Marsovszky Paul nevével legutóbb a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny rangos mezőnyében találkozhattunk. A fiatal karmester diplomakoncertjére május 29-én kerül sor a Zeneakadémián, aminek kapcsán munkamódszeréről, példaképeiről, versenyekről és mesterkurzusokról, valamint jövőbeni terveiről is kérdeztük.
– Mért lettél karmester?
– Ha az ember hangszerjátékos, akkor a nagy egésznek úgymond a részét képezi. Én is játszom hangszeren, viszont mindig szerettem volna egyben látni és értelmezni a műveket. Karmesterként erre van lehetőségem. Azért választottam ezt a pályát, hogy vezényelhessem a zeneirodalom csodálatos darabjait. Így közvetíthetek a zeneszerző és a közönség között, ez egy nagyon megtisztelő feladat. Úgy vélem, hogy ez a mesterség több feladatkört is magában hordoz. Egyszerre kell zenélni, koordinálni és hangulatot teremteni. Izgalommal tölt el az a pillanat a pódiumon, amikor mindez egy időben megvalósul.
– Véleményed szerint fontos a hangszeres előélet? Miben segítheti ez egy karmester munkáját?
– A hangszeres tudás elengedhetetlen egy karmester számára. Én a zongora mellett hegedűn is játszom, aminek nagyon sokat köszönhetek. Mielőtt vezényelni kezd valaki, célszerű, ha előtte megtanulja a zenekari játék rejtelmeit. Elsőként értelmezni kell a karmester mozdulatait és gesztusait. Ami talán még ennél is nehezebb, meg kell tanulni az együttjátékot.
Csak akkor adhatok hiteles instrukciókat, ha én magam is tapasztaltam már bizonyos nehézségeket.
Ebben az is sokat segített, hogy egykor az egyik kisfiú szerepében énekeltem Mozart Varázsfuvolájában is. A hangszeren való kommunikáció, nem különbözik sokkal a vezényléstől, lényegében egy absztrakt redukálása annak, ami egy zenekarban történik.
– Hogyan kell próbálni egy új darabot? Miként állsz egy ismeretlen mű megtanulásához?
– Számomra az a legfontosabb, hogy a zenei anyagot minél hamarabb elsajátítsam. Ekkor tud megszületni a fejemben egy jó koncepció. Ennél a részénél nagyon fontos a hitelesség. Mindig igyekszem úgy próbálni, hogy az egész darab, mint dramaturgiai esemény, világos legyen a zenekar számára. Szeretem az ehhez szükséges információkat az elején letisztázni. Egy új mű esetén elsőként a szerkezetét állapítom meg. Ezt követően tanulmányozom és összehasonlítom az egyes részeket. Vannak művek, amelyekben komoly eltérések vannak. Beethoven szimfóniáiban az expozícióhoz képest gyakran más hangszer játszik egy-egy motívumot a visszatérésben. Az ilyen jellegű apró változásokra nagyon pontosa oda kell figyelni. Később, amikor már ismerem a mű nagyobb egységeit, kisebb részletekre bontom. Eljátszom a fő dallamokat zongorán, esetenként a hegedűrészleteket hegedűn. Igyekszem minden szólam bonyolultabb részeit kicsit értelmezni.
A zenekari próba megkezdésekor az első feladat az, hogy a játszandó anyag ne okozzon problémát. Minden technikai kérdést meg kell válaszolni, hogy semmi se álljon a zene útjában. Amikor ezzel megvagyunk, már sokkal könnyebb felgyorsítani a tempót, vagy kísérletezni egy-egy karakterrel. A főpróbán már egyfajta hangszín próbát tartok. Ezzel igyekszem kihasználni az adott koncertterem akusztikai sajátosságait. Nagyon szeretek kísérletezni. Szívesen próbálok ki új ötleteket, mint pl. hogy hol helyezkedjen el a hárfa? A rézfúvósok kétoldalt vagy csak középen üljenek? Úgy vélem két koncert között is lehet változtatni, ha kell. Minden fellépés egy tapasztalat, amelyből rengeteget lehet tanulni.
– Egy karmesterverseny sok lehetőséget rejt magában, számodra mit jelentett a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny?
