A héten a fináléjába ért a nemzetközi Erzsébet Királyné Zenei Verseny, amely közel 80 esztendeje kerül megrendezésre évről évre Brüsszelben, és a klasszikus zene népszerűsítésének belga zászlóshajója. Ennek kapcsán beszélgettünk a verseny művészeti koordinátorával, Nicolas Dernoncourt-ral.

- hirdetés -

Az Erzsébet Királyné Zenei Verseny logója

Talán túlzás nélkül állítható, hogy a verseny ideje alatt egész Belgium a klasszikus zene lázában ég, aminek legfőbb oka, hogy olyan médianyilvánosság előtt zajlik, amit bármely könnyűzenei tehetségkutató is megirigyelhetne. A 24 elődöntős produkcióját egy héten át a francia és a flamand nyelvű köztelevízió (az RTBF és a VRT) valamint a két közrádió is (a Musique 3 és a Klara) főműsoridőben közvetítette. Ez nem lesz másként a május 29. és június 3. között zajló döntő esetében sem, újításként e hangversenyek 3D-s hangminőségben is megtekinthetők.

A verseny honlapja itt böngészhető

A verseny felvételei az RTBF (francia nyelvű belga közmédia) online felületén érhetők el

A szervezők az első nyilvános meghallgatásoktól kezdve nagy hangsúlyt fektetnek a szakértők általi naprakész értékelésekre. Az online felületeken minden versenynapon részletes kommentárokat találunk, a média pedig a stúdióból és a helyszínről is meghívott szakemberek, a versenyzők és más közreműködők bevonásával sugározza a koncerteket. Külön említést érdemel „A Hatok” zeneművészeti egyetemistákból összeálló kis csapata, akik a szociális média csatornáin teszik közzé véleményüket, ezáltal fókuszba állítva  a legifjabb generáció nézőpontját is. A idei év újításairól és a döntővel kapcsolatos várakozásairól Nicolas Dernoncourt-t, a verseny művészeti koordinátorát kérdeztük.

Az Erzsébet Királyné Zenei Verseny 2017-es döntősei

– A Erzsébet Királyné Zenei Verseny hagyományosan hegedű, zongora és ének kategóriákban kerül megrendezésre, évenkénti váltásban. Miért döntöttek úgy, hogy 2017-től a cselló is bekerül a verseny programjába?

– Közel harminc évvel az énekversenyek bevezetése után a cselló beillesztése új fejezetet nyit az idén 80 éves, eredetileg Eugène Ysaÿe belga hegedűművész tiszteletére alapított Erzsébet Királyné Zenei Verseny (Concours Reine Elisabeth) történetében. Ezzel az évek óta tervezett lépéssel reagálni szerettünk volna a zenei világ közelmúltbeli fejlődési irányára, ahol a csellót mint szólóhangszert egyre nagyobb érdeklődés övezi mind az előadók és zeneszerzők, mind a közönség körében. A nemzetközi trendeket tanulmányozva megállapítottuk, hogy világszerte nagy számú kiváló csellista kezdte meg pályáját, akik számára bemutatkozási lehetőséget szerettünk volna biztosítani. A koncertszervezők részéről is megerősítést kaptunk, a párizsi Rosztopovics, valamint a Pablo Casals Csellóversenyek közelmúltbeli megszűnése óta pedig különösen nagy igény mutatkozott egy jelentős médiafigyelemmel kísért nemzetközi megmérettetés létrehozására Európának ezen a felén.

A brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Verseny történetének magyar sikerei (részletes statisztikák ezen a linken):

1956 Vásáry Tamás (zongora) 6.

1956 Bánhalmi György (zongora) 9.

1956 Frankl Péter (zongora) 12.

1960 Gabos Gábor (zongora) 5.

1978 Némethy Attila (zongora) 8.

1987 Szokolay Balázs (zongora) 12.

1997 Baráti Kristóf (hegedű) 3 . és különdíj

2001 Kelemen Barnabás (hegedű) 3.

2005 Szalai Antal (hegedű)

2008 Brickner Szabolcs (ének) 1.

2014 Baráth Emőke (ének)

2014 Páll Levente (ének)

– Beigazolódni látszanak korábbi várakozásaik? Mik az idei év eddigi tapasztalatai?

– Úgy gondolom, hogy fontos és jó döntést hoztunk, igen, a várakozásaink minden szempontból beigazolódni látszanak. Nagy sikerrel zajlik az idei csellóverseny, sőt a siker nagyobb is, mint amire számítottunk. A versenyzőink nagy örömünkre kiemelkedő színvonalon teljesítenek, kiváló a mezőny összetétele, számos olyan indulónk van, akik korábban már bemutatkoztak nemzetközi szinten. Mindemellett várakozáson felüli az érdeklődés a közönség részéről is. A május 13. és 20. között zajló elődöntők a Flagey koncerttermében teltházak előtt zajlottak, ezeket a produkciókat naponta 30 ezer ember látta a televíziókban, amihez hozzászámíthatjuk a rádiós közvetítéseket és az internetet valamint a közösségi média felületeit is. A döntőre eddigi tapasztalataink szerint ennél többen lesznek kíváncsiak, ezeket a koncerteket csatornánként 5-600 ezer néző szokta megtekinteni.

– Ön szerint mi az oka a verseny ekkora népszerűségének, hiszen hosszú évek óta évről évre meg kell, hogy nyerjék maguknak a közönséget? 

