Egy tavaly decemberi budapesti árverésen került kalapács alá az a ritka Puccini-fotó, melyet sikerült az intézménynek megszerezni, ezzel is gazdagítva a nagy olasz zeneszerzővel kapcsolatos dokumentumait. A páratlan fotográfia mellett a Magyar Állami Operaház birtokába került a dalszínház egykori kiváló mezzoszopránja, Flattné Gizella hagyatéka is.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Mint ismeretes, Giacomo Puccini nemcsak zeneszerzőnek volt kiváló, hanem a saját művei menedzsereként is rengeteget tett operái népszerűsítéséért. Felismerte, hogy személyes jelenléte nagyobb súlyt ad és nagyobb médiaérdeklődést biztosít az előadásoknak, miközben azt is szerette ellenőrizni, hogy saját – partitúráiban is rögzített – utasításait pontosan betartják-e az akkoriban még igen szűk keretek között mozgó rendezők.
Első operája, amely Pesten színre került, a Manon Lescaut volt, 1894 tavaszán, Nikisch Artur betanításában. A komponista az ötödik elődást tekintette meg április 15-én. Második látogatására tizenkét évvel később, 1906 májusában került sor.
A Pillangókisasszony magyarországi bemutatójának hetében Puccini-ciklust tervezett az Operaház igazgatósága, melyben a bemutató előtt a Bohémélet és a Tosca is színre került. A komponistának nemcsak a magyar főváros nyerte el a tetszését, hanem a Cso-cso-szánt alakító Szamosi Elza is, akit többek között Amerikában is beajánlott. Puccini utoljára 1912 februárjában jött Budapestre; ekkor három hétig dolgozott a színház művészeivel A Nyugat lánya nagysikerű premierje előtt.
Noha több dedikált Puccini-kép és egyéb személyes dokumentum van az Operaház Emléktárában a szerző pesti látogatásainak idejéből, az árverésen felbukkant fotó valódi ritkaság. A kép aláírása szerint: „Alle gentil Signora Flatt Gizella (Kate) Grati ricordo di Giacomo Puccini”, azaz „A kedves Flatt Gizella (Kate) asszonynak hálám jeléül”. Jelenleg ez az egyetlen olyan dedikált kép, melyet az olasz mester magyar énekes számára írt alá, egyik pesti premierje alkalmából.
A mára elfeledett Flattné – teljes nevén: Flatt Gasztonné Hadházi Győrffy Gizella (1870. május 14., Csernye–1943. március 24., Budapest) – pályafutása nem volt szokványos. Dunántúli kisnemesi család sarjaként eszébe sem jutott a művészi pálya, mígnem férje elveszítette a vagyonát. Meglehetősen későn iratkozott be a Zeneakadémiára, ahol a jeles Wagner-tenor, Georg Anthes növendékeként végzett.
Tízéves operaházi pályafutása alatt (1901-től ösztöndíjas, 1903-1912 között szerződtetett tag) végigénekelte a drámai mezzoszoprán-repertoár jelentős részét. A Parasztbecsület Santuzzájaként mutatkozott be 1901 őszén, s ezután sorra kapta Gertrud királyné (Bánk bán és Thomas: Hamlet), Orlovszkij herceg, Amneris és Sába királynője szerepeit, részt vett Goldmark- és Lehár-bemutatókban. Legemlékezetesebb alakításait Wagner zenedrámáiban nyújtotta, énekelte Ortrudot, a Tannhäuser Erzsébetét és A walkür Brünnhildéjét is.
Pályafutásának legemlékezetesebb estje nem a Pillangókisasszony apró, ám fontos Kate-je volt a mű magyarországi bemutatóján, hanem az ominózus Aida-előadás, melyen Enrico Caruso énekelte Radamèst. A megszerzett hagyaték fontos részét képezi Flattné kézzel vezetett szerepkönyve és kritikagyűjteménye, Máder Rezső igazgató (és a Butterfly-premier karmestere) operaházi fejléces papírra írt köszönőlevele az alábbi szöveggel: „a Pillangó kisasszony bemutató előadásán produkált művészi alakításáért őszinte elismerésemet és köszönetemet ezúton is kifejezem.”, valamint tizenkét darab szerepes fotó.
Reményeink szerint a dedikált kép egyéb ritkaságokkal együtt megtekinthető lesz a következő, „Puccini Itáliája” mottójú évadban megrendezésre kerülő Erkel színházi kiállításon, s a már-már elfeledett Flattné hagyatéka is felbukkan majd az Opera kiadványaiban.