen gyakran élvezhetjük, hiszen a művész szoros kapcsolatot ápol a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Számomra korántsem volt ismerős annyira kamarazenészként, de ez az album minden korábbi hiányért kárpótol. Ha lehet kívánni tökéletes albumot, ami intim hangulatot áraszt, akkor ez az. Pahud és La Sage olyan, mintha nem is két, hanem egy zenész lenne, annyira együtt mozdulnak, vagy ha épp nem, pontosan tudják, mit csinál a másik.
A lemeznek különleges hangulatot kölcsönöz, hogy két férfi mellett két női komponistát is hallunk, akik így vagy úgy, de szoros viszonyban is állnak férfitársaikkal. Bár ez a szempont zeneileg nem ad hozzá olyan pluszt, ami által élvezetesebb lenne a darabok hallgatása, mégis magában hordozza azt a családias, légies atmoszférát, amely által mi magunk, a hallgatók is könnyebben „éljük” a lemezt.
Az utóbbi évek egyik legkiválóbb kamarazenei albuma.
