Egy alázatos főhős és a kristálytiszta hangzás

Januárban Keith Jarrett és Zoller Attila egykori bőgőse, a komponistaként is kiváló Gary Peacock saját triójával felvett albuma, valamint Schiff András és Yuuko Shiokawa csodás kamaramuzsikája nyerte el leginkább a Gramofon recenzenseinek tetszését.

A megannyi „egy-szerzős” hangversenyt adó és lemezt készítő Schiff Andrástól első pillantásra talán kissé szokatlan, hogy feleségével, Yuuko Shiokawa hegedűművésznővel közös lemezükre ezúttal nem homogén műsort választottak, hanem három különböző zeneszerzőtől játszanak egy-egy szonátát. A CD műsora viszont ezúttal is mélyebb eszmei mondanivalót sugall, s megmutatja a három komponista között meglévő szoros kapcsolatot. Kézenfekvő, hogy mindhármuk családi neve azonos betűvel kezdődik, ám ez csak külsőség, az őket összekötő közös szálakat mélyebben kell keresni.

A gyökerek pedig Bachhoz vezetnek.

Egy dokumentumfilmben nyilatkozta Schiff, hogy minden reggel a Wohltemperiertes Klavier valamelyik darabjával kezdi a napot, és ha az elmúlt századokból csak egyetlen zenei géniusszal találkozhatna, Bachot választaná. Busoniról nem kell bizonygatni, hogy korának egyik legelkötelezettebb Bach-hívője volt, aki alkotóművészként és pedagógusként is sokat tett a lipcsei mester 20. századi recepciójáért. A lemezen hallható e-moll hegedű-zongoraszonátájának (op. 36a) IV. tételében Bach nemcsak áthallásként, hanem konkrétan is megjelenik: a variációs tétel témáját egy Bach-korál adja. Busoni e műve több Beethoven-darabbal – így a korongon felhangzó G-dúr hegedű-zongoraszonátával (op. 96) – is párhuzamba állítható.

A kör pedig bezárul: szintén Schiff nyilatkozta, hogy Beethoven művészete (is) Bachtól származtatható. A Beethoven-mű letisztultságával, különleges formáival valóban a komponista e műfajban alkotott műveinek csúcsát képviseli. A két művész játéka is az előadó-művészet csúcsa. Kristálytiszta hangzás, világos formálás jellemzi játékukat, mely a legmagasabb rendű szellemi összhanggal társul.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A veteránbőgősről kevesen tudják, hogy az 1950-es években katonazenekarokban zongorázott és csak húszévesen kezdett el bőgőzni. Németországban még Zoller Attilát is kísérte.  Hat évtizedes gazdag pályája során sok mindenkivel játszott, de leginkább zongoratriókban remekelt: pl. Bill Evansnál és Paul Bleynél. Legismertebbé persze a több mint harminc éven keresztül létezett Keith Jarrett Standard Trio oszlopos tagjaként vált. Ahogyan ezt oly’ sok kiemelkedő jazzbőgős képes volt megtenni, ő sem törekedett egyéni babérokra: mindig az a művészi alázattal betöltött szerep jellemezte, amelytől sok magamutogató zenész viszolyog. Saját nevén igen kevésalbuma született,

pedig hangszertudása mellett komponistaként sem utolsó.

Ezt pótolta mostanában a tekintélyes kiadó, amellyel évtizedek óta (már csak Jarrett miatt is) szerződésben áll. Két éve készült a Now This című lemezalbuma, és íme, itt van a folytatás. Mégpedig ugyanabban a felállásban: azaz Marc Copland zongorázik, és Joey Baron dobol. Igazi remekmű – eszményi partnerekkel. (E sorok írója mind a Jim Hall trióban, mind a John Abercrombie kvartettben megcsodálhatta Baronfinom, szenzitív kíséretét, utóbbiban pedig Marc Copland intellektusát is.)

Ezúttal négy remek opus Peacocktól, két Baron, egy Copland és egy kollektív szerzemény hangzik el. A Spartacus film főcímdala és Miles Davis örökbecsű Bluein Green-je egészíti ki a repertoárt. A lemez felépítése is jól eltalált, hiszen a nehezebbdarabok közé helyezték el az említett standardeket. A „főhős” arányérzéke, ízes, precíz bőgőjátéka, kivételes technikai tudása, és mindenekfelett gyönyörű soundja nagyszerűen érvényesül ezen a kivételes lemezen. Sidemanjeit is csak dicséret illeti: nem akartak pót-Jarrett triót imitálni.