Kilenc hónap, ami mindent átalakít: megváltozik a test, új célok tűnnek fel a horizonton, miközben a régiek közül sok elveszik. A várandósság akkor is hatalmas változásokat hoz, ha a választott hivatás nem a fizikai terhelésre, a testi harmóniára és szépségre épül. De hogyan élik meg ezt az időszakot azok, akik talán egész karrierjüket teszik kockára azért, hogy gyereket hozhassanak a világra? Akiknek kötelező a gyönyörű és ruganyos, mindent elbíró test? Balerinák meséltek arról, hogyan várták a babájukat, milyen félelmeik és örömeik voltak ebben az időszakban.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Melnik Tatiana, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosa 2015 óta a társulat tagja, láthattuk az Anna Karenina, a Manon, a Don Quijote főszerepeiben. Keményen és sokat dolgozik – amin várandóssága sem változtatott. Nyári találkozásunkkor már a félidőn túl járt, de éppoly energikus és összeszedett volt, mint amikor a szerepeiről van szó. „Terveztünk kisbabát, de kicsit másképp, későbbre időzítettük volna. Amikor megtörtént, az óriási boldogság mellett persze meg is riadtam, átfutott a fejemen, hogy mi lesz, ha elformátlanodik a testem, hogyan alakul majd a munkám, a karrierem. Az első ijedtség után azonban ezek a kérdések már nem foglalkoztattak, csak az öröm maradt.” Melnik nem hagyta abba a táncot, a gyakorlást, az első hónapokban olyan lendülettel próbált tovább, mint korábban – éppen ekkor zajlottak ugyanis a Manon előkészületei.
A választott orvosa sem tiltotta el, rábízta, mekkora terhelést enged meg önmagának.
Korábbi társulatában, az Orosz Állami Balettnél is ez volt a gyakorlat: a balerinák dolgoztak, táncoltak egészen addig, amíg a test változása ezt engedte, majd néhány héttel a szülés után vissza is álltak a rúd mellé. Melnik a gyakorlás mellett edzőterembe jár, sokat gyalogol és úszik is, mindent megtesz azért, hogy a visszatérés könnyebb legyen. Tervei szerint a szülés után – ami majd novemberre várható – hamar folytatja majd a munkát.
Sarkissova Karina, aki szintén Moszkvából jött Budapestre 2013-ban, és tanulmányait a Bolsoj Balett Akadémián, majd St. Pöltenben, az Osztrák Balettakadémián folytatta, amikor megtudta, hogy kisbabát vár, nem akasztotta szögre a spicc-cipőt. A jelenleg harmincnégy éves balerina szinte végigtáncolta mindkét terhességét, sőt filmet is forgatott. „Számomra mindez természetes folyamat volt. Két hónappal a szülés után már ismét színpadra álltam. Nagyon örültem a második fiamnak is, aki 2014 decemberében született, és úgy gondolom, hogy a tánc és a gyermekvállalás teljességgel összeegyeztethető.”
Még nem fújta el az első születésnapi gyertyát a tortán Boros Ildikó kislánya, amikor a táncosnő visszatért az Opera együtteséhez – és ennek is már négy éve. Harangozó Gyula balettigazgató idején került a Házba, aki komoly és szép szerepekkel támogatta a szakmai fejlődését, csakúgy, mint a jelenlegi balettigazgató, Solymosi Tamás, aki szintén gyönyörű feladatokkal látja el. „A gyerekvállalás nagyon tudatos volt, a karrierem alakulását viszont sokkal inkább a társulat vezetőjének köszönhetem. Amikor meglett a lakásunk, és minden körülmény adott volt, úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, aminek persze sohasem jön el az ideje… Megvártam az évad végét, éppen jött az igazgatóváltás, amikor megtudtam, hogy gyereket várok.” A táncosnő számára az volt a legfontosabb, hogy ne végezzen olyan fizikai munkát, ami veszélyezteti a terhességét, ezért egy időre le is mondott a táncról. „Nekem az volt a lényeges, hogy mindent megtegyek azért, hogy a babám egészséges legyen.
Azt látom, hogy sok balerina szinte végigdolgozza a kilenc hónapot, de számomra ez elképzelhetetlen.
Nem tudtam volna olyan erővel és koncentráltsággal táncolni, ahogy magamtól elvártam volna. Inkább korán visszajöttem, mert harminchárom éves voltam Liza születésekor, és a mi szakmánkban teljesen megjósolhatatlan, hogy ki meddig színpadképes, meddig bírják az ízületei.”
Az évad Étoile-ja (Csillaga), Tanykpayeva Aliya első magántáncos kisfia tizenhat hetes volt anno, amikor visszatért táncolni, de a zürichi társulat, ahol akkor dolgozott, nem is engedett volna neki több időt a regenerálódásra.
„Amikor az ottani igazgató, Heinz Spoerli megtudta, hogy gyereket várok, teljesen kikelt magából.”
