Orr Máté ragyogóan abszurd, barokkos festményeinek és Rácmolnár Sándor fiktív, metaforikus lényeket ábrázoló vibráló műveinek rendkívüli találkozásából nyílik kiállítás a Várfok Galériában. Motívumaikban, karaktereikben és vizuális kifejezési eszközeikben mindkét művész ugyanolyan természetességgel merít a klasszikus művészettörténeti kánonból, mint horrorfilmekből, a naiv művészet formai megoldásaiból vagy akár a folklórból.
„Stereopsis”, amikor a két szemünk két sík képként látja a világot, amiből az agyunk kiszámítja az előttünk megjelenő tér modelljét, lehetővé téve ezzel, hogy két dimenzió helyett a teret érzékeljük. Töredékes információkból egy teljes, pontos kép alakul ki. Hasonlóan, ahogy a két művész kiállított művein a különböző forrásokból táplálkozó kulturális utalások egymás mellé helyezése és új kontextusba rendezése válik a képi tartalmak pontos kifejező eszközévé.
Rácmolnár Sándor (Miskolc, 1960 – ) most kiállított legtöbb munkájának egy, leginkább a horrorfilmekből ismert karakter, a farkasember a hőse, a képi tartalmak interpretálója. A horrorfilm mitológiában a farkasember a középkorú férfi életkrízisének a metaforája és az emberek által kiközösített rejtőzködő lény, két létformába zárva.
A kiállított rajzokon, festményeken számos művészettörténeti utalás, behelyettesítés is megjelenik – ezáltal egy másik kánon részévé válik ez a fiktív karakter.
A művészettörténeti kánonba való belépés lehetősége megszünteti a rejtőzködés stigmáját, mi több, az addig ismert dramaturgia ellenpontjaként a képi tartalmak médiumaként, közvetítőjeként reprezentálódik.
Orr Máté (Veszprém, 1985 – ) legújabb munkái egy olyan világba engednek betekintést, ahol hétköznapi karakterekkel találkozhatunk, állatokkal és emberekkel, akik között egyáltalán nem hétköznapi jelenetek zajlanak.
Az értelmezésben nem támaszkodhatunk a logikára, olyan, mintha kihúznák a talajt a lábunk alól. Ugyanakkor a képek megmunkálásának minden részletre kiterjedő gondossága az elsőre értelmezhetetlen jeleneteket izgalmassá, a rejtélyt pedig vonzóvá teszi. Eddigi legnagyobb méretű vásznain ez az élmény felerősödik.
A világát benépesítő lények segítőként vezetnek minket ezen a belső tájon, és az út során tapasztalatot szerezhetünk a hétköznapival párhuzamosan létező személyes, mégis univerzális rendről.
Orr Máté nagy hangsúlyt fektet az általa használt vizuális nyelv érthetőségére és tisztaságára, ami ugyanolyan természetességgel merít a reneszánsz és barokk festészeti hagyományokból, mint a 21. századi vektoros grafikai ábrázolásokból.
