A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének áprilisi közös elnökségi ülésén ágazati bérmegállapodásra tett javaslatot Dr. Gyimesi László. A főtitkár úgy véli, nagy lehetőséget jelent az együttesek között szétosztott állami többlettámogatás, hiszen ez az összeg alkalmas lehet arra, hogy a szövetség és a szakszervezet kidolgozzon egy egységes keret-bérrendszert.   

- hirdetés -

– Miért döntött úgy, hogy ágazati bérmegállapodást javasol?

– Furcsa állapot figyelhető meg a szimfonikus zenekaroknál. Nagyjából az együttesek felében a zenészek közalkalmazottak, a többiek pedig munkaviszonyban látják el ugyanazt a feladatot. Az utóbbi években a közalkalmazottaknál generális problémát jelentett, hogy hosszú ideje nem mozdult az illetménytábla, és így nem emelkedett a bérük. Ezen változtatott a január 1-jétől megjelenő kulturális pótlék, amellyel átlagosan 15%-kal nőtt a fizetésük. (Hozzá kell, hogy tegyem, nagyon örömteli az előrelépés, de ez még messze elmarad a pedagógusok béremelési mértékétől…) Viszont a gazdasági társaságok által működtetett együtteseknél ez a béremelés nem történt meg. Ugyan nagyon jó, hogy végre több lett a muzsikusok pénze, mégis mindez belső feszültséget generált, hiszen

ugyanazért a munkáért, ugyanolyan végzettség mellett az egyik együttesben 15 %-kal több lehet a garantált fizetés.

Az volt a kiindulási pontom, hogy ezt valahogyan rendbe kellene hozni, tudva azt is, hogy a munkaviszonyban foglalkoztatott zenészek bérei sem egységesek. A közalkalmazotti béremeléssel párhuzamosan kapták meg a zenekarok és énekkarok az összesen másfél milliárd forintos többlettámogatást.

A Zenekar folyóirat további cikkeihez kattintson ide.

Nyílt tehát egy új forrás, amellyel már kezdeni lehetne valamit. Egyébként a támogatás bejelentésekor, és a nyilatkozatokban a politikusok hangsúlyozták, hogy a támogatás fő célja a bérek javítása és a hangszerbeszerzés. Az is elhangzott, hogy a többlettámogatás beépül a jövő évi támogatásba. Az, hogy ebből a forrásból akár azonos garantált alapbér is születhetne, a saját felvetésem volt, mert úgy vélem, érdemes megnéznünk, hogyan lehetne egységesebbé, áttekinthetőbbé tenni a zenekari bérezési struktúrát. Ez húzódik meg a javaslatom mögött, s azt sem titkolom, hogy arra törekedtem, alakítsunk ki a zenészeknél is egy egységes szemléletű alapbérrendszert. Nem tartom helyesnek és méltányosnak, hogy az azonos feladatellátás mellett az döntse el a garantált bérek mértékét, hogy a munkáltató költségvetési intézmény vagy gazdasági társaság. Úgy véltem, mindehhez elfogadható kiindulási alapot jelentene a közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott művészeknek járó illetmény és kulturális pótlék együttes mértéke.

dr. Gyimesi László

– Hogyan fogadták az elképzelését?

– A javaslat kudarcát mutatja egyelőre az, hogy amikor leültünk az elnökséggel az elképzelésről tárgyalni, a tagok egy része – elsősorban a gazdasági társaság igazgatói – úgy gondolkozott, a Kjt. illetménytáblájához való igazodás számukra nem megfelelő megoldás. Nem tartották jónak, hogy a Kjt-t követve, az iskolai végzettség, valamint a foglalkoztatási idő számítson a bérszámításnál. Szerintük

az, hogy valaki hány esztendeje foglalkozik valamivel, önmagában még nem jelent semmit.

Ehelyett azonban nem javasoltak más szempontot. Az derült ki, hogy zenekaronként saját maguk akarják ezt a kérdést megoldani, ilyen vagy olyan technikával. Van, ahol a helyi szakszervezettel egyetértésben, van, ahol önállóan, van ahol jobban, és van, ahol talán még jobban. Úgy véltem, ebben a helyzetben nincs esély arra, hogy bármilyen megállapodást kössünk.

– A javaslatot ezek szerint a MSZZSZ elnöksége visszautasította, így nem vitték tovább a közgyűlésre.

– Talán ez így túlzás, hiszen ez a megbeszélés elsősorban puhatolózás volt, nem azonnali lépés, hiszen szakszervezeti oldalról még nem is volt semmilyen vitája. A javaslatot anélkül kezdeményeztem, hogy erről bármely testületünkkel egyeztettem volna. A javaslat mindezek ismeretében a mi vezető testületünk elé is kerül. A terv az volt, hogy később, amikor majd ismét kétnapos találkozót szervezünk Zamárdiban a zenekari igazgatók és a szakszervezeti tisztségviselők számára, akkor a jelenlévők elé visszük a tervet, megvitatunk minden érvet, s akár már dönteni is lehet az elképzelésről.