„Abban az együttesben egyetlen balerinának sem volt gyereke, mert Spoerli nem viselte el, ha valaki nem teljesen a táncnak él. Öt hónapos terhes voltam, amikor felfüggesztettem a munkát, aztán szaladtam vissza dolgozni, amikor muszáj volt.” Aliya annak ellenére, hogy az akkori munkaadója egy csöppet sem támogatta várandósságában, határtalan örömmel fogadta a hírt. „Amikor kicsi voltam, nem álmodtam sem családról, sem karrierről. Nem voltak különösebb terveim, csak nyolcévesen odaálltam a rúdhoz. Nagyon megtetszett, hogy sokat lehet fejlődni azzal, hogy bizonyos mozdulatokat gyakorolok. Később is csak ennyi történt: dolgoztam, próbáltam és oda mentem, ahol izgalmasabb feladatok vártak.” Az Almati Állami Balettegyüttes után a moszkvai cári balett következett, majd Bécs, Zürich és Budapest. Aliya jelenleg hatéves kisfia rengeteg törődést és energiát igényel, mindene a mozgás, és amikor édesanyját látja táncolni felvételen, mindig a férfitáncos utánzásába kezd. „Budapesten jó anyukaként és balerinaként élni, itt mindenki tekintettel van a családra. Ha úgy jön ki a lépés, örömmel várnám ebben a városban a következő kisbabánkat.”
Radina Dace, akit legutóbb Bartók Táncszvitjének szólószerepében láthatott a közönség, már tanulmányai alatt, tizenhat évesen bekerült a rigai opera balettkarába, tizennyolc évesen pedig rögtön szólistának szerződtették. Ma színpadi szerepei mellett a 2016-ban indult Magyar Nemzeti Balettintézet egyik tanára, a legidősebb évfolyamot vezeti, és imád tanítani. „Harminchat évesen vártam a kisbabámat, de a mi pályánkon ebben a korban összehasonlíthatatlanul több idő kell a regenerálódáshoz, a visszatéréshez. Nekem is rettenetesen nehéz volt.
Sokkal könnyebb azoknak, akik huszonöt éves korukban szülnek.
Gondoljunk csak bele, egy szimpla nyári szünet után is hat hét kell, hogy az ember visszanyerje eredeti rugalmasságát és képességeit, két év kihagyás után pedig két és fél év. Nekem, aki két évadot voltam otthon, nem volt ennyi időm, a szeptemberi visszatérésem után novemberben már A hattyúk tava pas de six-ét és pas de trois-ját, majd A diótörő Mária hercegnőjét táncoltam. Később sem volt vége a nehézségeknek: amikor az Operában végeztem, utána otthon a gyerekkel kezdődött a következő műszak, és sokszor éjjel sem aludtam, mert gyakran föl kellett kelni hozzá. De nem bánom, hogy így alakult, mert harminchét éves koromra gyönyörű szerepeket táncoltam el, Adél pedig mára kétnyelvű, lettül és magyarul is beszélő kislánnyá cseperedett” – mondta.
Starostina Kristina a boldogságban úszik, mert júniusi esküvője után kisbabát vár. „Sosem éreztem ilyen nőiesnek magam”, mondja, és hozzáteszi, véleménye szerint egyetlen hölgynek sem szabadna kihagynia a terhesség és a gyermekvárás gyönyörű folyamatát. A balett persze nagyon hiányzik neki, de nem tudja, mikor fog visszatérni, mert ez sok minden függvénye: a fizikai kondíció, a kicsi kötődése, és a családtagok hozzáállása mind-mind befolyásolja majd a döntését. „Nem volt nehéz abbahagyni a szereplést annak ellenére, hogy kicsit tovább táncoltam volna, mint a terhesség ötödik-hatodik hete, azonban
nem volt kérdés, hogy a fizikai megterhelés és az orvosilag javasolt kímélés, ágyban maradás közül melyiket választom.
Sok olyan embert ismerek, aki azt mondja, hogy ha gyereked születik, már csak körülötte forog a világ, de én igyekszem azokhoz csatlakozni, akik a maguk fejlődésére is megtalálják a lehetőséget. Már most, a várakozás ideje alatt is fejlesztem magam: magyarul és angolul tanulok, sőt, a kedvenc hobbimra, a hímezésre is több figyelmet tudok fordítani. Jó dolog új oldalainkat, új képességeinket megismerni ebben az időszakban” – osztja meg velünk euforikus tapasztalatait az Opera magántáncosának, Kekalo Iuriinak a párja.
Balaban Kristina két hónapos terhesen még táncolt, utána viszont a mindennapos tréningekre se járt be. „Annyira vártam a babát, hogy teljes egészében kiélveztem a terhességemet, így a második hónap után már csak tanítottam, néhány magánbalettórát adtam a tanítványaimnak. Amikor Anasztázia megszületett, két hónap múlva kezdtem bejárni a balettórákra, de nem rohantam vissza dolgozni. Kilenc hónap után tértem vissza a színpadra, és azóta is a gyermekemnek szentelem minden szabadidőmet. Számomra ő a legfontosabb, ráadásul most új periódus kezdődik az életünkben. A lányom szeptembertől iskolába megy, ami nem könnyű egy idegen országban, de megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy ebben az életszakaszban is jó élményei legyenek.”
