Így válik a vandalizmus kortárs művészetté

Jegyzetek Linzből - 5. rész

Mural Harbor
fotó: Mural Harbor

Néhány srác ült egy leselejtezett konténerekből összetákolt közösségi irodában, az öböl túlpartján álló épületet bámulva. Azon tanakodtak, mennyivel jobban mutatna a sivár tűzfal, ha festenének rá valamit – s az évek során a kósza gondolatból megszületett Linz világhírű graffitimúzeuma, a Mural Harbor.

A múzeum talán nem is a legpontosabb kifejezés, de kissé szabadon értelmezve azért működhet

– végülis műalkotásokat láthatunk a falakon. Azonban sokan megkérdőjelezik a graffiti (más néven street art vagy mural) festészet értékét, pedig más képzőművészeti formákhoz hasonlóan ehhez a munkához is szükség van tehetségre, és persze rengeteg gyakorlásra. A graffitizésnek ugyanis számos technikai fortélya van: nem mindegy, milyen anyagú falra, mekkora méretben, milyen eszközöket használva festünk. A Mural Harborban közelebbről is megismerhetjük a különböző lehetőségeket a világhírű alkotók művein keresztül. Az idegenvezetés után pedig próbára is tehetjük magunkat ebben a megosztó művészeti ágban – ezúttal persze legálisan.

Az öböl sajátos hangulatát és közösségformáló erejét valójában csak testközelből élhetjük át, de az alábbi galériával azért adhatunk egy kis ízelítőt a hely szelleméből:

„Beyond” – hirdeti a német Stohead munkája, arra utalva, hogy az épület már évek óta lebontásra vár. Reméljük, hogy ez a terv még sokáig húzódik, hiszen ez az a hírhedt tűzfal, amely a Mural Harbor létrejöttét inspirálta.

Az öböl számos visszatérő művésszel büszkélkedhet, akik az évek során szilárd csapattá váltak. A linzi származású Shed is az állandó alkotók közé tartozik – a fotón Golden Brown című önarcképét láthatjuk, amely egy központi helyszínen köszönti a látogatókat.

Egy újabb önarckép Shedtől, persze nem a saját tervei alapján. A kép ironikusan ábrázolja a graffitisek és a hatóságok között kialakult baráti viszonyt, amely „odáig fajult”, hogy a rendőrök időnként személyesen kérik fel a helyi művészeket egy-egy igénytelenebb street art kijavítására. (Sőt, egyszer még személyre szabott pólómintákat is rendeltek tőlük.)

A görög Fikos stílusparódiája talán meggyőzi a kétkedőket arról, hogy a graffiti több, mint játék vagy vandalizmus. Ez a munka ugyanis az antik festészet hosszas tanulmányozása után készült el. Pontosan követi az eredeti stílusjegyeket, leszámítva egyet: az egyik harcoló fél helyére egy felbőszült darázs került.

Végül álljon itt egy híres mural, melyet a technikai bravúr tesz különlegessé. Aryz egy festőhengerrel, négyzetről négyzetre haladva hozta létre Overprotected című képét, öt emelet magasságban, vázlat nélkül, kizárólag a szemmértékére támaszkodva.