A Várfok Galéria örömmel nyitotta meg a Gilot 100 című kiállítást a művész jubileumi születésnapja alkalmából. A február 12-ig meghosszabbított tárlat egyik fontos témája az utazás, amely köré a kiállításon számos kép szerveződik. Françoise Gilot művészete sokat táplálkozott személyes élményeiből, az őt körülvevő emberekből, tájakból, kultúrákból. Életműve egészében fellelhetőek a más tájakból inspirálódott munkái, amelyhez a világ iránti nyitottsága és kíváncsisága adhatott ihletet.
Az első meghatározó utazási élménye 6 éves korában, a Blue Train-en érte őt, amikor Dél-Afrikába tartott a nagyszüleivel. Az ablakon keresztül megfigyelt táj magával ragadta, elöntötte az érzés, miszerint mélyen kötődik ehhez a földhöz (valójában a családnak nincsenek innen származó felmenői).
Ez volt tehát az a pont, amikor először vésődött be, és hatott Gilotra rendkívüli intenzitással a természet, a távolban rejlő kincsek. Kapcsolódása a későbbiekben sem múlt el, sőt, kiterjedt Olaszországra, Tunéziára, Görögországra, Indiára és Egyiptomra is, amely helyeket családjával, barátaival fedezett fel.
Gilot az 1960-as években számos alkalommal tett látogatást a görög szigetekre. Az 1962-es nyarat egy bérelt yachton töltötte a fiával és három barátjával, akikkel bejárták az Égei-tengert és a görög szigeteket. Az út meghatározta művészetének következő időszakát. Fontos megemlíteni, hogy szintén ebben az időszakban született az egyik legfontosabb sorozata, az 50 absztrakt képből álló Labirintus ciklus, amelyet ugyanez az utazás, illetve a görög mitológián való elmélkedés ihletett.
Fontos szimbóluma az Égei-tengeren tett utazásainak a vitorlás. A kecses hajóalak számos képéről visszaköszönt a ’60-as, ’70-es és ’80-as évek alkotásaiban. Gilot képeivel a vitorlázás élményét, a tenger, és a szél dinamikus kapcsolatát kívánta visszaadni. A Várfok Galériában kiállított képek között többet is találhatunk, amelyek szintén ezt az élményt fogalmazzák meg; a Vitorlázás című monumentális lebegő festmény, A fehér felhő című tusrajz, illetve A Tanulmány A fekete vitorláshoz című absztrakt akvarell kép. Utóbbit a határozott vonalak, az erős tagolás jellemzi. A kép színei a lemenő napot juttatják eszünkbe, de felismerhető benne a tenger kékje, és az éj szürkesége is. A vitorlást töredékekből építi fel, amelyek a hajó egyes részleteire emlékeztetnek, mint például a háromszög alakú vitorla, a tagolt ablaksor, vagy maga a hajótest. A kép vízszintes tagoltsága a horizontra utal.
Szintén a Görögországban tett utazások inspirálták a 1960-as években születő, ókori görög romokat ábrázoló műveit. A Táj oszloppal és lehullott fejjel című munkája emlékeztethet minket ezekre a tájakra, azonban a képet Gilot fantáziája tölti meg élettel. A kompozíció tartalmazza a címben is szereplő lehullott szobor fejet, ami egy visszatérő elem ebben az időszakban készült alkotásain. Megfigyelhetjük az absztrakció, és az antikvitáshoz való visszanyúlás izgalmas egyvelegét. Az égbolt mozaikszerű részecskékből áll össze, ami rétegzettséget ad az alkotásnak. Az élénk színek, a játékos alakzatok és síkok teszik emlékezetessé ezt a festményt. A kép alsó terében elhelyezkedő formákat vastag kontúr keretezi, amellyel rajzos hatást keltenek.
1956 tavaszán Gilot nagyjából egy hónapot töltött Tunéziában. Az út óriási hatással volt a művészre, olyannyira, hogy az 1970-es években ismét visszatért a korábban szerzett élményeihez és megszülettek a Keleti város I. és II. című festményei, amelyek szintén helyet kaptak a jelenlegi kiállításon. Elvarázsolta őt az arab világ építészete, ám az architektúra jellegzetes elemei (kék kupolák, kis ablakok, kacskaringós, szűk utcák) mellett, a saját képzelőereje és játékossága ugyanolyan fontos szerepet töltöttek be ezeknek az alkotásoknak a létrejöttében. Az épületek stilizáltan, színtömbökből épülnek fel, ám a befogadó egyből a keleti városokra asszociál, hiszen a képek hangulata, egyszerűsített, geometrikus formái, színvilága mind-mind ezt a világot idézik.
Az utazások Gilot életművében betöltött szerepére reflektálva 2018-ban a Taschen kiadott háromkötetes, díszdobozban megjelenő különleges kiadvány, amely a Velencében, Szenegálban és Indiában, 1974 és 1981 között tett utazásait fűzi össze. Út közben folyamatosan papírra vitte az őt érő impulzusokat, ezekből születtek a vázlatkönyvek. Az élmények leülepedése után, pedig az emlékezés és a fantáziája segítette akár több évtizedes távlatban is megörökíteni a mélyen beléivódott impulzusokat. Ugyanebben az évben a Várfok Galériában megrendezésre került Gilot egyéni kiállítása Végtelen utazás címmel.
A jelenlegi GILOT100 tárlat egyik szakasza is az utazás témakörére épül, hiszen szinte lehetetlen kikerülni ezt a témát, ha Gilot művészetét kívánjuk bemutatni. De nem is lenne érdemes, mivel nagyon különleges tapasztalás betekinteni a festő sajátos világába, abba, hogy hogyan látja a világunkat.
„Hogyha szétszórt töredékeket illesztünk egymáshoz, részben emlékezetből, részben fantáziából, az egész annyira életszerű lesz, mint az álmokban. A lényeg hogy egyesítsünk egy heves önkívületet és adjunk neki értelmet egy kifogástalan belső logikával” – Françoise Gilot.