A Leedsi Egyetem rekreáció tanszékének egyik oktatója, Jonathan Long szerint a művészet és a sport együtt is működnek. Bár a közvélekedés hajlamos elválasztani egymástól, szerinte e két terület nem csupán az ókori, illetve a Pierre de Coubertin-i olimpiai eszme jegyében rokonítható.
A BSI és a Papageno a 32. Wizz Air Budapest Félmaraton trió keretében először hívja külön versenyre a klasszikus-, jazz- vagy népzenét játszó muzsikusok, zenekarok, valamint a zeneművészeti felsőoktatásban tanulók vagy oktatók 3 fős futócsapatait. A Varázsfutoda kupa versenykiírása itt olvasható, a versenyben is részt vevő vagy rendszeresen futó művészekkel blogunkban ismerkedhetnek meg.
Az általa hozott példák közül néhány: kulturális olimpiád, egy beatboxer élőben előadott produkciójával kísért BMX-kűr, egy kezdeményezés, amelynek keretében költők úsztak, a helyi úszóegyesület tagjai verset írtak, a Tour de France arra járó etapját megtisztelve helyi kerékpárosok vittek fel – természetesen biciklizve – egy hegy tetejére egy kisebbfajta hangversenyzongorát, miközben azon épp játszott egy művész. John Long szerint első látásra, hallásra bármilyen távolinak tűnjön művészet és sport, a kreativitás és a kísérletezés mindkettőre egyaránt jellemző, ráadásul egyre több a művészeti verseny, ami viszont a győzelemre törés sportban meglevő szellemiségét hívja elő, és pusztán a verseny tényétől akár új közönségrétegeket is elér egy-egy művészeti ág.
Az egyetemi oktató azt is hozzáteszi, hogy a helyi közösségek szempontjából sport és művészet egyaránt közösségteremtő és -formáló erővel bír, és azt sem szabad elfeledni, hogy a mentális és fizikai egészségre jó hatással van.
(Via The Conversation)
