Amit hallunk, hatványozottan Haydn

Simon Rattle a Bundesjugendorchester élén - fotó: Facebook.com/Bundesjugendorchester

A Gramofon április toplistájának harmadik helyét skandináv jazz egy jeles képviselőjének lemeze, valamint Sir Simon Rattle Haydn-válogatása foglalja el.

Szenzációs, hogy Bobo Stenson milyen mértékben ragaszkodik saját hangjához, miközben a lehető legszélesebb zenei anyagból válogat hozzá. Valami szűkszavúság érezhető ki Stenson pályájának alakulásából – talán, mert nyilvánvalóan kerüli a sztárolást. A 63 éves svéd zongorista az ECM-sound meghatározó egyénisége, hiszen Jarrett utódja volt a Garbarek-kvartettben, azelőtt pedig a bebop és az újabb stílusteremtő amerikai szólisták (George Russell, Don Cherry, Red Mitchell, StanGetz, GaryBurton, Sonny Rollins, Bob Brookmeyer, Charles Lloyd és Dave Liebman) zenekaraiba kapott meghívást. Tekintve, hogy ez a trió mindössze hat, illetve tíz évvel ezelőtt adott ki lemezt, szerzőként és előadóként termékenységben nem, de szépségben és kreativitásban Stenson állja a versenyt Jarrett-tel.

Ugyanannyi a rapszódia, de a rock hangerejéig elmerészkedő „üvöltést” nem hallhatunk tőle.

Ha az ECM-re oly jellemző képi világot hívjuk segítségül jellemzéséhez, akkor Stenson el-eljut a monokrómig, de hamar visszafordul onnan. Talán azt sem „képtelenség” kijelenteni, hogy a legnagyobb akvarellista a jazz-zongoristák között. Az első track szinte szerényen indul: tartózkodó, crescendóktól óvakodó, de nagy belső tűztől fűtött és magához vonzó zenét hallunk. És akkor jönnek a meglepetések: hát hiszen ez a forradalmi pol-beat korszak legendás kubai énekese, Silvio Rodríguez dala, ami az album címébe már picit megváltoztatva, mottószerűen került!

Nekünk persze az az igazi truvaille, hogy a harmadik szám a Round Midnight csillagocskáit gyújtja meg a legelején, de a téma egészen más valamivé alakul: „Lányát az anya” Bartók Négy tót népdalából. Stenson feldolgozza ezeken kívül Satie és Frederic Mompou egy-egy darabját, de azért többségében a trió tagjainak új szerzeményeit játsszák. Amelyekben ugyanolyan színes és mégis egybefésült multikulti utalásokat találunk. Ennek egyik példájában, a Kalimba impressziókban, vagy a Hemingwayt invokáló záró számban (Jormin) sok minden helyre kerül, ugyanis menet közben néhány helyen szakadozottá vált a gondolatteli, de kicsit határozatlan zenei közeg. Nem lehet említés nélkül hagyni a trió (Anders Jormin és Jon Fält) csodás együtthangzását, együttlélegzését, amelyet már évtizedes távlatban utánoznak az Atlanti óceán mindkét partján.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A zseniális karmester műsorszerkesztőként is remek. Afféle „Greatest Hits” programot állított össze Joseph Haydn olyan tételeiből, amelyek a legpregnánsabban szemléltetik a bécsi klasszikus mester jövőbe mutató zenei megoldásait és meghökkentő, gyakran már-már bizarr humorát, amely frappáns-szellemes formai, hangszerelési vagy egyéb területen jelentkezik. 11 részletet hallunk – pontosabban csak tízet, hiszen egy alkalommal zenélőóra-epizód került bele a programba. Ezt a műsort még a Berlini Filharmonikusok koncertjéhez állította össze, de a 2017 ősze óta a Londoni Szimfonikus Zenekar zeneigazgatói tisztét betöltő Rattle már júliusban velük is előadta, s ezt örökítette meg a felvétel. Szabálytalanságok, szokatlanságok – nem ritkák Haydnnál, csakúgy, mint a forma tudatos széttördelése, a már-már improvizatívnak ható, kiszámíthatatlan terjedelmű gesztusok sorolása, a váratlan szünetekkel való megszakításoknak akár sorozatban való alkalmazása.

Mindezek és hasonló sajátos megoldások gyűjteménye ez a válogatás.

Amit hallunk, „hatványozottan Haydn” – mert ilyen sűrű egymásutánban másként értékelődnek azok a megoldások, amelyek önmagukban érdekesnek vagy különlegesnek hatnak csupán. Aki végighallgatja ezt a lemezt, valami lényegeset tud meg Haydnról, s eme érzéki tudás birtokában a későbbiekben magabiztosan fogja felismerni a mester alkotásait, megkülönböztetve a hasonló zenei köznyelv szókincsét alkalmazó kortársai darabjaitól. Sir Simon értő olvasata élménytadó interpretációt eredményez; „ülnek” a poénok! Néha felkapjuk a fejünket a szokatlan disszonanciák hallatán, Az évszakokból a Tél bevezető zenéje szinte zavarbaejtő – ennek magyarázata abban rejlik, hogy az eredeti, hosszabb verziót szólaltatják meg.

A sorjázó (többségükben szimfónia-) tételek egymásutánja nehéz kvízjáték még a Haydn életművében viszonylag járatos hallgató számára is. Első hallásra meglepő a különböző tételtípusok egymásra következése; mondhatni, a tudatos zenehallgatás ezúttal akár fárasztónak is tűnhet. Szerencsére jótékonyan ellensúlyozza ezt a szellemi igénybevételt az interpretáció élményszerűsége. Mert bármiféle verbális magyarázatnál hatásosabb a plasztikus előadás, amely a saját területén, zenével magyarázza a zenét. Minden bizonnyal növeli a Haydn-zene rajongóinak táborát.

Cím: Bobo Stenson Trio – Contra La Indecisión

Kiadó: ECM Records – Hangvető

Katalógusszám: 578 6976

Cím: Haydn – An Imaginary Orchestral Journey

Kiadó: LSO Live – Mevex

Katalógusszám: LSO 0808