Brüsszel, és úgy általában Belgium ideális hely azok számára, akik szeretnek kiállításokra, múzeumba járni. A régió a középkortól a kultúra, a polgárosodás és az urbanizáció egyik európai központjának számít, Belgium gyarmattartó ország is volt, napjainkban pedig meghatározó a jól csengő „Európa fővárosa” státusz. Mindezek az adottságok visszatükröződnek a kiállítások időbeli és térbeli sokszínűségén, volumenében és színvonalában – legyen szó akár nagy állami (királyi) közgyűjteményekről, kisebb tematikus múzeumokról vagy magángalériákról.
Az idei nyár kínálatából egy különleges iparművészeti kiállítást szeretnénk a figyelmükbe ajánlani. A belga Királyi Művészeti és Történeti Múzeumok családjába tartozó Cinquantenaire Múzeum Egyszer volt, hol nem volt – A tűzzománc zsebórák aranykora (1650-1850) című nagyszabású kiállítása Európa nagy társadalmi-politikai változásainak és haladó eszméinek korszakába repít vissza bennünket, különleges nézőpontból nyújtva betekintést a kor divat- és ízlésvilágába.
Magát a múzeumot úgy képzeljék el, hogy a Belga Királyság 1830-as függetlenné válásának ötvenedik évfordulójára emelt monumentális neoklasszicista park- és épületegyüttes része, melyben több más múzeum is található, és központi eleme a Belgium egységét szimbolizáló háromíves diadalív, Brüsszel egyik jelképe. (A 19. század-érzést némiképpen árnyalja, hogy mindez az európai intézmények közvetlen szomszédságában található és alatta húzódik a városból kelet felé kivezető autópálya kezdeti szakasza.)
A kiállítás nem kevesebb, mint 175 mesterien kidolgozott tenyérnyi méretű órát vonultat fel a múzeum gazdag óragyűjteményéből. Az óraszerkezetek tokjainak külső – és esetenként belső – felületeit kifinomult zománctechnikával készített apró „festmények” díszítik. E miniatűr mesterművek többnyire anonim európai, jellemzően svájci, francia, később angol, osztrák tűzzománckészítő műhelyekből kerültek ki. Az órák lehettek laposabb tálka vagy gömbölyded hagyma alakúak, hordhatták őket zsebhez felfüggesztve, karkötőként vagy övre erősítve, igazi látványos divatkiegészítőkként szolgáltak akár nők, akár férfiak viselték őket.
Miután a bejáratnál röviden áttekintjük a zsebórák használatának történetét és a tűzzománcfestés közép-franciaországi Limoges-ban tökéletesedett technikáját, a kiállítás hátralévő termeiben az aranykorként számon tartott kétszáz év óragyűjteményét ismerhetjük meg, a minták legjellemzőbb témakörei szerint csoportosítva. A kiállítás az órák bemutatásán túl nagy hangsúlyt helyez a zománcképek ihletőiül szolgáló művészeti alkotások, tárgyak, divathullámok bemutatására is. Ezért a zsebórák zománcképeinek megtekintésén túl érdemes a mellettük elhelyezett illusztrációkat, tárgyakat, feliratokat is tanulmányozni.
A korszak elején, a 17. században a zsebórák legtöbbször bibliai vagy mitológiai jeleneteket ábrázoltak. Ezek a jómódú klientúra számára készült minták klasszikus festők jól ismert művei alapján készültek. A tűzzománckészítő mesterek munkájukhoz az eredeti festmények Európa-szerte közkézen forgó másolatait, esetenként azokról készült metszeteket vettek alapul. A kiállítás brossúrájának alsó képén például a bibliai Judit történetét ábrázoló órafedél látható, ami 1650-1660 körül készült Guido Reni itáliai festő műve alapján. Egy másik óra a Scipio kegyelme című ókori jelenetet ábrázolja, ez szintén 1650-1660 körül készült és inspirációként Pierre de Cortone firenzei festő műve szolgált. A bibliai és mitológiai jelenetek mellett jelen volt a nőideál képi ábrázolása is, egy kifejezetten férfi klientúra számára. Míg ezeknél az órák külső fedőlapjain vonzó ifjú hölgyek arcképe szerepelt, belül, akár titkos kis rekeszekben merészebb képek is elhelyezésre kerültek (egyes változatait az egyház be is tiltotta).
