Nem nagyon szoktam versenyekre komponálni, az anonimitás személytelensége néha annyira zavar, hogy teljesen meggátolja bennem mindenféle kreatív gondolatnak a keletkezését. Valojaban egy egészen apró véletlen egybeesés az oka annak, hogy a 2009-es UMZF versenyére mégis elkezdtem darabot írni, mégpedig az, hogy a döntő pont a 30. születésnapomon volt.
Mikor ezt olvastam csak mosolyogtam rajta, majd napokig nem ment ki a fejemből, végül is úgy döntöttem, hogy erre a versenyre írnom kell egy darabot. A születésnapom volt a keskeny ösvény, amin elindultam a gondolataimmal. Elgondolkoztam rajta, hogy mit csinált a zeneszerző énem 1, 2, 5, vagy 10 éve.
A zenemű a Papageno.fm műsorán is hallható.
Akkor 2 éve például megrendeltem Marcel Proust Á la recherche du temps perdu (Az eltűnt idő nyomában) című regényciklusát, mert egy nagyobb szabású művet akartam belőle írni. Ebből ugyan nem lett semmi, de nagyon sok vázlatom, elképzelésem született annak idején a könyvvel kapcsolatban. Leginkább szóbeli utasítások, nagyon kevés hang.
Nem emlékeztem ugyan mindenre pontosan, hogy mit is akartam én akkoriban komponálni, de megpróbáltam felvenni a jegyzeteim alapján ismét a kreatív gondolkodás fonalát, és megírni azt a darabot, amit talán akkor akarhattam. Mármint, ha bármire is pontosan emlékeztem…ezt ugye nem tudhatjuk teljes biztonsággal.