Tizenkét év után, 2017. március 8-án ismét Budapesten lép fel zenekarával Vlagyimir Fedoszejev, az idén 85 éves, világhírű orosz karmester. Együttesével az éppen 140 éve bemutatott Csajkovszkij-balett, A hattyúk tava zenei anyagát felvonultató szvittel és Rimszkij-Korszakov Seherezádéjával érkezik a Zeneakadémia nagytermébe. Előtte, március 6-án és 7-én két koncertet is adnak a bécsi Musikverein Aranytermében. A mestert moszkvai otthonában értük utol.

- hirdetés -

– Zenekarával, a Moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekarral két bécsi, a Musikvereinben rendezett koncertet követően vendégszerepelnek Budapesten. Mivel magyarázható a koncert programválasztása?

– Külföldi vendégszerepléseink alkalmából Csajkovszkij műveinek a megjelenése a Csajkovszkijról elnevezett együttes programján természetes és elvárható. Amikor javaslatot küldünk külföldi kollégáinknak, rendszeresen megkérdezik:

„Csajkovszkijt nem is akarnak játszani?”

Ebből aztán hagyomány vált. Büszkélkedünk azzal, hogy Csajkovszkij nevét viseljük, de ez egyúttal nagy felelősséggel is jár. És bár Pjotr Iljics zenéjének előadásáért többször is magas szintű nemzetközi elismerésben részesültünk, ez csak fokozza a közönség előtti felelősségünket.

A karmester

Vlagyimir Fedoszejev 1974 óta vezetője a Moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekarnak, lánykori nevén a Moszkvai Rádiózenekarnak.  Fedoszejev 1932-ben Leningrádban született és iskoláit ott és a moszkvai második számú zeneművészeti főiskolán, a Gnyeszin Intézetben végezte, népi hangszer  és karmester szakon. Jevgenyij Mravinszkij hívta meg 1971-ben, hogy vezényelje a Leningrádi Filharmonikusokat. 1974-ben lett Gennagyij Rozsgyesztvenszkij utóda. A 90-es évektől  a legrangosabb külföldi együttesekkel és operaházakkal dolgozik, zürichi Tonhalle zenekara, Gewandhaus Zenekar, a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Berlini Szimfonikus Zenekar, a Drezdai Filharmonikus Zenekar, a clevelandi és a pittsburghi  zenekarok,  a Finn és a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarai. 1997 és 2005 között a Bécsi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt, Ausztria állampolgárságot adott neki és számtalan kitüntetéssel ismerte el művészetét. 1997 óta Zürichi Operaház állandó karmestere, 2000 óta a Tokiói Filharmonikusok első vendégkarmestere, 2009 óta pedig a milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.

A hattyúk tava-szvit előadására konkrétan azért esett a választásunk, mert az idén februárban volt 140 éve, hogy bemutatták a balettet. Egy a közelmúltban megrendezett moszkvai koncerten az egész balett zenéjét eljátszottuk. A másik szerzőnk pedig Rimszkij-Korszakov. Személyükben az orosz zeneművészet két kulcsszereplőjéről van szó, akik hatalmas befolyást gyakoroltak két zeneszerzői iskola, a moszkvai és szentpétervári formálódására. Nem véletlen, hogy a moszkvai konzervatórium Csajkovszkij, a pétervári pedig Rimszkij-Korszakov nevét viseli.

Vlagyimir Fedoszejev

– Bécsben lesz Csajkovszkij második operájának, az Undinának a külföldi premierje. Régóta készülődik a Singvereinnel közös koncertre. Milyen kutatómunkával járt a zeneszerző által megsemmisített operapartitúra maradványainak helyreállítása?

– Számomra az 1860-as évek végén komponált Undina az operaszerző Csajkovszkij megismerésének a kiindulópontját jelenti. A dramaturg Pjotr Iljicset fedezhetjük fel belőle és egy sor olyan dallamot, amelyek az Undina partitúrájának a megsemmisítését követően új életre keltek a II. szimfóniájában, a Hópihécske című tavaszi meséhez készült színpadi zenéjében és A hattyúk tavában. A koncerteken ezt az operát A hattyúk tava szvittel együtt szoktam előadni, hogy láthatóvá váljék, hogy milyen termékeny talaj is volt az Undina, hogy milyen erőteljesen nőttek is ki a zeneszerző későbbi művészetéből az egykor belevetett „zenei magvak”.

