Megrázóan, hihetetlen szuggesztivitással játszotta Bartók Béla Liszt Ferenc Haláltáncát, azt a művet, melynek egyik inspirációs forrása a Trionfo della Morte, a pisai Camposanto híres freskója volt. A Liszt-oeuvre egyik legismertebb darabja most egy könyvben „köszön vissza”, melyet a közelmúltban restauráltam.
Azért is fontos ez a kiadvány, mert a Haláltánc második átdolgozása előtt egy évvel, 1852-ben jelent meg. Johann Georg Kastner „Les danses des mortes” című könyvében nem csupán a hagyatéki pecsétet találjuk meg, hanem az egykori tulajdonos, Liszt Ferenc kézjegyét is. A Les danses des mortes című kötet tartalmazza Liszt kijelöléseit és számos szöveges bejegyzését. Sőt, a korabeli jegyzetek sorát gazdagítja C. F. Weitzmann zenetörténész és barát Lisztnek szóló kézírásos ajánlása is.
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/556077858232539/
A kötet nagy méretű és nehéz volt, ezt megtapasztaltam akkor, amikor kiemeltem Liszt könyves szekrényéből. Talán ez utóbbi is oka volt annak, hogy a könyv félbőr kötése rossz állapotban volt: „nem bírta a strapát”. Jól láthatóan, a gerincet és a kötéstáblákat többször javították, a könyv stabilitását tekintve, sajnos hiába.
A könyvtest – a szöveget tartalmazó egység – szinte kiesett a kötésből, mert a kettejük közötti kapcsolat tulajdonképpen megszűnt. A stabilizálást szolgáló új bőr borítóanyag pedig, végighasadt a táblák és a gerinc találkozásánál. Az eredeti bőrborítás egy – a mű írójának nevét, és a mű címét tartalmazó – darabját megőrizték és felkasírozták az új kötés gerincére.
A restaurálás során stabilizálni kellett a könyv szerkezetét, ezért a kötést és a könyvtestet elválasztottam egymástól. A könyvtáblák belső oldaláról nedvesítéssel leemeltem az eredeti márványozott előzéklapokat, ezeket vizesen tisztítottam, majd présben kisimítottam őket. Az eredeti kötéstáblákat és az eredeti könyvgerinc bőrdarabját megőriztem, a későbbi javításokat viszont eltávolítottam a kötésről.
A könyvtest első és hátsó oldalain számos szennyeződést találtam, amelyeket azonban nem volt nehéz kezelni. Az ujjnyomokat, a port ecsetekkel, radír szivaccsal és különböző keménységű radírokkal eltávolítottam. Természetesen vigyáztam arra, hogy Liszt ceruzával beírt jegyzetei és jelölései ne sérüljenek meg a tisztítás során.
Az utolsó oldalakon – mivel a könyvtest és a kötés közötti kapcsolat meggyengült- hosszú szakadások keletkeztek. Ezeket a száraz tisztítást követően, vékony japánpapírral (fátyolpapírral) javítottam.
Következő lépésként előkészítettem a könyv gerincét, hogy alkalmas legyen az új bőrborítás fogadására. Szikével eltávolítottam a papírmaradványokat, majd metil-cellulózzal bekentem a teljes gerincet, azt pedig fóliával letakartam. A „párakötés” alkalmazásával a metil-cellulóz kíméletesen fellazította a régi ragasztómaradványokat, így azokat maradéktalanul eltávolítottam.
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/1087871751373997/
Az előbb említett anyagot gyakran alkalmazzuk a papírrestaurálásban, funkcionálhat ragasztóként kiegészítések rögzítésekor, vagy szakadások javításánál, de használják a meggyengült papírok megerősítésére is.
Az eredeti könyvtáblák megtartásával új félbőr kötést készítettem a könyvnek. Az új könyvgerincre pedig felkasíroztam ez eredeti kötés bőrdarabját. Ez utóbbi nem csupán egy, de több töredezett részből állt. A darabokat megtisztítottam, majd a bőrt konszolidáltam, vagyis megerősítettem, mert kiszáradt és nehezen kezelhető állapotban volt. A stabilizáláshoz Klucel G és izopropil alkohol 2%-os oldatát használtam, vagyis azzal ecseteltem át az eredeti borítás darabjait. A Klucel G por állagú anyag, amely izopropil alkoholban feloldva gélt alkot. Az oldatot bőrök kezelésénél, konzerválásánál, javításánál alkalmazzák.
