Az Utolsó Óra Program – gyűjtésekből született Új Pátria lemezsorozat második darabja Budatelke és Szászszentgyörgy zenéjét örökíti meg. A Mezőség kisebb, belső tájegységeinek ezen a területen futnak össze a határai, a négy égtáj irányában, körben fekvő területek zenéje és táncai – a sok közös vonás mellett – éles eltéréseket, markáns különbségeket mutatnak.
Ez az oka annak, hogy a gyűjtésre érkezett budatelki zenészek olyan gazdag zenei anyagot ismertek, melynek jellegzetes megszólalásban több népcsoport kultúrájának összemosódása hagyott nyomot.
Egy-egy mezőségi település hagyományos kultúrájáról már tudjuk, hogy olvasztótégelyként fogadta magába az egymás mellett élő, különböző népek hagyományait, s ennek a jelenségnek egyik centrumaként említhetjük Budatelkét, románul Budeşti-t, ahol még megtalálhatjuk a lemezen muzsikáló Hârleţ Ioan „Nucu” prímást mint e terület gazdag zenei kultúrának ma is élő mesterét és tudóját. Martin György így ír a Mezőség hagyományos zene- és tánckultúrájáról:
A Mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együtthatásának köszönhető. Ez a közép-erdélyi nagytáj őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos, újabb erdélyi tánc- és zenestílust. A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el, s ezeket erős válogatással olvasztotta magába. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát. A táncok és a táncdalok állandó csereberéje következtében a Mezőségen teljesen összemosódtak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül
Pávai István népzenekutató a lemez ismertetőjében egy különleges jelenségre irányítja a figyelmet: az erdélyi népcsoportok, habár beilleszkednek az identitásuknak leginkább megfelelő nagyobb népcsoportokba, saját önállóságukat, valamikor különállásukat is ki akarják fejezni, melynek legegyszerűbb, legvilágosabb megjelenései például az öltözködésben vagy a zenekultúrában érhetők tetten.
„Erdélyben a székelyeknek és a szászoknak, mint a magyarokhoz, illetve németekhez tartozó, de részben önálló identitással is rendelkező népcsoportoknak saját himnuszuk van, amelyek műzenei alkotások, viszont zenéjük részben folklorizálódott, mivel a mulatságok alkalmával gyakran kérték a cigányzenészektől a székely vagy a szász himnuszt.
A szocializmus éveiben tilos volt ezeket énekelni vagy játszani, a gyűjtések során több zenész számolt be azokról a rendőri zaklatásokról, amelyeket a himnuszok játszása miatt kellett elszenvedniük. A lemezen a szászok zenéjének emlékét a himnusz mellett a ländler kísérőzenéje őrzi.”
A lemezen az 1944-ben született Hârleţ Ioan „Nucu” és a nála két évvel idősebb Boldi Ferdinand prímások előadásában hallható ez a fontos és különleges zenei emlék.
