Dokumentarista színház és film, kis-, hiper- és szürrealizmus, sőt egyfajta mágikus realizmus is belengi a Proton Színház előadását, amely a társadalom perifériájára szorult emberek világában, az elmúlt évad egyik legizgalmasabb, legtöbb meglepetéssel teli díszletében játszódik.
A színház ajánlója
Budapesti lakásba végrehajtó érkezik, hogy kilakoltasson egy egyedülálló asszonyt. Egy váratlan fordulat azonban megakadályozza, hogy véghezvigye, amit eltervezett. Miközben a részvétlen férfi kénytelen lesz elszámolni saját lelkiismeretével, az is nyilvánvalóvá válik, hogy a lerobbant lakás sötét titkokat rejt, amellyel az újonnan beköltözők is kénytelenek szembesülni…
Magunk választjuk a sorsunkat vagy eleve elrendelt életutakat járunk be? A szereplők látszatéleteket élnek, amelyek beidegződései messze túlmutatnak a pillanatnyi politikai állapoton. Az előadás két duettje két széljegyzet egy olyan társadalom margójára, ahol az igazságtalanság szokásjoggá vált.
Mundruczó Kornél egyszerre költői és provokatív előadása új utat jelöl ki a Proton Színház életében.
Egészen különleges, nemzetközi koprodukcióban létrejött előadás a Látszatélet, amely Európa legizgalmasabb fesztiváljainak és színházainak, játszóhelyeinek együttműködésében jött létre. Producere a Proton Színház ügyvezető igazgatója, Büki Dóra volt. Álljon itt a teljes névsor: Bécsi Ünnepi Hetek, Ausztria; Theater Oberhausen, Németország; La Rose des Vents, Lille, Franciaország; Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest; HAU Hebbel am Ufer, Berlin, Németország; HELLERAU – European Center for the Arts, Drezda, Németország; Wiesbaden Biennale, Németország, Maillon, Théâtre de Strasbourg / Scène européenne, Franciaország.
Az alapvetően egy kilakoltatásról, megaláztatásokról, hétköznapi rasszizmusról szóló, de primer módon a jó és a rossz harcára lefordítható történetet a kiváló színésznő, Wéber Kata írta, a rendező, Mundruczó Kornél – akiről kevesen tudják, hogy eredetileg ő is színészként végzett – mindezt több médiumot egymásba és egymásra játszatva meséli el: „Filmvászonról csöppenünk a színházba, és vele vissza a kis magyar abszurdba: a legközelebbi mentő hetvenhat perc múlva érne ide, a végrehajtó töketlenkedése és az asszony magatehetetlensége egyszerre röhögséges és nyomasztó, de leginkább is nagyon ismerős. Újabb éles váltás, hatásában és eszközeiben egyaránt kísérteties filmbejátszás következik: amit megpendített a nő a monológban az eltűnt fiú dicstelen élettörténetéről, arról most a saját szemünkkel győződhetünk meg. Ami pedig ez után történik, azt nem lehet spoilermentesen elmesélni” – hát hagyjuk is abba a kritika idézését.
Inkább beszéljünk a színészekről. A mindig elképesztő jelenléttel és hitellel bíró, egyszerre víztiszta és titokzatos személyiségű Monori Liliről, a hatalmat a hétköznapokban képviselő, cinizmusában lassan-lassan megtörő kilakoltató szerepében Rába Rolandról, a kiszolgáltatottsága miatt a túlélési versenyben – tulajdonképp joggal – nem feltétlenül korrekt eszközöket használó asszonyt alakító Láng Annamáriáról és a hideg, kemény, valós és kísérteties fiút játszó Jéger Zsomborról. És persze a díszlet tervezőjéről, Ágh Mártonról.
Ebben a világban nincs, nem lehet feloldás. Sűrű, titkokkal teli, nyomasztó előadás a Látszatélet. Kivételességét az is mutatja, hogy a talán legfontosabb német nyelvű színházkritikai portál olvasói a 2016-os év nyolcadik legfontosabb németországi előadásává szavazták. A szerkesztőség egyébként így indokolta a jelölést: „Egy szociodráma (roma asszony el akarja kerülni kilakoltatását, majd meghal) fordul át szürreális horror-álom-sztorivá az új lakók beköltözésekor. A két rész között az évtized legjobb színházi pillanata: a kacatokkal teli lakás megfordul tengelye körül – színpad=mosógép – minden egymásra borul és elpusztul. Igazi bungee jumping a nézői léleknek: döbbenet és anarchikus mámor. Az előadás fölöslegessé teszi az összes formáról való diskurzust és mindent egyben kínál: együttérzést, könnyeket, radikális politikai tiltakozást, merő ostobaságot, örökkévalót és megfoghatatlant, félelmet, örömet, egy látszatéletet. Csodálatos!”
Wéber Kata: Látszatélet – Proton Színház
Dramaturg: Boronkay Soma
Díszlet: Ágh Márton
Jelmez: Ágh Márton, Domán Melinda
Műszaki vezető, fény: Éltető András
Zene: Asher Goldschmidt
Produkciós vezető: Csató Zsófia
Producer: Büki Dóra
Rendező: Mundruczó Kornél
Az előadás a POSZT-on június 16-án látható. További információ és jegyvásárlás