Alekszandra Makszimova zenetudós szorgalmas kutatómunkájának köszönhetően jelentős pontosításokat, kiegészítéseket és javításokat sikerült elvégeznünk.

A mi verziónkban egy színész is helyet kapott, aki Friedrich de la Motte Fouqué elbeszélésének részleteit olvassa fel és ezzel segít kitölteni a szüzsé hézagait. A bécsi koncerteket a közelmúltban elhunyt zenetudós, a Csajkovszkij Archívum őre és az új, teljes, akadémiai Csajkovszkij kritikai kiadás irányítója, Polina Jefimovna Vaydman emlékének ajánljuk. Munkáját leánya, Ada Aynbinder folytatja.

– 1976-ban Debrecenben a szimfonikus zenekart vezényelte, később, 1984-ben pedig az Állami Hangversenyzenekart is. 1996-ban a Bécsi Szimfonikusok vezető karmestereként tért vissza az osztrák fővárosba. Nagyon gyakran lépett fel Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Horvátországban is. Véleménye szerint létezik egy „zenei Közép-Európa”?

A zenekar

Ha Oroszország kb. féltucatnyi nemzetközi hírű és magát elsőrangúnak tartó zenekara között a Moszkvai Csajkovszkij  Zenekart szeretnénk jellemezni, akkor azt kell elsősorban kiemelni, hogy ez az az együttes, amely a 90-es évek oroszországi átalakulásai, így a zenészek tömeges kivándorlása során a leginkább megtartotta nemcsak a létszámát, hanem sikeresen megőrizte muzsikusai nagyrészét is. Az elmúlt évtizedekben összeszokott, a normális generációs váltást megélő, folyamatosan egy karmester irányítása alatt dolgozó társulat.

– Feltétlenül létezik egyfajta közösség, amely ezen országok zenei kultúráját egyesíti. Ugyanakkor minden európai zenekarra a saját karakterjegyei alapján emlékszem. De egy ország zenekarainak egyénisége és zenei kultúrájának egyedisége nem mond ellent annak, hogy Közép-Európa egységes kulturális tér és ez a zenében különösen érzékelhető is.

Vlagyimir Fedoszejev

– Az egész világon a klasszikus és 20. századi orosz, a hazájában pedig az európai klasszikus zene egyik legelismertebb interpretátorának tekintik.  Bécsben Bartók Csodálatos mandarinját is vezényelte. A márciusi turnét megelőzően, január legvégén Dmitrij Bertman Magyarországon is jól ismert Helikon Operájában Puccini operája, a Turandot eredeti verziójának premierjét irányítja. A budapesti koncertet követően, március 17-én pedig a kortárs orosz zeneszerző, Alekszandr Szojnyikov Danyiil Andrejev misztikus főműve, a „Roza mira – A világrózsa”  alapján komponált misztérium moszkvai bemutatóját vezényli. A mű zenei újdonsága a középkori orosz pravoszláv és az európai gregorián kórusmuzsika párhuzamos használata. Az említett példák az Ön által gyakran idézett művészeti „eggyé válás” részei?

– A szintézis valóban fontos a számomra. De nem csak a művészetié, véleményem szerint a zene manapság sok téren helyettesíti a nemzetközi politikát. Megérkezünk valahová külföldre és semmiféle szankcióval, csak szeretettel találkozunk.

Nyugaton rossz kritikát sem nagyon kaptunk, nemhogy szankciókat.

Épp ellenkezőleg. Ez a párbeszédnek teljesen más szintje. A zene felfogásához, nyelvének megértéséhez nem kell feltétlenül szakmabelinek lenni. A zene mindazoknak szükséglete, akik a művészetet szívvel érzik. És mert a zene nyelve nemzetközi – az ilyen eggyé válás elérését neveznem a zene, sőt minden igazi művész  missziójának.