Frank O’Hara az 1950-es és 1960-as évek egyik legfontosabb amerikai költője, a New York-i Iskola kiemelkedő alakja. Életét és munkásságát a városi élet, a modern művészetek és a popkultúra iránti szenvedélye határozta meg. 1951-ben New Yorkba költözött, ahol a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) dolgozott kurátorként, szorosan együttműködve a kor művészeivel.
- hirdetés -

O’Hara költészete rendkívül személyes, közvetlen és gyakran improvizatív. Bátran és kendőzetlenül tematizálja többek között vállalt homoszexualitását is. Műveiben a hétköznapi beszédstílus dominál, melyet egyedülállóan használ intellektuális tartalmak színre vitelére. Költészetére nagy hatással voltak az olyan, baráti körébe tartozó képzőművészek, mint Jackson Pollock, vagy Willem de Kooning, illetve a jazz zene és a filmek. O’Hara versei gyakran tartalmaznak hirtelen regiszterbeli vagy váratlan tematikus váltásokat, melyek a városi élet lüktetését adják vissza. O’Hara az alkotást spontán, intuitív folyamatnak tekinti.
Egyik legismertebb esszéjében, a Personism: A Manifesto-ban úgy fogalmaz, hogy a költészetnek direkt kapcsolatban kell állnia az élettel, és hogy a versírás legalább annyira közvetlen dolog, mint egy telefonhívás. Ez a szemléletmód elutasítja a hagyományos, merev költői formákat és akadémiai szabályokat, és előnyben részesíti a szabad, természetes kifejezésmódot.
Bár O’Hara leginkább verseiről ismert, esszéi, kritikái és más prózai írásai is jelentős részét képezik munkásságának. Working on the Picture (Dolgozni a képen) című írását, mely kiválóan szemlélteti a költő személyes, közvetlen stílusát, valamint a modern művészetek iránti mély elköteleződését, Somogyi Barnabás Áron fordításában most magyarul is olvashatjuk:
Dolgozni a képen
A kreatív aktus ideális folyamata
- Megszületett egy kép. A padlástér csendes. Már hónapok óta fáradt vagy a valóságtól – a valóságtól, már ami a festést illeti. A New York-i Iskola kőbe van vésve. Talán ez a festmény egy másik város iskoláját hozza majd el. Már el is kezdted? – most egy nagy adag teljesen ODA NEM ILLŐ zöld – igen, ez az. Biztosra kell menjünk, hogy senki nem gyanúsít meg azzal a bizonyos túl egyszerű, egy az egyes, lineáris kapcsolattal a kultúra alkotásaival és műtárgyaival. Te vagy a kultúra változása és te változtatod a kultúrát – látod már a helyzet delejező hatalmát. Bizonyos szempontból épp az a reneszánsz festő vagy, akit a legkevésbé csodálsz. Elvégre elég modern vagy hozzá, vagy mégsem? Ne légy szentimentális. Vagy folytasd a képet, vagy tedd félre. Túl késő, hogy kollázst csinálj belőle. Ne szégyelld, ha nincs több ötleted; csupán annyit tesz, hogy a festésnek vége.
- Színek jelennek meg. Az olyan mindennapi zajok, mint a paradicsom szeletelés, a széles, fehér vászonra vetülnek. Ne feledd, most nem vesznek a kamerák. Döntésed a városi törvényszék előtt mérettetik meg. Vagy megérinti, vagy megfertőzi az embert. Miért dolgozol? Senkit sem érdekel. És senkit nem is fog. Bár Michelangelo épp most fordult meg a sírjában. Fejét ráncok borítják, és te, akárcsak a kába firenzeiek, azzal vádolod, hogy homoszexuális. Épp visszafordulna, mikor azon kapod magad, hogy a mester lábujjai előtt könyörögsz a közéjük szorult sajtért.
- És most menj, és rendelj egy forró pastramis szendvicset, köretnek babbal és egy üveg sörrel. Tapizd le a pincérnőt vagy pincért, ha úgy tetszik. És most újult erővel visszatérhetsz vásznadhoz.
- Michelangelo? Különben is, ki szereti a sajtot! Csörögj rá egy barátodra. Soha nem szabad a telefont négy csengés előtt felvenni. Mesélj nyomatékosan legújabb kudarcodról. (Amúgy mindez nem túl lehangoló, ugye? Nos, minden generációnak megvannak a maga problémái.) Tégy úgy, mintha volna folytonosság a műveid között, és ha nem így van, az csupán azt jelenti, hogy pozíciód valójában még izgalmasabb. Említsd meg a Picassoval való kapcsolatodat, aki reggel kubista stílusban fest, ebéd után Da Vinci rajzot készít, koktélozás előtt pedig egy Sturm und Drang vásznat a Bone Surreal Oeuvre-ből. Puszta önimádata folytonosságának záloga.
- Elég elfoglaltnak érzed magad? Úgy igazán. Ha volt időd gondolkodni, a kép nem lesz több holmi mázolmánynál. Próbálj meg minden kapcsolatot a feje tetejére állítani. Ez még a hegyekből is völgyeket csinál. De legalábbis sokkal élvezhetőbb lesz, és az élvezet a zsenialitás előszobája.
- Ha viszont elmúlt dél, ne használj umbrát a berlini kék pótlására. Az utánzás a szeretetteli lélek korai affirmációja, és nem adósa-e James Joyce Ibsennek, nem erre utalnak-e szavai, mikor azt írja: „Folytassuk, Ib.”
- Később imitáld önmagad. Végül is kit szeretsz a legjobban? Ne félj benne ragadni egy stílusban. A stílus szónak eleve van egy sznob felhangja, és nekünk, művészeknek nem szabad elfelejtenünk, kivel is van dolgunk.
- Finomítsd az élményeidet. Most próbáld meg felidézni a legutóbbi ötletet, ami érdekelt. A szerelem semmi mást nem okoz, csak fájdalmat, ráadásul elűzi a többi, fontosabb érzelmet. Dolgozz zöld festékes dobozból. Nyilvánosan támogasd a demokráciát. Titokban lopd el a többiek tógáját.
- Ha attól tartasz, hogy bravúros szériát futsz, figyelj rá, nehogy orra ess. Olykor jobb erősnek tűnni annál, mintha az ember nem az. De a szívről se feledkezz meg… Talán félrevezettünk… Felejtsd el a szívet. A komolyság azt jelenti, hogy mindenre gondolsz. Ha pedig mindezt képtelen vagy elviselni, van rá esély, hogy festő váljon belőled.
- Bármi történjék is, ne érezd magad jól. Ha mégis megtennéd, minden, amit komoly körültekintéssel összehordtunk itt, nem ér egy fabatkát sem. A művészet természete, az élettel ellentétben, hogy az előbbiben (művészet) a szenvedés csalhatatlan maszkját kell felöltenünk, míg az utóbbi színpadán (élet) végig a boldogság fehér fogai kell, hogy csillogjanak.
A művészetben sírunk. Az életben dalolunk.

Cikkünk örök aktualitását csak fokozza, hogy július 6-án délután négy és hat óra között különleges összművészeti élmény várja a kortárs művészet kedvelőit a Várfok Galériában, a New York School Projekt keretében. A New York School Projekt finisszázsa magában foglal zenét, versfelolvasást és kiállítást is. A J.A.P. a.k.a. Juhász-Ajtai-Porteleki Trió jazz koncertjét a kortárs költők által a projekthez írt lírikus művek bemutatása, valamint a Várfok Project Roomban látogatható tárlat kísér.