Az Aranyélet rajongói a sorozat utolsó percéig reménykedtek benne, hogy az Anger Zsolt által alakított karakter egyszer csak feltámad. Pedig meghalt. Mégis jelen volt az epizódokban, hatott a cselekményre. Rozsda Endrével valami hasonló történik. 110 éves. Vagy hát annyi lenne. Nem, 110 éves, és kész. Ugyanis él: életben tartják a művei és azok az alkotások, amelyeket ő ihletett. Találkozhatunk vele a Várfok Galériában, és szellemiségével tiszteletét tette a Magyar Zene Házában is.
A Várfok Galéria színes tárlattal tiszteleg az absztrakt szürrealizmus nemzetközi tekintélyű magyar képviselője, az idén 110 éve született Rozsda Endre előtt. Ez még önmagában nem kiugró esemény: láttunk már olyat, hogy egy kerek évfordulón életműkiállítás születik. De a Várfok Galériában valahogy semmi sem az, aminek elsőre látszik. A Várfok Galériában mindig minden magasztos, de emberi, professzionális, de közérthető, előkelő, de mindenki számára nyitott. Ezt a jóleső kettősséget a hely művészeti vezetője, Kovács Krisztina is megtestesíti, aki elképesztő szakmai tudását minden alkalommal barátságos hangvétellel és gyermeki rajongással ötvözi. Az ő tárlatvezetései kapcsán az is lelkesedni kezd a hard-core-társ művészetért, aki máskor inkább a „hát ezt én is meg tudnám csinálni” tábort erősíti. Kulturális hittérítő, abból a ritka fajtából, akit nem zavarunk el rögtön, amikor a műveltségi ajtónkon kopogtat. Így kell magaskultúrát közvetíteni 2023-ban.
Meg úgy, hogy összekapcsoljuk a művészeti ágakat, és felkérünk kortárs magyar zeneszerzőket, hogy válasszanak ki egy-egy Rozsda-képet, és írjanak rá zeneművet. Na, a kortárs klasszikus zene a másik… Gyakran annyira értelmezhetetlen, hogy már azt sem tudja nyugodt szívvel állítani a kitartó kultúrkonzervatív, hogy ő is meg tudná csinálni. Egyszerűen csak legyint, hogy régen minden jobb volt. Sok minden tényleg jobb volt: mecénások támogatták a komponistákat, így a gyakran nehéz anyagi körülmények közt élő művészek meg tudták írni azóta világhírűvé vált műveiket. Na várjunk csak! Hiszen ezt a re-aranykort lengette be nekünk a Várfok Galéria is. Lelkes műgyűjtők finanszírozták meg a négy zeneszerző munkáját. Így kell magaskultúrát támogatni 2023-ban.
A Várfok Galériában uralkodó közvetlen hangulat ragadós: a szerzők a május 30-i Zene Házában tartott koncert előtti beszélgetésen alaposan kedvet csináltak a művekhez. Talán még sosem éreztem korábban, hogy tűkön ülnék, hogy végre halljak egy klasszikuszenei ősbemutatót. A komponisták zenészként és értelmiségiként olyan szempontokra világítottak rá Rozsda Endre művészete kapcsán, amelynek köszönhetően nemcsak az ő zenéikről tudtunk meg többet, de a festőművész munkáiról is. A műismertetések során egyszerre kaptunk megoldókulcsot a gyakran atonális, magyarázat nélkül akár összevisszaságnak is tűnő darabokhoz, miközben beleláttunk abba, hogyan értelmez, miképpen közelít egy zeneszerző egy absztrakt szürrealista alkotó munkásságához. Így kell magaskultúrát kombinálni 2023-ban.
De milyenek voltak a zenék? A műveket a Réman Zsófia (fuvola), Bartek Zsolt (klarinét), Varga Oskar (hegedű), Rohmann Ditta (cselló) és Nevelő János (ütőhangszerek) alkotta kamaraformáció szólaltatta meg, és az interpretációkra igazán egy rossz szavunk sem lehet. Fegyelmezetten, harmóniában, lenyűgöző hangszínekkel, széles dinamikával, pontosan és kifejezően játszottak.
Balogh Máté Eine Kleine Stadtmusik című darabja nyitotta az ősbemutatók sorát. A napokban újabb Artisjus-díjjal jutalmazott szerző Rozsda Város című képét választotta kiindulási pontnak, és arról beszélt, milyen izgalmas dolog az egymásra rétegződés – legyen szó városépítészetről vagy festészeti technikáról. Egyszerű motívumokból építkező darabja úgy rétegződik, ahogyan egy folyamatosan fejlődő (de legalábbis változó) város korszakai: az újabb alatt mindig felsejlik a régi emléke, nyoma, maradványa. A mű végén pedig prózai szereplőként maga a szerző is részt vett a „fináléban”.