– A verseny remek lehetőség a bemutatkozásra, és a zenekarok megismerésére. Egyfajta gyorsan változó pódium, amelyen sok tehetséges karmester rövid ideig megmutathatja a tudását. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem csak a versenyvilág létezik. Sokat segíthet egy ilyen megmérettetés a tapasztalatszerzésben, de
nem feltétlenül hozza majd magával az életre szóló lehetőségeket.
A versenyre való felkészülés ideje alatt új élményekkel gazdagodtam. Nagy mennyiségű zenekari repertoárt tanultam meg, ez hatalmas fejlődést hozott magával rövid idő alatt. Tanárom, Medveczky Ádám annak idején második helyezést ért el szintén ezen a versenyen, ez hatalmas motiváció volt számomra, sokat segített a felkszülében, ahogy Ligeti András bátorítása is.
– Ezt követően hogyan alakult a pályád?
– A verseny nagyon érdekes tapasztalat volt annak ellenére, hogy az első fordulóban kiestem. Nagyon jó élmény volt az operaház zenekarával együtt dolgozni, rendkívül sokszínű és kiváló együttesnek tartom. A verseny alatt megismerkedhettem több olyan fiatal karmesterrel, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Ennek kifejezetten örülök, hiszen az emberi kapcsolatok rendkívül fontosak, nem utolsó sorban pedig a leendő kollégáimról van szó. A verseny után bekerültem egy számomra nagyon távoli álomként elraktározott mesterkurzusra, melyet a világhírű karmester Bernard Haitink tartott. Meglepődtem, amikor megkaptam a hírt, hogy 300 jelentkezőből 7 másik fiatal karmester társaságában Luzernben részt vehetek a rendezvényen.
A világ szinte összes kontinenséről érkeztek karmesterek és mindegyiktől sokat tanultam. Haitink fantasztikusan tanított, nagyon élveztük mindannyian a közös munkát. Három napig tartott, mégsem éreztem rövid időnek, mivel annyira magas volt a színvonal. A zenekar rendkívül precízen lekövette a vezénylésemet. Az egyik legfontosabb tanulság volt, amikor Haitink elmondta, mi alapján választotta ki a karmestereket a kurzusra. Olyan dirigenseket keresett, akiken látta, hogy folyamatosan kommunikálnak a zenekari zenészekkel.
– Fontos számodra az új notációs technikák megismerése a vezénylés szempontjából? Vannak ilyen jellegű kurzusok, találkozók?
– Sajnos igen kevés olyan művel találkoztam eddig, ami ilyen jellegű újításokat tartalmazott, és vezényelni kellett. Ennek ellenére természetesen fontos ezeket tanulmányozni, főleg ha kortárs művekkel foglalkozunk. Viszonylag kevés ilyen jellegű óra, vagy kurzus létezik. Úgy vélem, ilyen esetekben érdemes felkeresni valakit, aki tapasztalt az új technikák terén. Alkalom adtán természetesen maga a zeneszerző segíthet nekünk a legtöbbet.
– Fiatal karmester vagy, tele ambíciókkal. Milyen terveid vannak?
– Jelenleg a diplomakoncertemre készülök, ami május 29-én lesz a Zeneakadémián. Izgalmas koncertnek ígérkezik Haydn, Richard Strauss és Beethoven műveivel. Sajnálom, hogy itt kell hagynom a Zeneakadémiát, de remélem, nem leszek sokáig távol. Jövőre a berlini Universität der Künstén folytatom tanulmányaimat egy posztgraduális tanulmányi év keretében. Szeretnék német nyelvterületen is dolgozni, fejlődni. Szerencsére van híd a két koncertélet között. Példaként említhetem, hogy a Budapesti Wagner Társaság Bayreuthi Ösztöndíjának keretében kimehetek a Bayreuthi Ünnepi Játékokra, és néhány előadást meg is tekinthetek, emellett részt vehetek majd az ismertető programokon. Óriási hálával tartozom a Wagner Társaságnak, akik kiemelten támogatták részvételemet, és segítettek az egyik legnagyobb vágyam beteljesülésében.
