New York-i Otello és Gyémánt Bálint innovatív muzsikája

A Gramofon augusztusi hanglemez-toplistájának harmadik helyét a klasszikus kategóriában egy remek operafelvétel (Verdi: Otello, a Metropolitan Opera produkciója) foglalja el. A jazzben pedig a sokoldalú és eredeti tehetségű gitáros, Gyémánt Bálint saját nevén megjelent albuma, a True Listener léphetett fel a dobogó alsó fokára – szerkesztőségünk szavazatai alapján.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A Metropolitan Opera előadásának több alkalommal volt a rendezője Bartlett Sher. A 2014/15-ös évadot az Otellóval kezdték, amely a főszereplő változásával a következő évadban is műsoron maradt. A 2015. október 17-i előadás került végül rögzítésre.

Végre egy mór, aki nem fekete!

Aleksandrs Antonenko már 2012-ben alakította e szerepet a londoni Royal Opera House-ban, és a Met színpadán is nagy elhitető erővel játszott. Sonya Yoncheva remek színészi teljesítménnyel vett részt a félreértések eme sajátos játékában. Desdemona kosztümjei vélhetőleg az amerikai ízlés ismeretében készültek. Željko Lučić remekül hozta az „alapból gonosz” Jagót, meggyőződéssel ám sohasem túljátszva.

A zenei teljesítmény mindvégig gyönyörködtető; a statikus tömegjelenetek ékesen példázták, hogy nem kell erőltetetten hajszolt-zaklatott színpadképre törekedni. A lélektanilag aprólékosan kidolgozott rendezés különösen koncentrált azokra a mozzanatokra, amelyek még a színpadi realitás keretei között is nehezen hihetőek. Megrendítő volt Otello utolsó csók-vágya, amely immár beteljesületlen maradt.

A felvételkészítésben rutinos stáb is remekelt – lényeges mozzanatok mentén vezeti a DVD-nézők tekintetét.

Nem mindig a szólistát adja közelképben, hanem alkalmasint a színpadi játékba ad betekintést azáltal, hogy gesztusokkal-mozdulatokkal reflektáló partnereit is felvillantja.  A látványvilág azonban sohasem vonja el a figyelmet a zenéről, hanem lehetőség szerint fokozza annak a hatását. A felvétel dokumentálja a közönség elégedettségéről tanúskodó, szűnni nem akaró tapsot is. Érdekességként egy apróság: virágot az előadás végén Jago és Desdemona kapott. A bonus-track, interjúkkal és próba-részlettel, további érdekességeket kínál.

Szerzői és zenekarvezetői bemutatkozást üdvözölhetünk a lemezzel. Gyémánt Bálint gitáros többek között a Diamond, a Transform, a Bin-Jip együttesekben, Gereben Zita és Palágyi Ildikó énekesek oldalán hallatott magáról, nevét azonban a Harcsa Veronikával alkotott kettőse tette szélesebb körben ismertté. 2015-ben alakította meg saját trióját a még nála is fiatalabb nemzedék két kiemelkedő hangszeresével, Fonay Tibor bőgőssel és Csízi László dobossal. Velük készült a tizenegy szerzeményét tartalmazó lemez, amelyen vendégként négy számban a nemzetközi jazzéletben újabban feltűnt izraeli Shai Maestro zongorázik.

Nem könnyű a gitárosok népes mezőnyében önálló hangon megszólalni, hamar nyilvánvalóvá is válik, hogy az 1983-ban született Gyémántra a három évtizeddel idősebb Pat Metheny játéka volt nagy hatással. Ez a korunk talán legnépszerűbb gitárosának ajánlott Pathway című lendületes darabban tételesen is kifejeződik, de a gitár hangszínében, a dallamfűzésben, a harmóniavilágban, a dinamikai fokozásokban már az előző, Indigo című számban és később is megmutatkozik.

Epigonizmusról mégsincs szó, Gyémánt érdemleges témák szerzőjeként és sokoldalú hangszeresként is leteszi a saját névjegyét.

Birtokában van a jazzhagyománynak, keresi az újszerű megoldásokat, de nem törekszik a határok feszegetésére. Romantikus alapállásába időnként olyan megoldások visznek érdesebb hangokat, mint a White Lies rockos, torzított gitáreffektjei. Tonális, kötött formavilága az előadásmód intenzitása révén telik meg feszültséggel. A hasonlóan romantikus beállítottságú Maestro lendületes szólói magasabb régiókba emelik a zenét, amelynek dinamikáját Fonay és Csízi színes, energikus játéka teremti meg.