A 18. század folyamán megjelentek a mindennapokhoz jobban kapcsolódó témák, így a vidék, az utazás, a természet, a hétköznapi emberek. Láthatunk órát tájképpel, földművessel, gyerekekkel, fajansz dekorációja által inspirált pásztorjelenetet, az utazás témakörében tengert hajóval, kikötőt, halászokat. A szerelmi jelenetek ekkoriban inkább az irodalomból vagy a képzőművészetből ismert romantikus képek, például háborúba induló vagy onnan hazatérő katona kedvesével, szerelmet valló ifjú vagy szerelmespár antik oszlop-kompozíció mellett.
A 18-19. század fordulóján az óraipar nagy változásokon ment keresztül. A technika széleskörű használata divatba hozta a mindenki számára elérhető személyes óra fogalmát, melyet a nagy francia forradalom vívmányai is ösztönöztek. Ezeknél a típusoknál az óratokok mindenfajta díszítésektől mentesek, itt az óralapok viselték a díszítést: hazafias vagy szabadkőműves színeket, katonai emblémákat, a forradalom jelképeit, és persze a frivol témák sem tűntek el teljesen. Megmaradtak viszont a nagy presztízsű „luxus” zsebórák, melyeket immár gyöngyök vagy drágakövek díszítettek. Az 1800-1820-as évekre a neoklasszicizmus lett a domináns esztétikai forma, az ókori görög és római régészeti feltárások nyomán visszatértek a mitológiai témák és ihletőkként a nagy festők művei.
A kiállítás vége felé, ahogy közeledünk a 19. századhoz, a minták egyre izgalmasabbak lesznek. Ihletforrássá vált a dekoratív művészet (porcelánedények, textíliák, bútorok), divatba jött a nonfiguratív ábrázolás (elegáns levélkompozíciók, virágdíszek), készültek érdekes formájú órák (kagyló, váza, körte alakúak), egyes műhelyekben dominánssá váltak bizonyos alapszínek (pl. „genfi kék”). A 19. századra az európai ember horizontjának tágulásával kialakult az óráknak egy új piaca, megkezdődött a zsebórák exportálása a közel- és távolkeletre (Oszmán Birodalom, Perzsia, Kína, India). A tűzzománcképek természetesen ezen új klientúra igényeihez lettek igazítva: egy a kínai piacra szánt bukolikus mintázatú óra szegélyéről például nem hiányozhatott legalább egy kis legyezőminta.
A kiállítást mindezeken túl különlegessé teszi, hogy a tárlók közé a kor divatját felvonultató egészalakos női és férfi ruhaköltemények kerültek elhelyezésre. Ezek a ruhák egy mai ismert belga képzőművész, Isabelle de Borchgrave műhelyének alkotásai, melyek legnagyobb meglepetésünkre nem textilből, hanem finoman megmunkált papírból készültek. A zsebórakiállítás általuk ölt testet, a színei így nyernek hangsúlyozást. És így válik a kor esztétikai világa igazán átélhetővé, befogadhatóvá.
Talán az eddigiekből is kitűnik, hogy a kiállítási anyag a volumenen túl a minőséget tekintve is rendkívüli gazdagságról tanúskodik. Aki szeret elidőzni tökéletes részleteken, e miniatűr zománcképek tanulmányozásával bármennyi időt el tud tölteni. Emellett, ahogy a belga kiállításoknál már megszokhattuk, a prezentálás módját tekintve értő kifinomultság párosul praktikummal. Ennek lényege a kevés, de jól eltalált dekoráció, ami nem elnyomja, hanem kiemeli a kiállítási anyagot. És milyen jó ötlet, hogy a kor divatját nem egyszerűen 17-19. századi ruhák odahelyezésével idézték meg, hanem egy ma élő képzőművész jópofa újítását ágyazták antik miliőbe! Ezáltal kihasználva a lehetőséget a kortárs belga képzőművészetet is népszerűsítik.
A kiállítás a nyár teljes ideje alatt látogatható, zárónapja szeptember 17-e. A falakon elhelyezett tablók angol nyelven is olvashatók, a tárlók magyarázatai franciául és flamandul. A tárlók között több teremben Ipad-ek vannak elhelyezve, melyeken további nagy számú tűzzománc minta tanulmányozható. Belépődíj: 15 EUR.
További információ a múzeum honlapján
