A hölgyek éppolyan keményen küzdenek a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny elődöntőjében, mint az urak. A tajvani Madeline Tsai Chi-Chent is láthatta a közönség a november 4-i összefoglalóban az M5 műsorán. Nem ő az egyetlen, aki ezt a meglehetősen férfias hivatást választotta. A brit The Guardian összeállította a világ 100 női hírességének listáját és a film a divat, a művészet képviselői közé csupán egyetlen hölgy került be a komolyzenéből, Marin Alsop. A Filharmónia Magyarország meghívására hazánkban először járó amerikai karmesternővel a Kodály Központban beszélgettünk.
– Először jár az Magyarországon és Pécsen is.
– Sőt, először vezénylem a Budapesti Fesztiválzenekart, akik életükben először játsszák Sosztakovics Leningrád szimfóniáját. Kár, hogy Bartók most nincs műsoron, mert igen nagy kedvencem, rengeteg művének lemezfelvételét dirigáltam már a tengerentúlon.
Chi-Chen Madeline Tsai szülőföldjén, Tajvanon ötéves korától zongorázni tanult, később ütőhangszereken is játszani kezdett. A fiatal karmester vallja, hogy a zene gyógyító erejű, és hogy örömöt, szeretetet és békét hoz a világba. Önmagától is azt várja, hogy muzsikájával békét szerezzen a nagyvilágban. Élete nagy célja, hogy egyszer majd hajléktalan emberekből alakítson zenekart.Karmesteri tanulmányait I-Ming Huang (a Concourse Besançon győztese) irányításával kezdte. 2010-től Madeline számos európai zenekart vezényelt, köztük a Szentpétervári Kamara Filharmonikusokat, a Berlini Filharmonikus Kamarazeneart, a Rousse Filharmonikus Zenekart, a Litván Állami Filharmonikus Zenekart, a Bukaresti Nemzeti Rádió Zenekarát, a Savaria Szimfonikus Zenekart és a bécsi Zene-és Előadóművészeti Egyetem Pro Arte Zenekarát. 2011-ben a Szentpétervári Kamara Filharmonikus Zenekar mesterkurzusa zárókoncertjének vezényléséért külön dicséretben részesült. 2016-ban 3. díjat nyert a bécsi Dichler Karmesterversenyen.
– Baltimore és Sao Paulo szimfonikus zenekarának vezető karmestere, most pedig Európában vezényel. Másként viszonyulnak a brazilok, az amerikaiak és az európaiak a komolyzenéhez?
– Mindenütt más a kulturális identitás. Dél-Amerikában a zenészek és a közönség is vidámak és a zene minden ágában szeretik a lendületet, a ritmust. A Budapesti Fesztiválzenekar pedig nem csupán tökéletesen visszaadja, amit én gondolok a zenedarabokról, de láthatóan élvezik is amit játszanak. Az Egyesült Államokban egészen más a keleti és a nyugati part közönsége. New Yorkban például nagyon európai a hallgatóság, nyugaton a szenvedélyesebb érzelmesebb, filmszerűbb muzsikára van inkább kereslet.
– A világ leghíresebb női karmestere. Nehéz volt befutni a pályán, elfogadtatni a zenészekkel, a közönséggel, hogy egy hölgy áll a zenekar élén?
– Nem volt soha nagy áttörés, én mindig magamat adtam, és eddig jutottam. Úgy érzem, sokkal több energiám van, mint a férfi karmestereknek, sőt, az a tapasztalatom, hogy a férfiak sokkal törékenyebbek. A zenekarok egyébként a jó karmesterekkel szeretnek együtt dolgozni, számukra lényegtelen, hogy az férfi, vagy nő.
– Az M5 műsorán decemberig lesz látható a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny sok tehetséggel a világ minden tájáról. Mit ajánlana nekik, mivel lehet kitűnni ezen a pályán?
– A legfontosabb, hogy felkészülten vezényeljenek, mert így könnyebb a legtöbbet magukból is hozzátenni.
– Önnek Leonard Bernstein volt a mentora. Ő milyen útravalót adott?
– Hogy mindenkor a zeneszerző a legfontosabb, akit fokozottan figyelni kell. Ő fogalmazta meg ugyanis a darab üzenetét, és azt kell valamiképp visszaadni.
– Van még olyan zenekar a világon, amelyik eddig kimaradt és szívesen vezényelné?
– Mindig az a maximum, azokra koncentrálok, akikkel éppen együtt szerepelek. Nincs kedvencem, de ha mondjuk a berliniek hívnának, bizony nem tiltakoznék.