Egymás táncait táncolják, egymás nyelvét nem beszélik?

Az Erdélyben található alsó-vízmelléki Balázstelke népdalait, népzenéjét gazdag dallam- és szövegvilág, élő, természetes előadásmód jellemzi. Az itteni magyarok hagyományaiban hangszerjáték, ének, tánc és táncszó szorosan egybeforrva jelenik meg, amely bármilyen körülmények között kifejeződésre jut, ha alkalom adódik rá.

Az Utolsó Óra Program gyűjtései során, amint a hangszeres zenét meghallották a balázstelkiek, stúdiókörülmények között is azonnal mulatozásba fogtak – anélkül, hogy erre külön megkérték volna őket. A Vízmelléki népzene – Balázstelke című Új Pátria lemez a más falvakból Balázstelkére járó zenészek hangszeres repertoárjából azt mutatja be, ami a balázstelkiek éneke vagy tánca kíséreteként jelenik meg.

 

A magyarok és románok Balázstelkén, mely romántöbbségű település, kölcsönösen meghívták egymást a mulatságaikba, azonban ez a jelenség nem egyenlő a kultúrák egymásbaolvadásával, melyre Pávai István, a lemez kísérőfüzetében külön felhívja a figyelmet:

A többségi románság nem ismeri a magyar nyelvet, ezért a magyar lakodalmakban az egyik vőfély magyarul, a másik románul búcsúztatja a menyasszonyt, a magyarok temetéskor a halottat magyarul és románul is siratják, hogy a románok is értsék. A közös táncalkalmakkor a román táncokat a magyarok is, a magyar táncokat a románok is járták. Ez a táncos „kétnyelvűség” nem tévesztendő össze az etnikumok közötti kölcsönhatással, hiszen ilyenkor tudatában vannak annak, hogy a másik etnikum táncait táncolják

 

A szászok tömeges kivándorlása miatt mára számuk 1% alá esett, míg a cigányoké azóta megkétszereződött. A faluban ún. sátoros román cigányok élnek. A 2013-as Felszálott a Páva egyik adásában az erdélyi Harmadik zenekar balázstelki muzsikával szerepelt, mely kapcsán Árendás Péter beszélt Balázstelke zenei hagyományairól és a zenekar előadásáról is.

A lemez kísérőfüzetének legvégén található, szinte titkos, apró betűs, de rendkívül fontos mondatok kapcsán felidéződhet bennünk, miért tartjuk igazán értékesnek a hagyományos falusi zenei kultúrát és annak minden megnyilvánulását akár ma, akár virágkorában, és mi az a természetesség és alapértelmezett temperamentum, amihez úgy vonzódunk, ami az érzelmeinkre hat a zenehallgatás vagy a táncolás során:

A felvételek, bár stúdiókörülmények között készültek, távol állnak egy stúdióban született CD-től. A zenészek általában szabadon muzsikáltak, mintha saját otthoni környezetükben lennének, ezért sok a mellékzaj, a gyűjtők csak úgy irányították őket, mint juhász a nyájat.