Tornyai Péter rendhagyó módon nem egyetlen Rozsda-művet választott megzenésítéséhez, inkább arra az alkotói folyamatra figyelt fel, ahogy a festő a vászon forgatásával elérte jellegzetes perspektíva-megsokszorozását. Az ihlette meg, hogy a forgatás aktusa milyen világosan ad új szempontot annak, amit nézünk – és zenére átfordítva: annak, amit hallgatunk. A ‘Je pose ma tête sur le temps…’ című darabban a többi zenészről leváló Nevelő János különböző „hangolású” és hangszínű konzervdobozokon játszott verőivel, a komponista pedig adott pontokon forgatott a forgótálcára helyezett instrumentumon. Hol egy negyedet oda, hol vissza, hol többet, hol kevesebbet. A motorikus, gyakran ismétlődő ütős gesztusok – akárcsak az ismétlődő geometriai vagy más formák – így minden pillanatban más megvilágításba kerültek, kicsit mást jelentettek. Mindeközben a zenészek hátteret biztosítottak ehhez a játékhoz (játék ezúttal a szó mindkét értelmében), ahogy Rozsda ezernyi apró figurája is kap mindig egy színkontextust, egy alapot, amelynek a keretei között az alkotó elszabadulhat.
Látható arcok – láthatatlan arc. Így szólt Dargay Marcell darabjának címe. Két tétel, két Rozsda-kép. A Barátok című festmény sok-sok arca bizonyos szempontból egyforma, más nézőpontból szemlélve nagyon is különböző. Nem esik szét a kép, de egészen egyedi, hogy melyik portré mennyire van kidolgozva. A szerző ezt ültette át zenéjébe: azonos hangkészlettel dolgozó, de egyedi utakat kereső hangszeres szólamok szólaltak meg az első tételben. Vizuális ingerekből itt sem volt hiány: Nevelő János ezúttal egy hangfelvevős telefonnal mászkált a zenészek között. Hol közelebb tartotta a mikrofont valamelyik művészhez, hol lefogta a telefon vevőjét. Az első tétel lezárása után pedig rögtön viszont hallottuk az így készült felvételt – erre játszották rá a muzsikusok a második tételt. A másodikat, amely Rozsda Madonna című alkotására készült. Ez volna a „láthatatlan arc”, hiszen a portré részletei szinte teljesen hiányoznak. Mintha csak azt mondaná a festő: nem az arcvonások a fontosak, hanem az eszmény. A zenei szólamok ezúttal összetartottak, egyszerre haladtak, miközben szüntelen rétegződésként ott szólt végig az első tétel szubjektíven rögzített változata.
Horváth Balázs a Charleston című kép nyomán a Charleston for Rozsda címet adta művének. A szerző receptje Rozsdához: álljunk meg a kép előtt, nézzük a festmény különböző pontjait türelemmel, és idővel alakok, részletek, ismerős formák bukkannak fel, az elsőre és egészét tekintve talán átláthatatlan és zavaros vásznon. Sosem teljes figurák, csupán az egészre utaló jelek, apró szegmensek. Az atonális zene kombinálása a fülbemászó charleston-motívumokkal igen érzékletes zenei leképezése volt ennek a megfigyelésnek. Épp mire a közönség rákapott volna valamelyik táncos részre, már el is tűnt a fülünk elől. De nemcsak a tánczene volt ismerős, hanem azok a hangok is, melyeket a nem mindennapi ütős szekció: az ásványvizes palack, a cipő vagy a poharak adtak. Hétköznapi zajok, talpalávaló és disszonancia – így kell magaskultúrát konvertálni 2023-ban.
És akkor csavarjunk még egyet a történeten! A Várfok Galéria főfalán látható Rozsda A kékszakállú herceg vára című festménye. A Magyar Zene Háza közönsége a koncert napján megtekinthette a Hangdóm erre az alkalomra készült installációját, mely még június folyamán többször vetítésre kerül. Maruscsák Dávid a híres Rozsda-festményt terjesztette ki a dóm falára, aminek a tér közepére helyezett kútba belenéző látogató maga is részévé vált a falra kerülő arcával. Alatta pedig természetesen Bartók világhírű zenéje szólt. A zenéből Rozsda által festmény lett, Rozsdából pedig a szerzők által újra zene. Az üzenet ugyanaz: tisztelni az elődöket, tanulni tőlük, és új alkotások segítségével életben tartani őket. A Várfok Galéria, Balogh Máté, Tornyai Péter, Dargay Marcell, Horváth Balázs, a zenészek, a közönség és a támogatók épp ezt csinálják: életben tartják Endre bát. Mert így kell életben tartani a magaskultúrát 2023-ban. Közösen, lelkesen, tisztelettel.
Rozsda110 koncert és tárlatvezetés a Várfok Galériában – 2023.07.13. 18:30 óra
Balogh Máté, Dargay Marcell, Horváth Balázs és Tornyai Péter darabjai még egyszer felcsendülnek a Várfok Galériában 2023. július 13-án a Rozsda Endre jubileumi kiállításon tartott tárlatvezetésen. A program ingyenes, de a limitált férőhelyek miatt, regisztrációhoz kötött. Regisztrálni ide kattintva lehet.