– A többlettámogatással foglalkozó körkérdésből kiderült, több együttes amiatt aggódik, hogy ez a pluszpénz csak erre az esztendőre szól, ezért nem építik be az alapbérbe.

– Nagyon konkrét ígéretek vannak arra vonatkozóan, hogy ezt a pénzt az együttesek megkapják jövőre is, és ismereteim szerint a készülő költségvetési törvénybe is beépül. Persze, megértem az együttesek aggodalmát, hiszen a tapasztalat az, hogy megtörténhet bármi, semmire sincs garancia. Azt sem tudják még, hogy minderre hogyan reagálnak a fenntartók, hiszen előfordult már, hogy

az állami támogatás arányában csökkent az önkormányzattól kapott büdzsé.

A javaslatommal én több dolgot is szerettem volna egyszerre elérni. A legfontosabb, hogy legyen mindenütt garantált, minimális bér. Nem feltétlenül szükséges, hogy ennek a Kjt. legyen az alapja, helyette más rendszert is ki lehet találni. De az elnökségi ülésen, és azóta sem hangzott el semmilyen javaslat erre vonatkozóan. Így azt gondolom, talán rajtam kívül senki nem is akar semmilyen rendszert.  Demagógiának tartom, hogy azt mondják, ne fizessük meg, hogy valaki hány éve foglalkozik a hivatásával, miközben odaadta az életét a zenekarnak. Egyébként azt is gondolom, hogy

egy együttes szolgálata sok éven keresztül valamilyen elismerést kell, hogy jelentsen a bérezésben is.

Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy nincs igazságos bérrendszer, viszont azért még kiszámítható lehet. De ezek a rendszerek azért nagy átlagban jól teljesítik az eredeti szándékot. Az államtól kapott többlettámogatás most lehetőséget nyújtana arra, hogy egyáltalán beszéljünk egy egységes rendszerről, és ennek megteremtsük az alapjait. Viszont az elnökségin úgy láttam, mindenki a saját útját akarja járni.

– Ez mit jelent?

– Az igazgatók a saját elképzeléseiknek biztosítanak elsőbbséget, azok megvalósítását tartják a legfontosabbnak, és nem kívánnak egy ilyen rendszerszerű dologgal foglalkozni. Ami azért baj, mert nem veszik figyelembe, hogy különleges esélyt kapott a zenekari élet. Az ágazati bérmegállapodással most a külvilágnak is megmutathatnánk, hogy mi magunk képesek vagyunk kidolgozni a saját bérrendszerünket. Ennek nagyon jelentős üzenete van, hiszen akkor a döntéshozók azt látják, jó helyre került a közpénz, a terület szereplői – még akkor is, ha egymás vetélytársai gyakran – képesek a megállapodásra, az együttes gondolkodásra.

Az állami támogatásból rendezték a béreket, és egy harmonikus – hangsúlyozom – garantált minimumra épülő rendszert hoztak létre. Ez alapja lehetne, immár egy létező, működő és egységes rendszerre hivatkozva, a további igényeknek is. Nem feltétlenül kell az általam javasolt szempontok szerint ezt megoldani, de ha a megállapodás nem születik meg, az előnnyel nem jár. Marad ugyanis egy olyan struktúra, amelyben majdnem minden esetleges. Ráadásul a mostani többlettámogatási körbe olyanok is bekerültek, akik egyébként nem ennek a rendszernek a részei. Olyanok, akik más játékszabályok szerint játszanak, s ezt nehezen emésztik meg azok, akik viszont betartják az elfogadott előírásokat. Ez pedig nagyon komoly feszültségforrást jelent. Ebben a helyzetben pedig az egységes szándék kimutatása mindig összekovácsolja és erősíti is a résztvevőket.

– Az ágazati megállapodási javaslata egyébként még két másik elemet is tartalmaz.

– Így igaz, hiszen ugyancsak általánossá tenné – természetesen egy igen széles mozgástérrel – a „Spielgeldet”. Emellett tartalmaz a minőségi teljesítmény honorálására szolgáló pótlékról is megállapodást, ott azonban végképp nem törekednék semmilyen egységesítésre, a zenekarok maguk dönthetnének ennek részleteiről.

– Mi lesz akkor az Ön javaslatának a további sorsa?

– Némileg csalódott vagyok, hogy a tervezet nem talált egyetértésre az elnökség körében. Talán lesz valamilyen folytatása. A saját testületünkben, a szakszervezeten belül is átbeszéljük ezt az elképzelést a kollégákkal. Tényleg tartok egyébként attól, hogy amikor ezen a területen egységes álláspontokat kell majd felmutatni, akkor nem lesz mit, és elmulasztunk valamit, ami hasznos lenne.