– A sikernek véleményem szerint több összetevője van. Egyrészt természetesen nagyon fontos a támogatóink, elsősorban a média jelenléte. A rádió a kezdetektől, a televízió az 1960-as évektől közvetíti a koncertjeinket. Minden évben keményen megdolgozunk azért, hogy ez így is maradjon és hogy folyamatosan lépést tudjunk tartani a média fejlődési irányaival is. Nagyon fontos továbbá a belga királyi család támogatása is számunkra. 1951-es újraindítása óta a verseny a művészetpártoló akkori királynénk, Erzsébet nevét viseli, jelenlegi tiszteletbeli elnökünk pedig őfelsége Matild királyné, aki alkalmanként maga is jelen van a koncerteken. Mindemellett rendre visszaigazolódnak azon erőfeszítéseink is, melyeket korunk, a 21. század kihívásainak megfelelően edukatív, illetve közösségformáló célokkal végzünk.

– Edukatív és közösségformáló célok alatt mit ért, tudna ezekre konkrét példát mondani?

– Az Erzsébet Királyné Zenei Verseny nagyon sokat jelent Belgium számára. Segíti az ország nemzetközi kulturális megítélését, de legalább ennyire fontos az a misszió is, amit a hazai nagyközönség számára képvisel. Ami az edukatív funkcióját illeti, mivel az elődöntő és a döntő koncertjeit a televíziók is közvetítik, a klasszikus zene ebben az időszakban a nézők olyan rétegeihez is eljut, akik máskor vagy egyáltalán nem, vagy nem ilyen intenzitással találkoznának vele. Emlékszem, annak idején rám is nagy hatással voltak ezek a közvetítések, és ezzel bizonyára a mostani nézők is így lehetnek. Ami a közösségformáló szerepkört illeti, Belgiumban valamilyen szinten mindenki magáénak érzi ezt a versenyt. Az 1950-es évektől itt van velünk évről évre, ezért igazából senki nem kerülhette el, hogy érintett ne legyen. Az ideérkező fiatal művészek például fogadó családoknál vannak elhelyezve. Ez csak idén 70 versenyző belgiumi „hátországát” jelenti, ezért ha egy család nem is fogadott még soha vendégművészt, biztosan ismer legalább egy olyat, amelyik igen. Mindez nagyban erősíti a versenyzők kötődését Belgiumhoz, Brüsszelhez, vagy – Európán kívüli versenyzők esetében – akár Európához is. Arra törekszünk, hogy ezek a fiatalok örömmel jöjjenek hozzánk és jól érezzék nálunk magukat.

A BOZAR, a döntő helyszíne – fotó: Bruno Vessiez

– Ezt a fajta kötődést vendégművész és hazai közönség között nekem is volt alkalmam megtapasztalni: márciusban a Klarafestivalon fellépő tajvani-ausztrál Ray Chent, a 2009. évi Erzsébet Királyné Hegedűverseny győztesét közel akkora ováció fogadta, mint mikor hazai pályán lép pályára hazai versenyző egy nemzetközi sportversenyen.

– Mi ezt a versenyt nem vérre menő küzdelemként, inkább csodálatos művészek összejöveteleként fogjuk fel, ahol minden résztvevő nyer, nemcsak a végső díjazottak.

Már az elődöntőbe jutott versenyzők kapnak fellépési lehetőségeket, vagy minden évben elvisszük a résztvevőket közös kirándulásra. Úgy gondolom, a népszerűséghez ez is hozzátartozik.

Erzsébet királyné az 1960-as versenyen

– A héten kerül sor a fináléra, ami minden verseny esetében talán a legizgalmasabb időszak. Mire számíthatunk? Ön személy szerint mit vár különösen nagy izgalommal?

– A május 29. és június 3. között zajló döntőbe 12 versenyzőt válogatott be a nemzetközi zsűri. A döntősök között van négy francia csellista (Victor Julien-Laferrière, Yan Levionnois, Aurélien Pascal és Bruno Philippe), két koreai, ők a döntő hölgy versenyzői (JeongHyoun Lee és Seungmin Kang), valamint a kolumbiai Santiago Cañón-Valencia, az amerikai Brannon Cho, a kínai Sihao He, a fehérorosz Ivan Karizna, a lengyel Maciej Kulakowski és a japán Yuya Okamoto. A döntő hangversenyeit a brüsszeli Művészetek Palotája koncerttermében tartjuk (BOZAR). Minden este két versenyző áll színpadra, akiket a Brüsszeli Filharmonikusok kísérnek Stéphane Denève vezényletével. Én magam különösen nagy izgalommal várom annak az eddig kiadatlan zeneműnek a bemutatóit, mely a verseny felkérésére lett komponálva, és ami egészen a döntő kezdőnapjáig a közönség számára is titok maradt. A darabot a döntősök is csupán egy héttel a színpadra lépésük előtt ismerhették meg, a legnagyobb kihívást talán ennek önálló, minden külső segítségtől mentes megtanulása jelenti számukra. Egy vadonatúj zenemű bemutatása mindig különleges élmény mind az előadó, mind a hallgatóság számára. Rendes körülmények között egy új darabbal rövid időn belül egyszer vagy csak nagyon kevésszer találkozunk. Itt a döntőben ezt az új kompozíciót 12 különböző művész tolmácsolásában hallhatjuk, ami minden bizonnyal nagyon izgalmas tapasztalat lesz.