„A művészetben sírunk, az életben dalolunk” – Frank O’Hara a festészetről

Szerző:
- 2024. július 4.
Frank O'Hara - forrás: Wikipédia
Frank O'Hara - forrás: Wikipédia

Frank O’Hara az 1950-es és 1960-as évek egyik legfontosabb amerikai költője, a New York-i Iskola kiemelkedő alakja. Életét és munkásságát a városi élet, a modern művészetek és a popkultúra iránti szenvedélye határozta meg. 1951-ben New Yorkba költözött, ahol a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) dolgozott kurátorként, szorosan együttműködve a kor művészeivel.

- hirdetés -

O’Hara költészete rendkívül személyes, közvetlen és gyakran improvizatív. Bátran és kendőzetlenül tematizálja többek között vállalt homoszexualitását is. Műveiben a hétköznapi beszédstílus dominál, melyet egyedülállóan használ intellektuális tartalmak színre vitelére. Költészetére nagy hatással voltak az olyan, baráti körébe tartozó képzőművészek, mint Jackson Pollock, vagy Willem de Kooning, illetve a jazz zene és a filmek. O’Hara versei gyakran tartalmaznak hirtelen regiszterbeli vagy váratlan tematikus váltásokat, melyek a városi élet lüktetését adják vissza. O’Hara az alkotást spontán, intuitív folyamatnak tekinti.

Egyik legismertebb esszéjében, a Personism: A Manifesto-ban úgy fogalmaz, hogy a költészetnek direkt kapcsolatban kell állnia az élettel, és hogy a versírás legalább annyira közvetlen dolog, mint egy telefonhívás. Ez a szemléletmód elutasítja a hagyományos, merev költői formákat és akadémiai szabályokat, és előnyben részesíti a szabad, természetes kifejezésmódot.

Bár O’Hara leginkább verseiről ismert, esszéi, kritikái és más prózai írásai is jelentős részét képezik munkásságának. Working on the Picture (Dolgozni a képen) című írását, mely kiválóan szemlélteti a költő személyes, közvetlen stílusát, valamint a modern művészetek iránti mély elköteleződését, Somogyi Barnabás Áron fordításában most magyarul is olvashatjuk:

