A kedves rokonok és barátok gyakran úgy köszöntik fel a szülinapost, hogy „füled érjen bokáig”. De vajon tudjuk, hogy miért mondjuk ezt? A Rutkai Bori Banda szülinapi koncertjén, amely július 17-én, vasárnap, 10.30-tól veszi kezdetét a Városmajori Szabadtéri Színpadon, erre a kérdésre is választ kaphatunk. A szülinapi, fülinapi rendezvényre Sárkányjárgányon érkeznek Bori színpompás bábjai, táncra perdülhetünk a Rizibizi Diszkóban, és a vendégeket apró ajándékok és finomságok is várják. Csak hagyni kell, hogy Bori univerzuma, azaz a Boriverzum elvarázsoljon minket.
– Ha már születésnap, fülinap, adódik a kérdés, miért is mondjuk az ünnepeltnek, hogy füled érjen bokáig?
– A válasz talán az, hogy a fülünk az a szervünk, amely életünk végéig tud növekedni. És ha már zenélünk, énekelünk, a muzsika befogadása is a fülünkön keresztül történik. Írtunk erről egy dalt, aminek a klipje már elérhető a Youtube-on is. Ebben van egy sor, ami úgy hangzik, hogy: „Azt mondják, akik már a bölcsek és vének, minél hosszabb a fül, annál halkabb az ének”. Utalva arra, hogy ahogy nő a fülünk, úgy nő az éveink száma is, még ha ez azzal is jár, hogy aki tisztest kort ér meg, az lehet, hogy már nagyothall egy kicsit. A bulira természetesen nem egyedül érkezem. Elkísérnek a horgolt mesebábjaim is, köztük a füles kérdések szakértői is: Bandzsáró, a kecses elefántlány; Nyuffi, a kissé pösze, de annál bőbeszédűbb nyuszi és a csupafül Hosszúfejű Királyfi is. Az ő fülüket természetesen nyugodtan meg lehet majd húzgálni.
– Miben lesz más ez a születésnap, mint az eddigiek? Egyáltalán, számoljátok az éveket vagy inkább ünnepeltek?
– Kétféle időszámításunk is van. 2008-tól játszunk zenét gyerekeknek, kezdetben Hébe-Hóba Banda néven futottunk. A Vacka Dalokhoz még Gaál Zsuzsa szövegeire írtunk zenét. Aztán 2014-ben megjelent a Sárkányjárgány című első saját lemezünk és mesekönyvünk, azóta Rutkai Bori Banda néven muzsikálunk. Szóval vagy a 14. vagy a 8. szülinapunk van, de a lényeg inkább a közös ünneplés.
– Az idei szülinapi koncert miben lesz más, mint az eddigiek? Készültök valami meglepetéssel? És bár ti gyerekdalokat játszotok, de a felnőtteket is be tudjátok vonni a programba?
– Lesz például egy ősbemutatónk is, egy vadiúj dalt készítettünk a zenekarral. A címe Diszkógömbre szállt a rigó. Ebből már sejtető, hogy ez egy újabb virgonc bulizós nóta. Az ünnepi koncerten természetesen mind az öt, eddig megjelent lemezünkről fogunk játszani dalokat, még az idén Fonogram-díjjal jutalmazott Mandulka és a Karácsonyvár című albumról is nyáriasítunk egy manófalvi körtáncot.
Lesznek meglepetés gyerek vendégművészeink is. Van például egy legénykénk, aki 12 éves, a szemünk előtt nőtt fel és gyönyörűen énekel. Bár a Banda zenéje főleg gyerekeknek szól, de abszolút tudunk kapcsolódni a felnőttek világához is. Igyekszünk mindig megmozgatni kicsiket-nagyokat egyaránt. Van, hogy arra buzdítom a gyerekeket, hogy kérjék fel a szülőket egy keringőre, vagy a Rizibizi Diszkóban, ami egy családi diszkó, szintén bárki kedve szerint rophatja. A lényeg, hogy együtt legyenek, együtt mozogjanak, közös legyen az élmény. Jó lenne, ha nem csak egy-egy koncert alkalmával, hanem otthon is táncolnának, énekelnének a kis családok.
– Bori, az életrajzod szerint énekes, képzőművész, dalszerző, szövegíró és mesekertész is vagy. Mit csinál egy mesekertész? Hol és hogyan kapcsolódik ez az énekléshez?
– Úgy tekintek a dalokra mint növényekre, a koncert pedig egy kert, amit teleplántálok burjánzó mesékkel. Ebben a kertben teremtek egy képzeletbeli, elvarázsolt világot, ahol jól érezzük magunkat. Ahogy egyik barátom fogalmazott, ilyenkor jelenik meg a Boriverzum. A mese teret, határtalanságot ad, én pedig jó kertészként művelgetem. A koncert más szempontból is olyan, mint egy mesekert, hiszen amerre nézünk, csupa izgő-mozgó, ugráló színes, vidám „gyerekvirágokban” lehet gyönyörködni. Ebben a zenekertben csodálatos, szeretetteljes hangulatokkal töltődünk fel, és ez a boldogító érzés velünk marad az ünnepen túli hétköznapokon is.
