Idén először van szóvivője, „arca” a Múzeumok Éjszakájának (június 24.) Für Anikó személyében. Az Örkény Színház Jászai Mari-díjas, érdemes művész tagja azért is vállalta el a feladatot, mert szenvedélye a múzeumjárás, gimnazista korában ráadásul múzeumi pályára készült.
– Mi döntött mégis a színház mellett?
– Sokáig az Iparművészeti Főiskolára készültem valamelyik textil szakra, de megfordult a fejemben a gimnázium elején a restaurátorkodás is. A múlttal való kapcsolat és a különböző tárgyakkal kialakítható viszony a mai napig foglalkoztat. Ha több életem lehetne, biztosan kipróbálnám.
– Egy hasonló rendezvényről, a Színházak Éjszakájáról van tapasztalata, azon rendszeresen részt vesz az Örkény Színházzal. Az ilyen típusú eseményeknek milyen fontossága vagy haszna van?
– A statisztikákat nem ismerem, de abban biztos vagyok, hogy ez a rendhagyó gesztus arra igazán jó és hasznos, hogy megteremtse akár az első találkozás lehetőségét, adott esetben pedig kialakítsa magát az igényt. Úgy gondolom, hogy mindenféle formabontás, aminek az emberközeliség a célja, segít leemelni a piedesztálról a kultúrának ezt a szegmensét. A
múzeumoknak be kell kerülnie a közgondolkodásba,
fontos, hogy tudatosítsuk, a kiállítások elérhetőek, értünk és nekünk készültek, tanulhatunk, új ismereteket szerezhetünk általuk. Otthonról hozom a kíváncsiságot világra, arra, ami az embereket a kultúrával összekapcsolja. Szoktuk mondani, hogy a kultúra nélkül csak termeszek vagyunk. Sok minden van, amire nem feltétlenül lehetünk büszkék, de ahhoz, hogy egy kicsit is emelt fővel járhassunk, szükség van arra, hogy bemenjünk a múzeumokba. A legjobb pedig az, hogy ez nem korosztályfüggő, mert a gyerekek ugyanúgy élvezhetik a kiállításokat.
– Milyen tárlaton járt legutóbb, amit szívesen ajánlana?
– Az elmúlt időszakban is gyakran voltam múzeumban, ezért nagyon nehezet kérdezett. De az biztos, hogy a hamarosan újranyíló Vasarely-kiállítást meg fogom nézni. Keresem az olyan alkalmakat, amikor különlegességeket láthatok, említhetném például a táskamúzeumot Amszterdamban. Külföldön sem hagyom ki a gyűjteményeket, hiszen a kiállítási anyagok nemcsak az általános ismereteinket bővítik, de egy ismeretlen országhoz is közelebb kerülünk, felfedezhetjük a különböségeket, vagy épp ellenkezőleg, a hasonlóságokat. Meghatározó élményem volt a drezdai Zwingert végigjárni, de ugyanígy színművészetisként a szentpétervári Ermitázst, ahol “most vagy soha” jeligére a megbeszélt időpont helyett egészen zárásig maradtam, kockáztatva ezzel egy főiskolai fegyelmi eljárás lehetőségét.
– Miért mondott igent a felkérésre, és milyen programokra fog a Múzeumok Éjszakáján elmenni?
– Bár sok kiállítást nyitottam már meg, de bevallom, meglepődtem, hogy rám gondoltak a szervezők, akiknek nagy örömmel mondtam igent, hiszen tényleg rajongok a múzeumokért és mert jó ügyekben szívesen veszek részt. Sokfelé fogok menni az biztos, de többnyire azokat a helyszíneket keressük majd fel, amik a gyerekek számára is tartogatnak érdekességeket.