Dolgozni a képen

A kreatív aktus ideális folyamata

  1. Megszületett egy kép. A padlástér csendes. Már hónapok óta fáradt vagy a valóságtól – a valóságtól, már ami a festést illeti. A New York-i Iskola kőbe van vésve. Talán ez a festmény egy másik város iskoláját hozza majd el. Már el is kezdted? – most egy nagy adag teljesen ODA NEM ILLŐ zöld – igen, ez az. Biztosra kell menjünk, hogy senki nem gyanúsít meg azzal a bizonyos túl egyszerű, egy az egyes, lineáris kapcsolattal a kultúra alkotásaival és műtárgyaival. Te vagy a kultúra változása és te változtatod a kultúrát – látod már a helyzet delejező hatalmát. Bizonyos szempontból épp az a reneszánsz festő vagy, akit a legkevésbé csodálsz. Elvégre elég modern vagy hozzá, vagy mégsem? Ne légy szentimentális. Vagy folytasd a képet, vagy tedd félre. Túl késő, hogy kollázst csinálj belőle. Ne szégyelld, ha nincs több ötleted; csupán annyit tesz, hogy a festésnek vége.
  2. Színek jelennek meg. Az olyan mindennapi zajok, mint a paradicsom szeletelés, a széles, fehér vászonra vetülnek. Ne feledd, most nem vesznek a kamerák. Döntésed a városi törvényszék előtt mérettetik meg. Vagy megérinti, vagy megfertőzi az embert. Miért dolgozol? Senkit sem érdekel. És senkit nem is fog. Bár Michelangelo épp most fordult meg a sírjában. Fejét ráncok borítják, és te, akárcsak a kába firenzeiek, azzal vádolod, hogy homoszexuális. Épp visszafordulna, mikor azon kapod magad, hogy a mester lábujjai előtt könyörögsz a közéjük szorult sajtért.
  3. És most menj, és rendelj egy forró pastramis szendvicset, köretnek babbal és egy üveg sörrel. Tapizd le a pincérnőt vagy pincért, ha úgy tetszik. És most újult erővel visszatérhetsz vásznadhoz.
  4. Michelangelo? Különben is, ki szereti a sajtot! Csörögj rá egy barátodra. Soha nem szabad a telefont négy csengés előtt felvenni. Mesélj nyomatékosan legújabb kudarcodról. (Amúgy mindez nem túl lehangoló, ugye? Nos, minden generációnak megvannak a maga problémái.) Tégy úgy, mintha volna folytonosság a műveid között, és ha nem így van, az csupán azt jelenti, hogy pozíciód valójában még izgalmasabb. Említsd meg a Picassoval való kapcsolatodat, aki reggel kubista stílusban fest, ebéd után Da Vinci rajzot készít, koktélozás előtt pedig egy Sturm und Drang vásznat a Bone Surreal Oeuvre-ből. Puszta önimádata folytonosságának záloga.
  5. Elég elfoglaltnak érzed magad? Úgy igazán. Ha volt időd gondolkodni, a kép nem lesz több holmi mázolmánynál. Próbálj meg minden kapcsolatot a feje tetejére állítani. Ez még a hegyekből is völgyeket csinál. De legalábbis sokkal élvezhetőbb lesz, és az élvezet a zsenialitás előszobája.
  6. Ha viszont elmúlt dél, ne használj umbrát a berlini kék pótlására. Az utánzás a szeretetteli lélek korai affirmációja, és nem adósa-e James Joyce Ibsennek, nem erre utalnak-e szavai, mikor azt írja: „Folytassuk, Ib.”
  7. Később imitáld önmagad. Végül is kit szeretsz a legjobban? Ne félj benne ragadni egy stílusban. A stílus szónak eleve van egy sznob felhangja, és nekünk, művészeknek nem szabad elfelejtenünk, kivel is van dolgunk.
  8. Finomítsd az élményeidet. Most próbáld meg felidézni a legutóbbi ötletet, ami érdekelt. A szerelem semmi mást nem okoz, csak fájdalmat, ráadásul elűzi a többi, fontosabb érzelmet. Dolgozz zöld festékes dobozból. Nyilvánosan támogasd a demokráciát. Titokban lopd el a többiek tógáját.
  9. Ha attól tartasz, hogy bravúros szériát futsz, figyelj rá, nehogy orra ess. Olykor jobb erősnek tűnni annál, mintha az ember nem az. De a szívről se feledkezz meg… Talán félrevezettünk… Felejtsd el a szívet. A komolyság azt jelenti, hogy mindenre gondolsz. Ha pedig mindezt képtelen vagy elviselni, van rá esély, hogy festő váljon belőled.
  10. Bármi történjék is, ne érezd magad jól. Ha mégis megtennéd, minden, amit komoly körültekintéssel összehordtunk itt, nem ér egy fabatkát sem. A művészet természete, az élettel ellentétben, hogy az előbbiben (művészet) a szenvedés csalhatatlan maszkját kell felöltenünk, míg az utóbbi színpadán (élet) végig a boldogság fehér fogai kell, hogy csillogjanak.

A művészetben sírunk. Az életben dalolunk.

Cikkünk örök aktualitását csak fokozza, hogy július 6-án délután négy és hat óra között különleges összművészeti élmény várja a kortárs művészet kedvelőit a Várfok Galériában, a New York School Projekt keretében. A New York School Projekt finisszázsa magában foglal zenét, versfelolvasást és kiállítást is. A J.A.P. a.k.a. Juhász-Ajtai-Porteleki Trió jazz koncertjét a kortárs költők által a projekthez írt lírikus művek bemutatása, valamint a Várfok Project Roomban látogatható tárlat kísér.

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo