Június 24-én nyílik meg az Egry 140 kiállítás a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, melynek fő koncepcióját már körbejártuk szervezői oldalról, de legújabb interjú-sorozatunkban most arra keressük a választ, hogy vajon lehet-e párhuzamot vonni Egry József művészete és a kortárs alkotók munkássága között. Elsőként Szalontai Ábellel beszélgettünk.
Szalontai Ábel Balogh Rudolf-díjas fotográfus, 20 éve oktat a MOME fotográfia szakán, korábban a MOME Média Intézetének igazgatója volt, több szálon is kötődik a Balatonhoz. Ahogy mondja, legelső élményei a tóval kapcsolatban egészen kiskorába nyúlnak vissza, hiszen szinte a vízben tanult meg járni, azóta is amikor teheti, minden szabadidejét a Balaton mellett tölti. Badacsony című kiállítása május 26-án debütál a veszprémi Művészetek Házában, melynek témája a címben említett Badacsonyról készült sorozat, amelyet a déli parti Bélatelepről hosszú éveken át készített fotói alkotják.
– Mi a véleménye Egry József művészetéről? Hatással volt a saját munkásságára?
– Szerintem ez a kapcsolat egyértelműen látható, mert gyakorlatilag Egry művészete, főleg a fény használata tényleg lebilincselő. Engem mindig is érdekelt a festészet és a fotográfia kapcsolata, amit soha nem imitálni szerettem volna, hanem inkább inspirációt jelentett számomra. Nyilván Egrynek a helyhez, a Balatonhoz és a Badacsonyhoz való kötődése is kiemelten fontos.
– Ahogy a hamarosan megnyíló kiállításának is központi eleme a Badacsony, amit hosszú időn keresztül, egy pontból fotózott. Ön szerint vonható párhuzam egy ilyen jellegű fotós projekt és a festészet között?
– Pont ez jelenti az izgalmát a kiállításnak, hogy két nézőpont van, és talán leginkább ezzel kapcsolatban lehetne Egry művészetével párhuzamba állítani, hogy az ő festészeti látásmódjában is nagyon fontos szerepe volt a hosszú távú megfigyelésnek. Alapvetően a fotózásban nem ez a legjellemzőbb attitűd vagy módszer, de az én munkáimnál, és itt nem csak a Badacsony projektre gondolok, nagyon fontos szerepe van a hosszú távú megfigyelésnek, vagy akár azt is mondhatnám, hogy analitikus látásmódnak és elmélyülésnek.
– Egry egyik fő témája egyértelműen a balatoni táj volt. Önt hogyan inspirálja a Balaton és a tóhoz fűződő kötődése?
– A tó szeretete egy nagyon erős személyes indíttatás, mondhatjuk, hogy egy természetes helyzet és veleszületett kötődés. A Badacsony projekt alapját is ez adja, illetve egy doktori kutatás, amelyet a 2010-es években a MOME-n végeztem, és amely folytatásaként tekinthető meg tulajdonképpen ez a sorozat, amely az időhasználatra koncentrál, és a profán időből a szent időbe való átlépésnek a lehetőségeit vizsgálja. A hangsúly mindenképpen az ismétlődésen van: ennél a sorozatnál is nagyon fontos volt, hogy tudatosan egy nézőpontból készültek a képek, szinte száz százalékig ugyanabból a kameraállásból nyolc éven keresztül. A Badacsony sorozatnál egyébként szimbolikusan megjelenik a vulkán, amely egy erős párhuzamot képez Hokusai Fuji-hegy 36 létképe című fametszet-sorozatával, amely inspirált ebben a munkámban. Én megdupláztam a számot, és 72 képből áll össze a kollekció, amely a kiállításon is látható lesz majd. Azokkal a lehetőségekkel szerettem volna játszani, amely számokban is tetten érhető, érezhető és felfedezhető a befogadó számára.
– Egry hatása az irodalomban is megfigyelhető, több szerzőt is megihletett, Fodor András például A vízrenéző művében ír róla. A Badacsony című kiállítás kapcsán is szerepet kap az irodalom, ha jól tudom.
– Igen, a kiállítással kapcsolatban megjelenik egy könyv is, amellyel az egész sorozat sokkal kézzelfoghatóbbá válik, és ez adja az esszenciáját tulajdonképpen. A könyv sajátossága, hogy nem csak képek lesznek benne, hanem szövegek is, amelyen három szerzővel, Somogyi Krisztinával, Tillmann Józseffel és Iancu Laura költővel dolgoztunk.
– Azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy Egry neve végérvényesen összefonódott a Badacsonnyal. Önnek melyik hely lenne az, amelyhez egyértelműen köthetjük a nevét? Bélatelep, ahonnan fotózott, vagy a Badacsony, amelyről a képek készültek?
– A nevemet legszívesebben az egész Balatonnal, a vízfelülettel kötném össze. Már lassan ötven éve vitorlázom, és számomra a Balaton látványa leginkább a víz felől értelmezhető, nem a part felől. Az a látvány, amit a vízről kap az ember, még sokak számára nem annyira ismert és egészen más perspektívákat ad: más fényviszonyokkal és környezeti jelenségekkel találkozhat így az ember. A sorozatnak van egy konkrét helyszíne, a Badacsony, de a személyes kötődéseim a vitorlázás kapcsán fizikailag vagy földrajzilag nem igazán definiálhatók, mert állandóan mozgásban vagyok, amely egyébként a kiállításon mozgóképek formájában is megjelenik majd, amit a zene egészít ki Bozsogi Adrienn és Jávorka Ádám segítségével, és így válik az egész teljessé.
– Egry azt vallotta, hogy „nem a Balatont, hanem annak világát festi”. Vannak olyan fotói, amelyen megjelennek a balatoni emberek és elcsíphetjük a balatoni élet egy-egy részletét is?
– Ha visszautalok Hokusai munkájára a Fujiról, amely az egyik fő inspirációm, az pontosan erre a kérdésre reflektálna, hiszen ő tulajdonképpen azt a világot, emberi jelenlétet, aktivitást és kultúrát dokumentálja és teszi absztrakt módon láthatóvá, amely a hegy körül tapasztalható. A Badacsony-sorozatnál egyelőre sokkal inkább a jelenlétben való elmélyülés volt fontos, és az, hogy hagyjunk időt a megfigyelésre és a látottak feldolgozására. De vannak terveim azzal kapcsolatban, hogy többet foglalkozzam az emberi jelenléttel és azzal, hogyan élnek az emberek a hegyen, így vannak már ötleteim a sorozat folytatásával kapcsolatban. Talán még több Egry-inspirációt gyűjtve egyszer folytatom majd, és elmozdulok az emberi jelenlét irányába, de ez egyelőre még a jövő zenéje.
Az interjú eredetileg a Hello Veszprém Balaton magazinban jelent meg.
